2010. április 9. Közélet

„Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar”.

Egy normálisan működő Magyarországon Vörösmarty Mihály legszebb művével fémjelzett irodalmi folyóirat, hitvallásához híven, -a nagyböjt idején- a húsvét misztériumának üzenetével foglalkozó írásokat és az ehhez kapcsolódó verseket, novellákat mutat be, hiszen szellemiségétől alapjaiban áll távol a napi politika. Ugyanakkor hazánk a több mint negyvenéves kommunista diktatúra bukását követő huszadik évben a második gazdasági és szellemi trianon állapotába jutott. Nagy erdélyi írónk, Wass Albert szerint:

„Az igazság hirdetése csak azok feladata lehet, akik az igazságot ismerik. Viszont, akik ismerik az igazságot, és annak hirdetését elmulasztják, azok nemcsak az igazság, de a jövendő ellen is vétkeznek, mivel a jövendő egészséges és bölcs kibontakoztatása szempontjából az igazság széles körű ismerete nélkülözhetetlenül szükséges.”
(Józan Magyar Szemmel, 1967.)

Intelmeit magamévá téve most, hogy áprilisban Magyarországon parlamenti választások lesznek, egy konzervatív, társadalomkritikai havilap főszerkesztőjeként erkölcsi kötelességem néhány gondolatomat megosztani Önökkel. Nem a pártok érdekében szólalok meg, csak emlékeztetni akarok mindenkit arra a tényre, hogy az elmúlt évtizedekben a nemzetáruló kommunista-szocialista és álliberális politikai elit közreműködésével a fundamentumát is megpróbálták lerombolni a hazafias értékrendnek.

Évről évre fokozva a keresztény szekularizációt[1], tönkretéve a jó erkölcsök, a nemzeti nyelv, irodalom, néprajz, zene és történelem oktatását, igyekeztek eltüntetni azokat a hagyományokat, szellemi értékeket, ami tartást adnak egy népnek a válságos időkben. Mára ott tartunk, hogy az óvodákban kötelezően kerülni kell a nemi sztereotípiák erősítését[2], kisdiákjaink logikai képességeinek, író, olvasó, fogalmazó készségének fejlődést is gátolják politikai nyomásra, az erre illetékes minisztériumi tisztviselők.

A boldog tudatlanság állapotába űzve, a szellem fokozott rombolásával akarják ránk erőltetni a globalizmus diktatúrájának értékrendjét, hogy szoros pórázra köthessenek, hiszen a gondolkodás és a tudás fegyver. A nemzeti akarat fokozott hibernálásáról gondoskodnak a nemzetközi korporációk tulajdonosai által irányított kollaboráns médiumok is, a felejtés folyamatos állapotában tartva a magyarságot. Így lehetséges az, hogy egyre kevesebbnek tűnik fel, hogy a parlament képviselői az elmúlt évtizedekben nem a haza javát kereső Széchenyi Istvánok vagy Teleki Pálok, hanem némely kivételtől eltekintve a korrupt karrieristák, önös hasznukat előtérbe helyező mohó és sznob újgazdagok és úrhatnám kispolgárok gyülekezete.

A jobboldali, keresztény értelmiség fokozott felelőssége, hogy nem tanultunk a múltból és mostanáig hagytuk kicsúszni az irányítást a kezünkből. Szabó Dezső, 1927. október 20-án az Esti Kurrirban írt üzenetében leleplezi a magyar parlamentben tanyázók hitványságát, akinek egykori cikke (lásd alább) ma is útmutatást ad a voksoláskor. Mielőtt szavazni megyünk, gondoljuk át, hogy döntünk, milyen szempontok alapján válasszunk, ha erős hazát, erős nemzetet, ha erős, független és boldog Magyarországot akarunk hagyni utódainkra.

Kérem ezért, jól véssék eszükbe a majd 83 éve született, és most társadalomkritikai rovatunkban megjelent írás tanulságait. Amikor választottunk, és jól választunk, akkor mi is tanúbizonyságot teszünk a szeretetről, - akár Urunk, Jézus Krisztus a keresztfán - a magyarság és a Kárpát-haza szeretetéről.

[1] világivá tétel; az egyház befolyásának visszaszorítására törekvő állami tevékenység
[2] Ez a gyakorlatban az aberrált szexuális szokások terjesztésének elősegítését, valamint a teljes magyar népmesekincs tiltását jelenti, ugyanis ezekben az anya hamuban sült pogácsát ad a vándorútra induló fiúnak, és a nő, általában a király lánya az, akit meg kell mentenie a gonosztól küzdelem árán a férfinak.

Cságoly Péterfia Béla
 

Szabó Dezső: Tiborc könyörög

A parlament megnyílik: a képviselő urak legalább egyet sétálni fognak azért a pénzért. Az újságolvasóknak eggyel több ásítást fog jelenteni az újság.

Ennyi az egész.

Valaha a magyar nép érdeklődött leginkább parlamentje dolgai után. Ma a magyar népet érdekli legkevésbé a parlamentje. Miért?

Mert ez a parlament nem a magyar népé. És itt nemcsak a kormánypárt olyasságát, milyenségét értem. Hanem: nagy bibi van az ellenzék körül is. És mert engem csak száz percentes őszinteségeimmel lehet beengedni: itt, az ellenzéki lapban le is adok belőle egy adagot az ellenzékkel szemben. Miért ne adna az ellenzék első példát a sajtószabadságra?

Nem is az az ellenzék feladata: hogy kis és nagy baklövést, kis és nagy piszkot, de mindig egyes esetet megragadva: mindenáron botrányt és közlármát törjünk a kormány orra alá. Az ilyen földgázaktól és személyeskedésektől ma már a csatornatisztítók is undorodnak.

Nem is az az ellenzék feladata: hogy amint az operett kuka agglegénye ezt ismétli: Millen idő! Millen idő! – Ő ezt ismételje: liberalizmus – demokrácia, liberalizmus – demokrácia.

Az ellenzék feladata: megmutatni, hogy a liberalizmus a magyarság honfoglalását jelenti az idegen Magyarországon. Megmutatni: hogyan jelent a liberalizmus több kenyeret, több kultúrát, több egészséget, több jövőt a magyar parasztság, a magyar munkásság tömegeinek. Hogyan szervezi meg intézményesen a liberalizmus: hogy a magyar paraszt, a magyar munkás tehetséges gyermekeiben középosztállyá, történelemcsináló irányító elemmé fejlődjék. Hogyan jelent a liberalizmus több miniszteri széket, több egyházi állást, több közoktatási irányítást, több hivatali helyet: több helyet, több levegőt, több irányítást a saját sorsában az elnyomott, kizsákmányolt, bitangul össze-visszacsatolt magyarság számára. Mert ez a magyar liberalizmus tartalma.
Az ellenzék feladata: megmutatni, hogy a demokrácia nem a kapitalisták kirakat-bokázása azért, hogy a nép-pali vígabban hordja a gúlák köveit. A demokrácia minden kiváltság, minden élősdiség, minden kizsákmányolás gyökeres kiirtása a nemzet testéből. A demokrácia megint csak a magyarság nagy tömegeinek honfoglalása az idegen érdekek Kaliforniájává nyomorított Magyarországon. A demokrácia: a magyarságot hozzájuttatni önrendelkezési jogához, munkája gyümölcséhez saját hazátlan hazájában. Mert ez a magyar demokrácia tartalma.

Az ellenzék egész világosan tudhatja: hogy máról holnapra semmilyen botránnyal meg nem buktathatja ezt az örökégő kormányt. Azért turkálni pedig kis piszkokat és rendezni kórus-üvöltéseket, hogy a szavazó nyájnak megmutassuk, hogy milyen nagy fene ellenzék vagyunk: olyan vacak fogás, aminek már egy idült Petőfi-társaságbeli tag sem dűl be. Céltalan tehát a mai ellenzék? Nem, ezerszer nem! Éppen ma van a legnagyszerűbb feladata: a parlament magas katedrájáról hozzánevelni a lelket ehhez az igazságtevő új magyar ideológiához. Hozzáértő, magas nívójú előadásokban részletesen megmutatni: hogy az élet különböző terén mit jelent a magyarságnak, a magyar parasztnak, a magyar munkásnak, a magyar szellemi helótának a magyar liberalizmus és magyar demokrácia megvalósítása. És hogy csak ez az egyetlen mód arra: hogy a magyarságban megvalósuljanak az emberiség nagy céljai s a magyarság élete az emberiség életakaratának része legyen.

Képviselő urak, csak két eset lehetséges. Ez az ország vagy a felszabadult magyarság boldog, független, munkás otthona lesz, vagy a visszaütés örök véres káosza. Legyenek a magyar sebek, a kitúrt és kizsákmányolt magyarság szenvedéseinek megkiáltói. Legyenek a magyar jólét, a magyar felszabadulás: a magyar jövő útmutatói. A magyarság életérdekein kívül itt nem fog többé senki karriert csinálni. A magyarság nélkül csak szánalmasan rángó ön-vigécek önök. A magyarságért küzdve: a holnap legnagyobb történelmi hatalma.

(polgarinfo.hu alapján szerk.)