2011. december 13. Közélet

Elolvastam Cser Ferenc kommentárját, melyet "Néhány gondolat a zsidógyűlölőkről és egyéb pitiánerekről!" című, a Nemzeti InternetFigyelőben megjelent írásomhoz írt.

Megint az érzelmi alapon történő félremagyarázással találkoztam.

Hol írom én azt írásomban, hogy nekünk szolgálni kell a zsidókat és ők magasabbrendűbbek nálunk? Hol írom azt, hogy a magyar műveltség nem különbözik a zsidótól?

Újra csak azt tudom mondani: aki nem akarja érteni az írásomat, sajnálom, de nem tudok, és nem is akarok vele semmit kezdeni.

Amit Cser Ferenc ír, tényleg igaz, csakhogy semmi köze az én írásomhoz. A Szentírást sem azért említettem, hogy elismertessem a zsidók által hangoztatott felsőbbrendűségüket, hanem azért, hogy a mi egyéni életünkben való útmutatást megtaláljuk benne. 

Legyünk pontosak: "Meg kell tanulni, mit jelent a felelős gondolkodás, az erkölcsös, becsületes, tisztességes, hűséges élet. Ebben segít a Szentírás! Aki nem hiszi, kezdje el forgatni, tanulmányozni. Minden élethelyzetre ad útmutatást, ami csak jó irányba visz!". Aki ezzel vitatkozik, azt csak sajnálni tudom. De kérdem én, hol van ebben az, amiről Cser Ferenc ír? Jó, leírja Ő is a véleményét, de az én hibámként feltüntetni, mintha én azt sugallnám, amivel megvádol, nem éppen tisztességes. Megint csak nem írtam azt sem, hogy ugyanazt tegyük, amit a zsidók tesznek! Ez erős csúsztatás! Ő ezt írja:"Nem tehetjük ugyanazt, amit a magukat zsidóknak vélők tesznek. Más az erkölcs, más a cél, más a kultúra, más az az együttesség." Hol írok én ezzel ellentéteset? Akkor feneklene meg az ajánlásom!

A magyar társadalomról írtak nem általánosítások, hanem tények. Ez történt '45-től '89-ig. Igaz, azt nem írtam, hogy a társadalom engedte, hogy azok, amiről írok, megtörténhessenek, hanem azt, hogy engedtük. Voltak, akik tiltakoztak, ez igaz, azokat valamilyen szinten likvidálták, ellehetetlenítették.

Azoknak, akik a zsidók szidásában élik ki magukat, további jó zsidózást kívánok (sose legyen nagyobb kielégülésük), csak ne csodálkozzanak, amikor rájönnek, hogy mekkora károkat okoztak vele Hazánknak!

Üdvözlettel: Czakó István

Köszönöm Czakó István válaszát. Sajnos, nem győzött meg, véleményemet változatlanul fenntartom. Alátámasztására csak Czakó úr írásának végefelé olvasható egyik bekezdését idézem:

A „zsidózással” pedig nem leszünk előbbre. Ha ellenünk támadunk, csak magunkkal tolunk ki. Tudomásul kell venni a realitásokat, azt tudniillik, hogy a gazdasági hatalom és a fegyveres erő a globalista nagyurak kezében van! Hogy ezek történetesen zsidók? Kérdezem én, miért nem éppen a nagyon tehetséges magyarok? Ezen kellene elgondolkozni. Szerintem éppen azért, mert valamit nem tanultunk meg a zsidóktól. Az érdekközösség kialakítását!

Tisztelettel:  Cser Ferenc

Az alábbi írást megfontolás végett adjuk közre. Tessenek csk figyelmesen elolvasni és a szerző ajánlásnak megfelelően elgondolkozni a tartalmon. Aztán összehasonlítani, miként nyilatkozik a zsidóságról, mint valami egységről és szembe állítani vele, miként nyilatkozik a magyarságról, megint csak, mint egységről. Ugyanis elítéli, hogy a zsidósággal szemben általánosítunk - mondjuk ezzel egyet lehet éreteni - viszont pontosan ezt teszi, általánosan ítél a magyarsággal szemben - amivel már nem lehet egyetérteni.

Amit ajánl, az részben megfontolható és megvalósítható: fogjunk össze! Hozzuk létre az önművelő köreinket. Kapcsoljuk ki a TV-t, kapcsoljuk ki a primitív agymosó propagandát. Tanuljuk meg felismerni a hazugságot és kiépíteni önvédelmünket az agresszív hódítókkal szemben. tanuljuk meg, hogy mikor is akarnak becsapni, félrevezetni, kifosztani, rabigába kényszeríteni és tanuljunk meg ezek ellen védekezni. Együtt. Eddig rendben is lennénk.

Ellenben a magyar műveltség alapjaiban különbözik a zsidótól. Tessék csak kézbe venni a Szentírást, amit a szerző is ajánl és elolvasgatni a megfelelő passzusokat. Mondjuk a Deuteronomy (Mózes 5. könyv) 7. fejezetét és a hozzá kapcsoltakat. Ki fog derülni, hogy a zsidóság minket rabszolgának néz - és ennek érdekében ügyködik is és ebben egységesek is, akár hisznek Istenben, akár nem. Mert abban szentül hisznek, hogy ők magasabbrendűek és mi azért vagyunk a földön, hogy őket szolgáljuk. Sajnos ez nem előítélet a részemről, hanem eléggé megalapozott, szélesebb körből merített tapasztalat.

Ezzel szemben a magyar műveltség befogadó, mellérendelő jellegű, pontosan az ellentéte a zsidónak.

Czakó úr ajánlásai aztán itt feneklenek meg. Nem tehetjük ugyanazt, amit a magukat zsidóknak vélők tesznek. Más az erkölcs, más a cél, más a kultúra, más az az együttesség. Mi bárkivel együtt érezhetünk, a zsidó ember csakis a hittársával - vagy hamisan megfogalmazva, mert az emberiség egységes faj, a 'fajtársával'.

Nem kell zsidózni, az tényleg káros. Ellenben nem szabad bedőlni a propagandának. Mi nem azért létezünk, hogy őket szolgáljuk, ők meg nem azért léteznek, hogy nekünk jót tegyenek. Éppen ezért tudomásul véve, hogy itt élnek nálunk is, nem fogadjuk el a felsőbbrendőségüket és nem hódolunk nekik. Semmilyen értelemben véve sem, nem szolgálunk senkit a hazánkban született előjogokra, vagy a vélt múltra hivatkozva.

Merthogy megint csak tapasztalat, ami a törvénykönyvükből is kilvasható, nem kötelesek velünk szemben az igazságot képviselni. Ahogy látjuk az nem csak elv, ez eléggé széleskörű gyakorlat is. Ennek tudomásul vétele nem szeretet, vagy nemszeretet, hanem egyszerű önvédelem kérdése.

Cser Ferenc

Manapság egyre többen hangoztatják, hogy mennyire nem szeretik a zsidókat. Nem mondom azt, hogy ez a zsidógyűlölet növekedését jelenti, csupán egyre többen merik kimondani azt, amit gondolnak. Ez nem is lenne baj. Elvégre, állítólag, szólás és véleménynyilvánítási szabadság van. Azért csak állítólag, mert általában a szókimondást nálunk mindig retorzió követi. Ezt merik nálunk demokráciának nevezni.

Ahogy van cigánybűnözés – bármennyire is tagadják -, úgy van zsidóbűnözés is. Ez utóbbi pedig a pénzvilág berkeiben dúl. Tény, hogy a bankok vezérei valamint a pénzoligarchák és globalista nagyurak, túlnyomó részben, a zsidóság köréből kerülnek ki. Az pedig, hogy mekkora bűnöket követnek el az emberiesség ellen, mára nyilvánvalóan látszik. Mégis ezért az egész zsidóságot (beleértve a kis, szegény hazai zsidókat is) okolni nagyfokú ostobaságra és szűklátókörűségre vall… 

Tény, hogy az előbbiekben leírtak növelik a velük szembeni unszimpátiát, mint a cigányság esetében is, de a bölcs és tisztességes ember tud különbséget tenni. (Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy azért változott meg a hazai zsidóság megítélése negatív irányba, mert a II. Vh. után a tisztességes zsidók többsége elment hazánkból, s nagy többségben a hitvány alakok maradtak itthon – elnézést kérve a kis számú hazai tisztességesektől.) Mint ahogy nem minden cigány bűnöző, épp úgy nem minden zsidó gazember. Az általánosítás nagy veszélyeket jelent, és ostoba emberre vall. A „minden tehén fekete” tagadása ugyanis nagyon könnyű. Nem azt kell bebizonyítani, hogy egyetlen tehén sem fekete, hanem elegendő azt megmutatni, hogy van legalább egy tehén, ami nem fekete! Máris megdől az állítás. Az analógiát mindenki meg tudja ítélni.

Erre mondják egyesek, hogy „a kivétel erősíti a szabályt”, anélkül, hogy valójában tudnák ennek a szólásnak a pontos magyarázatát. Ugyanis ebben a mondásban a kivétel nem az eltérőt, a mást jelenti. Hanem azt, szó szerint, hogy a ki-vétel, vagyis az, ha kivesszük a hibásat, erősíti a szabályt. Egy példa erre: van egy 100 termékből álló csomagunk, amiből 1 db hibás, a többi 99 jó. Akkor ez a csomag 99 %-ban jó. De ha azt az egy hibásat kivesszük, akkor marad a csomagban 99 termék, ami mind hibátlan, tehát a csomagunk (ami ugyan kisebb lett, de) 100 %-ban jó lesz!

Visszatérve az eredeti témához, egyre többen vannak azok, akik azzal, hogy az egész zsidóságot teszik felelőssé a világ bajáért, igen sokat ártanak. Inkább meg kellene figyelni, hogy mit csinálnak olyan jól a zsidók(?)! Ha megfigyeljük, valójában a zsidóság nem egységes, sok ellentét van közöttük. Egyet azonban jól csinálnak. Akár mennyire nem szeretik egymást, egy adott célért képesek még az ellentétet is félre tenni, s együttműködni. Hogy van ez nálunk? Ha három magyar kerül egy lakatlan szigetre, akkor kettő közülük pártot alapít, és a harmadikat kizárják. De az a kettő is rivalizálni fog, hogy melyikük legyen a pártelnök.

Na, ez az óriási különbség. Annyira individualisták vagyunk, annyira „egyéniségek” (egy zsidó nem ájul el attól, hogy dicsérik, hanem azon gondolkodik, mi a dicsérő célja, hátsó szándéka), annyira kiölték belőlünk a tekintély tiszteletet, annyira nem tudjuk helyesen felmérni képességeinket, hogy ma Magyarországon szinte bárki képesnek tartja magát az ország irányítására is akár. Tudná azt különbül csinálni, mint most Orbán. Hozzá teszem, Ő is hatalmas EGÓval vállalta el ezt a tisztséget, anélkül, hogy őszintén mérlegre tette volna, hogy van-e elegendő tudása, képessége (minden téren! – történelem ismeret, társadalmi tudományokban jártasság, természettudományos tudás, diplomáciai ismeret és képesség – tud-e, ha kell, kompromisszumot kötni, ha kell, határozott lenni -, hadtudományi tapasztalat, filozófiai tudás,…), vezetői ismerete, élettapasztalata, hogy ekkora felelősséget a vállára vegyen? Régen egy uralkodót pici gyermekkorától fogva, még trónörökös korában arra tanítottak, hogy felkészüljön az ország vezetésére. Aztán vagy volt elegendő esze hozzá, vagy nem, az már más kérdés, mert a trónöröklésnek szigorú rendje volt, s nem mindig a trónörökös volt a legokosabb. Orbánt és társait mindez nem érdekelte, őket csak a hatalom vonzotta és az, hogy bekerüljenek a történelemkönyvekbe, mint miniszterelnökök. Ők (Antall, Boros, Horn (a részeges pufajkás még csak-csak tanult valami diplomáciát), Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) kisstílű, de nagyravágyó emberek (Antall már csak volt). Igazi pitiánerek. 

Szóval ez a pitiáner, kicsinyes, oktalan gondolkodás ma a legártalmasabb Hazánkban. Azt hiszik a „zsidózók”, hogy ezzel ők jobb hazafiak. Pedig többet ártanak a Hazának, mint három gazember zsidó együttvéve. Ugyanis csak bélyeget tesznek ránk, s oktalanságunkat terjesztik, hiszen nem az okokat és a megoldást keresik, boncolják, hanem bűnöst akarnak találni. Pedig mi magunk vagyunk az oka annak, hogy ide jutottunk. Miért is?

Először is tűrtük, hogy ateista, bolsevik csavargók dirigáljanak nekünk. Hagytuk, hogy kiöljék generációinkból az istenhitet, istenfélelmet, az erkölcsi tartást, a munkaerkölcsöt, hagytuk, hogy az „ügyeskedés” és a tahóság legyen a követendő fiataljaink számára. Nem becsültük meg az életet, irtottuk a magzatainkat, s engedtük, hogy ostoba fajankók, műveletlen gazemberek parancsolgassanak nekünk. Nem törekedtünk az összefogásra egy jó cél érdekében, s gyermek módjára bedőltünk minden mézes-mázos beszédnek. Kiveszett belőlünk az ősi erkölcs és tudás, és ezt is hagytuk (inkább a könnyebb, „majd más megmondja, mit kell csinálni” utat választottuk). Ahogy mondani szokták: „a lovak közé dobtuk a gyeplőt”, és engedtük, hogy azok őrült vágtában a szakadékba vigyenek. Senki nem tekintette magáénak a Hazát, csak annyira, amennyit elvehetett belőle. Nem úgy törődtünk dolgainkkal, mint aki egyénileg felelős érte (legyen az munka, család, gyermeknevelés, közvagyon, …), hanem a nagy kollektív felelősség mögé bújva mindenki ügyeskedett, „maszekolt”, s hagytuk, hogy a munkához más is hozzáférjen. „Fogjuk meg, és vigyétek!” Fel sem mértük, mekkora kárt jelent ez hosszútávon! Ez maga a pitiánerség. Mára a magyar társadalom pitiánerek tömegéből áll. Nem figyelünk az igazán nagy tudású, okos embereinkre, hanem mi még okosabbak akarunk lenni! Ez az, amikor nincs bennünk alázat és tekintélytisztelet, mert belénk verték a kommunista tetvek, hogy a munkás, paraszt az úr, s ezzel megalkuvó, gyáva lakájokká alacsonyítottuk a tanult, a művelt, okos embereket. Így züllött le az úgynevezett „értelmiségünk”, s lett az ostoba, erőszakos bolsevikok talpnyalója. Mert ők is meg akartak élni. Ez semmiképpen nem mentség, hiszen az ő felelősségük lett volna figyelmeztetni a többieket, hogy rossz irányba megyünk.

Hiú ábránd azt gondolni, hogy ennyi hibát, sőt bűnt el lehet követni komoly következmények nélkül, és még nagyobb ábránd azt gondolni, hogy mindezek pár év alatt jóvátehetők.

Hosszú időnek kell eltelnie, mire ebből a mocsárból, amit mi magunk teremtettünk magunk körül, ki tudunk kecmeregni. Szívós munkára és felelősségteljes gondolkodásra lesz szükség. Végre kezünkbe kell venni a sorsunk irányítását, figyelve Isten útmutatásaira. Mindenkinek a saját házatáján kell kezdenie a rendteremtést. A munkahelyén a munkájában, a családban, mint felelős családfő, a gyermekei nevelésében (nem csak eltartásában!), a baráti körében, netán gyülekezetében. Ehhez pedig nekünk is tanulni kell. Meg kell tanulni, mit jelent a felelős gondolkodás, az erkölcsös, becsületes, tisztességes, hűséges élet. Ebben segít a Szentírás! Aki nem hiszi, kezdje el forgatni, tanulmányozni. Minden élethelyzetre ad útmutatást, ami csak jó irányba visz! Ebben a munkában a világ jelenlegi haladási iránya nem kedvez nekünk, ezt világosan kell látnunk.

A „zsidózással” pedig nem leszünk előbbre. Ha ellenünk támadunk, csak magunkkal tolunk ki. Tudomásul kell venni a realitásokat, azt tudniillik, hogy a gazdasági hatalom és a fegyveres erő a globalista nagyurak kezében van! Hogy ezek történetesen zsidók? Kérdezem én, miért nem éppen a nagyon tehetséges magyarok? Ezen kellene elgondolkozni. Szerintem éppen azért, mert valamit nem tanultunk meg a zsidóktól. Az érdekközösség kialakítását!

Úgyhogy nem szidni kell a zsidóságot, hanem tanulnunk kell abból, amitől ennyire sikeresek lettek a világon! Mindenhova a saját embereiket ültették, s lassan, évszázadok alatt átvették a világ irányítását. Mert két zsidó bárhol éljen is a világban, egymásra talál és összefog, ha érdekeik úgy kívánják. Még akkor is, ha utálják egymást!

Ez az én néhány gondolatom a címbeli témával kapcsolatban. Lehet vele vitatkozni, egyet nem érteni, csak egyet nem érdemes: teljesen figyelmen kívül hagyni. Mert biztos vagyok benne, hogy – ugyan a teljesség igénye nélkül, hiszen nagyképűség lenne egy rövid írásban erre törekedni – valóságos magyarázatot ad nyomorúságunk okaira, s a kilábalást illetően is vannak benne megszívlelendők.

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

  internetes körlevél

Szabad Hirek