2010. augusztus 24. Közélet

Nyugodjon békében....Értelmetlen volt halála...

Kezdjük az elején: az MTI és a nyomában csaholó szélsőbalos szocionista zsoldossajtó megint csúsztat: eddig nem két, hanem öt (vagy hat?) a most elhunyt katonanővel és a vele együtt életveszélyesen megsebesült (majd pár óra múlva szintén meghalt?) katonával együtt már öt (hat?) halottat adott Magyarország az amerikaiak Izrael biztonságáért indított háborúiban.

Ha a Gyurcsán-kormány sajtójának már nem is számít az Irakban elhunyt Varga Balázs Péter 2003 novemberi és Nagy Richárd 2004 júniusi értelmetlen halála, azért az első két magyar halott szüleinek és rokonainak biztos,hogy hiányoznak.

Mert az MTI és az utána a szövegeit hűségesen szajkózó szocionista és narancsos hazai lapok véletlenül kifelejtették Varga Balázs Pétert és Nagy Richárdot, számítva arra, hogy a legfrissebb haláleset(ek) hírére hazánkban ismét magasra csap a távoli vidékeken kristálytiszta amerikai-izraeli érdekekért folyó háború elleni hangulat. A tegnapi beszámolókban "csak" két magyar halottról beszélnek, szándékosan elhallgatva a felsorolás címéből, hogy melyik országban haltak meg, és csak az eddig Afganisztánban elhunyt két magyart említik:

"Támadások magyar katonák ellen:

2006. július - Afganisztánban tálib fegyveresek rakétát lőttek ki arra a buszra, amelyen egy holland konvojban húsz magyar katona is utazott. Senki nem sérült meg és anyagi kár sem keletkezett.

2008. június 10. - Afganisztánban egy házi készítésű robbanószerkezet hatástalanítása közben életét vesztette a magyar újjáépítési csoport katonája, Kovács Gyula tűzszerész főtörzsőrmester. A 2006 ősze óta a bagláni tartományban szolgálatot teljesítő magyar újjáépítési csoportban ő volt az első halálos áldozat.

2008. július 12. - Tűzszerész feladatai végrehajtása közben, robbanás következtében, életét vesztette egy tűzszerész, Nemes Krisztián százados Afganisztánban, a Kunduz városba vezető úton.

2008. szeptember 13. - Kézifegyveres támadás érte az Afganisztánban szolgálatot teljesítő, magyar katonák egyik gépjárműoszlopát, a tűzharcban személyi sérülés nem történt.

2008. október 27. - Egy magyar katona könnyebben megsérült, amikor egy tálib öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy rendőrőrsön, az észak-afganisztáni Baglán tartomány székhelyén, Puli-Humriban. A támadásban egy amerikai katona meghalt.

2009. május 9. - Pol-e Khomritól északra rátámadtak a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) járőröző katonáira, akik visszaverték a támadást, közülük senki nem sérült meg.

2009. szeptember 19. - Támadás érte az afganisztáni Baglán tartományban állomásozó MH Tartományi Újjáépítési Csoport egyik járőrcsoportját, személyi sérülés nem történt.

2010. február 7. - Gránátvetővel támadtak meg magyar katonákat Afganisztánban; két katona sérült meg, egyikük súlyos, a másik könnyebb sérülést szenvedett.

MTI
2010 augusztus 23."

Sajnos hazánkban a magyarok elleni egyre durvább cigány terrorral, és az azt a világon példa nélkül álló módon kormányszinten támogató politikával hozható összefüggésbe, hogy a hétfőn Afganisztánban elesett Pappné fényképének nyilvánosságra hozatala után az interneten rögvest megszaporodtak az olyan kommentek, amelyek normális ember számára nem elfogadhatóak.

Egyrészt még senki sem lehet 100 százalékig biztos a származásában, másrészt az ő esetében, ha bebizonyosodik hogy valóban cigány, akkor pláne nem lenne szabad kárörvendő hozzászólásokat engedélyezni a moderátoroknak.

Sőt, ellenkezőleg, ritka példaképként kellene a cigányság elé állítani: tanult, érettségizett, szakmát választott, a szakmájában dolgozott és becsületes módon kereste a pénzét ami után adózott. Még akkor is ezt kellene tenni, ha a cigányok között elenyésző számban vannak azok, akiknek az értelmetlenül és tragikusan hamar befejezett élete példakép lehet.

Az ő és az előtte elesett magyar katonák halála a jelenlegi és az előző magyar kormányok cionista kegyeket kereső politikájának egyenes és elkerülhetetlen következménye. Korai halála veszteség nem csak a családja, a cigányság, hanem minden jóérzésű magyar ember számára is.

És ez itt már egy amerikai katona földi maradványa. Ha a Gyurbán-kormány világmegváltó katonai tervei valóra válnak, akkor elképzelhető, hogy ilyen állapotban jönnek haza a magyar katonák is Afganisztánból és Irakból. Már ha a saját lábukon jönnek, és nem egy fakoporsóban szállnak le Ferihegyen, mint Varga Balázs Péter, Nagy Richárd, Kovács Gyula, Nemes Krisztián vagy a tegnap elhunyt Pappné. (és a vele egy időben megsebesült és a súlyos sérüléseibe belehalt (?) katonatársa)

Ismerkedjenek meg tehát Ty Ziegler amerikai őrmesterrel.

Ty több mint két méter magas, a futást, az ökölvívást és az amerikai futballt imádó, osztálytársainál izmosabb jóképű fiatalember - volt. Illinois-ban, a jelenlegi Amerika erkölcsi gerincét adó középnyugati államok egyik kisvárosában, egy szerény jövedelmű farmer család gyermekeként látta meg a napvilágot 25 évvel ezelőtt. A középiskola elvégzése után éppen csak hogy munkába állt mosolygós, barátaival, munkatársaival mindig viccelődő fiatalembert a 2001 szeptemberi terrortámadásokat követő össznemzeti felháborodás hullámai besodorták a hadsereg részére újoncokat toborzó irodába. Mielőtt még hadba indult volna, eljegyezte Renee Kline-t, a gyerekkori szerelmét, megígérve neki, hogy leszerelése után azonnal megtartják az esküvőt.

Kiképzését követően Irakba vezényelték, ahol a magyarokhoz hasonlóan hosszú ideig szerencsésnek tartotta magát, mert hónapokon át egy aránylag biztonságos tartományban teljesített járőrszolgálatot. A környéken a helyi lakosok megszokták az amerikai tengerészgyalogosokat, nem szerették őket, de nem is bántották a jó amerikai szokás szerint mindenkinek rágógumit osztogató katonákat. Az állandóan utcán lődőrgő iraki férfiak és a porban a romok között mezítláb szaladgáló gyerekek közömbös tekintettel figyelték a katonák mellett az utakat építő, iskolákat és egyéb új épületeket felhúzó külföldieket és a biztonságukra ügyelő fegyveres őrző-védő cégek tagjainak ténykedését.

Aztán 2004 december elején egyszer csak egy piszkos szatyrot szorongató burnuszos férfi állt az út közepén és szélesen hadonászva integetett az irányába haladó konvojt vezető sok antennás páncélozott dzsipnek, jelezvén, hogy akar mondani vagy kérdezni valamit. Az élen haladó kocsi nem állt meg, csak lassított, és Ty társai hangszórón keresztül felszólították, hogy lépjen félre az útról. Válaszul az arab a dzsip alá dobta a szatyrát és a hatalmas robbanástól a katonai konvoj első két teherautója Ziegler dzsipjével együtt szanaszét repült és a roncsok több méter magas lángba borultak. Az öngyilkos burnuszos két amerikai katonát is magával vitt a halálba, Ty hosszú percekig feküdt eszméletlenül az égő járműben, míg az életben maradt társai kihúzták az első ülésről.

A életveszélyesen megsérült Ziegler őrmestert helikopterrel Bagdadba, majd Németországba, a ramsteini  amerikai támaszpontra vitték, ahol több életmentő műtétet végeztek rajta. Később az USA egyik legnagyobb és legjobban felszerelt katonai kórházába, a Texas állambeli Brooke Army Medical Centerbe került.

A 22 éves fiatalembernek amputálni kellett a bal alkarját és három ujját a részben megbénult jobb kezéről, a bal szemére teljesen, a jobb szemére 80 százalékban megvakult, súlyos, értelemvesztéssel járó agysérülést szenvedett, hónapokig kómában feküdt és ez idő alatt mesterségesen táplálták. Egy diónyi repeszdarabot kioperáltak a fejéből, a koponyájára az elrepült fejtető helyére egy műanyag kupakot csavaroztak, a fejéről és az arcáról csontig leégett hús és bőr helyére a plasztikai sebészek a testének más részeiről lehántott bőrt ültettek, az orr- és fülnyílások helyén pedig egy-egy kerek lukat hagytak az orvosok.

A fiatalember 19 hónapot feküdt a Brooke kórházban, eddig 54 műtétet végeztek el rajta, a kezelőorvosai szerint előreláthatólag még kb. 15 vagy még ennél is több operációra lesz szüksége, szellemileg örökre megsérült, ideje nagyrészét tolókocsiban tölti. Renee, a menyasszonya kitartott mellette, a 18 éves lánynak a saját elmondása szerint meg sem fordult a fejében, hogy elhagyja a súlyosan megsebesült vőlegényét, tavaly októberben megtartották a beígért esküvőt, gyerek még nincs. Az esküvői fényképük bejárta a világot, és fentebb Önök is megcsodálhatják az ifjú párról készült fotóval együtt.

Az Egyesült Államok Irakban és Afanisztánban eddig közel 4,500 katonáját vesztette el, ennyi fiatal férfi és nő repült haza fekete hullazsákban, és összesen több mint 30 ezer háborús sebesültet ápoltak vagy ápolnak a polgári és a VA (Veterans Affairs) hálózat kórházaiban.

Jack Corn
2007 szeptember 7.

Ez a történet kísértetiesen hasonlít az előbb bemutatott amerikai katona sorsára. Hazánk eddig öt (hat?) fiatal életet adott a semmiért. Csak idő kérdése, hogy az olcsó fakoporsók után mikor érkeznek meg az első nyomorék magyar katonák is Ferihegyre.

Az angliai Kent grófságban élő Martyn Compton szerelembe esett Michelle Clifford-dal. Martyn mielőtt elment volna Afganisztánba védeni az angol hont, eljegyezte Michelle-t, és megkérte, hogy szervezze meg az esküvőjüket mire haza jön.

Clifford kisasszony pedig boldogan szervezett és tervezett, a négy hónap kiküldetésből csak öt hét telt el, amikor egy szép esős reggelen egy szenvtelen hang a londoni hadügyminisztériumból telefonon közölte Martyn apjával, hogy Compton őrvezető megsebesült, hazaszállították és a továbbiakban a Broomfield kórházban rehabilitációs kezelésen vesz részt.

A család megrémült, de Michelle titkon örült, mert álmai hercege hamarabb jött haza, mint négy hónap. Aztán belépett hozzá kórterembe.

A honvédő vitéz tetőtől talpig harci kötésben, eszméletlen állapotban feküdt az ágyon. Csövek lógtak ki belőle és műszerek tucatjai villogtak a félhomályos szobában. A menyasszonynak idő kellett, mire felfedezte, hogy az ágy melyik végén van a feje, és melyiken a lába.

A doki felvilágosította a remegő lábú családot, hogy Martyn testének 72 százalékáról leégett a bőr, jelenleg kissé ducinak tűnik, mert eredeti testsúlyának négyszeresére puffadt az égési sérüléseknél jelentkező váladékok miatt, sok helyen porhanyósra sült a húsa, jelenleg nincs haja, mert fejbőre sincs, a pislogni nem tud, mert nincs mivel, fülei leégtek, az orra füstté vált, karjain, hátán, mellén és a lába nagy részén nincsen bőr, karja eltört, lábát szétlőtték, de ne legyenek elkeseredve, mert a kilőtt kocsiban ülő négy katona közül három meghalt, Martyn maradt egyedül életben, és lám-lám, már haza is jött.

Ezt ugyan a vőlegény csak a teherautójuk kilövése utáni negyedik hónapban tudta meg, mikor több mint három hónap után felébredt a kómából. Örült is mindenki, mert a kórházba szállítás közben háromszor is klinikailag meghalt, úgy pofozták vissza mind a három alkalommal az életbe. Két hét múlva már beszélni is tudott, majd Michelle egy ködös vasárnap délután egy tükörrel a hóna alatt Martyn ágya szélére ült.

A vőlegény igazi úriemberként a következő látogatáson felajánlotta, hogy mivel apró változások történtek a külalakjában és ott lent is teljesen leégett, ezért valószínűleg egy pár évig fennakadások lesznek a szexuális teljesítő képességével, szóval hagyják el egymást, nem kell Michelle-nek hozzá kötnie az életét. A menyasszony legyintett, és kijelentette, hogy ezek említésre sem méltó apróságok a Martyn iránt érzett szerelméhez képest és megtartották az esküvőt.

Előtte másfél éven át bejárt hozzá a kórházba, végig drukkolta az eddigi 15 műtétet, ami összesen több mint 64 órát tartott. Bejegyezte a naptárjába az esküvő utánra tervezett többi operáció időpontját, etette, itatta, biliztette, kacsáztatta, reggel, este megmosta a mozdulatlanul fekvő vőlegénye fenekét és fogait. Most éppen arra várnak, hogy Martyn bordájából új füleket szereljenek az ifjú férj fejére és már az új orr is készül valahol. Remélhetőleg a többi fontos dologról sem felejtkeznek el az orvosok.

Renee megköszönte a férje ágya körül kissé zavartan pislogó trónörökös Vilmos hercegnek a személyes látogatásokat és arra kérte, hogy intézkedjen a nagymamája már valamit, mert a brit kormány szerintük kissé smucig, ugyanis a 20,000 font (5 millió 800 ezer ft) évi nyugdíj mellett csak 163 ezer font (47 millió ft) egyszeri kompenzációt akar nekik fizetni az ilyen esetekben maximálisan adható 285 ezer font (82 és fél millió ft) helyett.

A zsidó Stern (Szekeres) Imre utódának, az eldávidosodó MDF-ből még idejekorán megpattant és azóta érdes narancssegget növesztett Hende Csabának nincs könnyű dolga: a gyérülő hajú új hadvezérnek a hétfői haláleset(ek) után úgy kell most napokig magyarázni a megmagyarázhatatlant, hogy az hihetőnek tűnjön. Ez Hendének és a jelenlegi fideszes nemzetvezetőknek - akik a Gyurcsány-féle bűnbanda garázdálkodása alatt Magyarország iraki és afganisztáni szerepvállalását is mély hallgatásukkal támogatták - meglehetősen nehéz lesz.

Biztos, hogy Magyarország nemzeti érdekei megkívánják, hogy katonáinkat a messzi Afganisztánba és Irakba, a világ legveszélyesebb háborús övezeteibe küldjük, vagy ez is csak egy túlbuzgó szocionista/narancsos nyelvcsapás a szovjeteket felváltó legújabb barátok fenekébe?

Nem volt elég Varga Balázs Péter, Nagy Richárd, Kovács Gyula, Nemes Krisztián és Pappné Ábrahám Judit (és társa?) értelmetlen halála? Hányan még?

Nem fogy elég gyorsan a nemzet, miért kell még több természetellenes módon meghalt magyar fiatalhoz kijárni a temetőbe?

Nem elég, hogy a cigányok napi rendszerességgel gyilkolják a magyarokat, most még magyar tyzieglerekkel és martyncomptonokkal is meg akarják keseríteni a családok életét és nyomorékokkal akarják tönkretenni és megnehezíteni az ellehetetlenített és a csőd szélére lökött kórházak életét?

Olyan helyzetben van a hazai egészségügy, hogy megfelelő szinten el tudják látni az élve haza került súlyos sebesülteket?

Olyan helyzetben van a magyar költségvetés, hogy életük végéig megfelelő anyagi támogatást tud nyújtani a maradandó sérülést szerzett katonáknak és a családjuknak?

Nem lehetne ennek a kommandósdinak, ennek a "szolnoki különleges műveleti századnak" és ennek az egész külföldi katonásdinak a sok milliárdos árát valami másra költeni?

Akarjuk, hogy ilyen esküvői fényképek kerüljenek a magyar családi albumokba is?

Akarjuk, hogy még több, az alábbihoz hasonló emlékvideót tegyenek fel a gyászoló magyar családok és barátok a YouTube-ra?

Hende Csaba a tegnapi (két?) halálos áldozattal járó tragédia után igyekezett megnyugtatni a magyar közvéleményt. Gyorsan bejelentette, hogy a Gyurcsán-kormány Afganisztán-politikája továbbra is változatlan, vagyis a magyar csapatok Afganisztánból vagy Irakból történő kivonulásáról nem lehet szó.

Jöhet a következő halott.

USA Adminisztráció a Amerikai Szabad Sajtó nyomására elismerte, hogy az Afganisztán-politikája a földrajzi kincsek megszerzéséért folyik. Amit amerikai trilliárdos magánosok kívánnak megszerezni. Semmi köze az egésznek az úgynevezett „terrorizmus” ellenes harcnak. Ehhez járul hozzá a magyar adófizető is.

(kurucinfo alapján JOBBIK GONDOLAT)