2010. november 21. Közélet

Réthelyi Miklós hétfőn egy asztalhoz ültette Hoffmann Rózsát és Pokorni Zoltánt, ám a KDNP-s és fideszes oktatáspolitikus konfliktusa mögött mélyebb érdekellentétek is meghúzódhatnak.

Réthelyi Miklós hétfőn egy asztalhoz ültette Hoffmann Rózsát és Pokorni Zoltánt, ám a KDNP-s és fideszes oktatáspolitikus között jó eséllyel csak fegyverszünet született, nem végleges béke. Az államtitkár asszony eredményként könyvelheti el a tanárképzés osztatlanságának visszaállítását, az Országgyűlés oktatási bizottságának elnökének pedig sikerült megmentenie a bolognai rendszert. A kecske és a káposzta is megmaradt, mindenki elégedett lehet – vélhetné a külső szemlélő. Ám könnyen lehet, hogy a két politikus látszólag szakmai konfliktusa mögött mélyebb törésvonalak húzódhatnak meg.

A Fidesz és a KDNP viszonyát többen, többször – legutóbb Semjén Zsolt az egyik kereskedelmi televízióban - is jellemezték már úgy: a narancsosok képezik a tömegbázist biztosító gyűjtőpártot, míg a kereszténydemokraták világnézeti erőként definiálják önmagukat. Ez a szerep azonban nem mindig könnyű, hiszen a Fidesz számos, egymással rivalizáló erőcsoportra tagozódik. Ezek némelyike ideológiai, mások területi, vagy egyéb érdekközösségek alapján szerveződnek. A nagyobbik kormánypárt „ balszárnyán” elhelyezkedő „konzervatív liberálisok” számára egyre nehezebben tolerálható a keresztény és nemzeti értékeket több-kevesebb – többnyire kevesebb – vehemenciával azért képvisel(get)ő KDNP kormányzati szerepvállalása.

A konfliktus az utóbbi időben a kereszténydemokrata Réthelyi Miklós vezette Nemzeti Erőforrások Minisztériuma körül élesedett ki. A Hoffmann – Pokorni csörtén túl a tárca más szakterületeihez kapcsolódóan is komoly viták dúlnak.

A papíron fideszes, ám a markánsan konzervatív irányzathoz sorolt Szőcs Géza kulturális államtitkárt szinte hivatalba lépése óta rendszeresen bírálja a Fidesz-közeli Jobbklikk.hu.  A háttérben az oktatási belháborúhoz kísértetiesen hasonlító történet körvonalazódik ki, ha belepillantunk a portál stáblistájába. A honlap szerkesztői között találjuk a L. Simon László fideszes országgyűlési képviselőt, aki történetesen szintén bizottsági elnök – méghozzá nem más vezet, mint a kultúráért felelős parlamenti szaktestületet. A politikus több megnyilatkozása is világossá tehette a figyelmes szemlélő számára: nem feltétlen híve a keresztény-nemzeti gondolatnak.

Nem felhőtlen a viszony az egészségügyi bizottság elnöke és a területért felelős szakállamtitkár között sem. Mikola István a héten a Magyar Nemzetnek úgy nyilatkozott: nem látja „ elég aktívnak” a tárca működését. A politikus nem elégedett a járóbeteg-szakellátásra és a gyógyszerkasszára szánt összeggel sem, s úgy látja: ha marad a költségvetési előirányzat, „komoly gondok” várhatóak e téren. A képviselő a Magyar Televízióban ugyan cáfolta a Szócska Miklós államtitkár menesztéséről szóló híreszteléseket, és leszögezte: nem kíván a KDNP-s politikus helyére lépni – ám az országgyűlési szakbizottság elnöke és a kormányzati szakfelelős konfliktusa így is meglehetősen hasonló a fenti két esethez. Bár Mikola István markáns jobboldali megnyilvánulásairól is ismert, ebben a vitában sem zárható ki a konzervatív és a liberális koncepció közötti rivalizálás, hiszen a fideszes politikust két esztendővel ezelőtt „lebuktatta” a Heti Válasz: miközben szavakban erőteljesen tiltakozott a kórházprivatizáció ellen, jelentős tulajdonrésszel rendelkezett az egészségügyi intézmények magánosításában érdekelt Hospinvestben.

Egyes források szerint a koncepciónálisi és világnézet különbségek mellett a minisztérium körüli konfliktusok másik forrása a kormányváltás előtt még miniszteri, vagy államtitkári ambíciókat dédelgető, ám végül " csak" az országgyűlési szakbizottságok elnöki székévek kárpótolt politikusok "sértettsége" lehet. A "kormányalakítás vesztesei" a jelek szerint összehangolt offenzívával igyekeznek tematizálni saját szakterületkön közbeszédet - talán muníciót gyűjtve egy jövő évre esedékes kormányátalakítás esetére.( barikad.hu)

JOBBIK GONDOLAT