2010. augusztus 31. Közélet

A megtakarítások hiánya azonban rendkívül sebezhetővé teszi a társadalom többségét, hisz nemcsak az okoz számára állandó frusztrációt, hogy fogyasztási aspirációinak töredékét sem képes kielégíteni, hanem az is, hogy tartalékok hiányában bármikor abba a roncstársadalomnak nevezhető társadalmi csoportba csúszhat le, amelyből az esetek többségében már semmilyen módon nincs visszaút. Ezért van nagyon nagy jelentősége a státusbiztonság növelésére irányuló nemzetstratégiai törekvéseknek.

Az elmúlt hónapokban több olyan nemzetközi felmérés eredményeit ismerhettük meg, amelyek az emberek megtakarítási szokásait próbálták kideríteni. A kérdés igen nagy jelentőségű, hiszen a világ pénzbeli megtakarításainak összértéke hatvanezer-milliárd dollár, ami a teljes magyar nemzeti vagyon közel négyszázszorosa. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy tudjuk-e, látjuk-e ennek a roppant vagyontömegnek az összetételét, mennyiségének és szerkezetének jövőbeni változásait.

Ahogyan az várható volt, Európa és Amerika megtakarítási szokásai között jelentős különbségek vannak, és Kelet- és Közép-Európa szintén alapvetően eltér kontinensünk nyugati felének trendjeitől. Ami talán a legfeltűnőbb, hogy a kelet-európaiak 75 százaléka semmilyen pénzbeli megtakarítással nem rendelkezik, közvetlen kiadásaik teljes bevételüket felemésztik. Ugyanez az arány Nyugat-Európában is több mint 50 százalék, míg az Egyesült Államokban csak 30 százalék. Az egy főre eső GDP-t illetően a nyugat-európai szint a magyarnak kb. háromszorosa, az amerikai a négyszerese, ám a reálbérek között ennél nagyobb, négyszeres és ötszörös az eltérés. Ami viszont a pénzbeli megtakarításokat illeti, az amerikaiak 35 százalékának van 25 ezer eurónál (több mint hétmillió forint) nagyobb megtakarítása, a nyugat-európaiak 15 százalékának. Magyarországon ugyanez mindössze egy százalék – és ezen a minimális szinten áll majd valamennyi kelet-európai ország. Összességében az Egyesült Államok tehát négyszer nagyobb egy főre eső GDP-vel, ötször nagyobb bérekkel, ám kb. huszonötször akkora pénzmegtakarításokkal rendelkezik. Ugyanez Nyugat-Európa esetében háromszoros, négyszeres és tizenhétszeres.

A becslések megegyeznek abban, hogy bár az ingatlanértékek elég nehezen hozhatók közös nevezőre, de Kelet-Európa lemaradása az ingatlanokban meglévő vagyont illetően még nagyobb. Az Egyesült Államok átlagos családi ingatlana a magyar érték harmincszorosa, a nyugat-európai a tizenkilencszerese. Sok mindenről árulkodik az is, hogy a pénzmegtakarítások szerkezete szintén jelentős eltéréseket mutat, Kelet-Európában több mint 80 százaléka változatlanul bankbetétekben van elhelyezve. Csak nagyjából 10-12 százalék a biztosítási megtakarítás, és csupán öt-hét százalék lehet a részvények aránya. Tegyük mindjárt hozzá: az elmúlt két év globális válságörvénylései aligha fokozták a magyarok részvényvásárlási kedvét, ezért itt aligha számíthatunk jelentősebb változásokra. Ennek egyik döntő oka nyilván az, hogy a megtakarítók zömének a betét biztonsága mindennél előbbre való, hiszen a család összes megtakarítását jelenti az a szerény összeg. Így még az esetlegesen jelentős nyerési esély sem vezet a kockázati hajlandóság növekedéséhez. Amerika ezen a téren is térségünk történelmi inverze, hiszen ott a megtakarításoknak nem egészen 30 százaléka található bankbetétben. A legnagyobb, 45 százalék a biztosítási megtakarítás, főként életbiztosítás, és hozzánk képest magas, 35 százalék körüli a részvények aránya. Nyugat-Európa, mint általában, itt is a kettő között helyezkedik el, a megtakarítások 50 százaléka van bankbetétben, 33 százaléka biztosításban és körülbelül 17 százaléka értékpapírokban, főként részvényekben és kötvényekben.

A fenti számokból egyértelműen kiderülni látszik, hogy Kelet- és Közép-Európa történelmi leszakadása a Nyugat centrumországaitól nem elsősorban a nemzeti jövedelmet és a béreket illetően áll fenn, hanem a vagyonokat tekintve. Ennek oka kettős szerkezetű. Az egyik egy társadalom-gazdasági evidencia, miszerint minél alacsonyabb a jövedelem, annál nagyobb hányadát kénytelen a jövedelemtulajdonos elemi létfenntartásra fordítani, így értelemszerűen egyre kisebb az esélye a megtakarításnak, és persze fordítva, az egyre magasabb jövedelem növeli a megtakarítás valószínűségét és annak mértékét. A másik ok, hogy Nyugat-Európában, de főként az Egyesült Államokban a családok vagyonbiztonsága az elmúlt évszázadban összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint Kelet- és Közép-Európában. A drasztikus társadalmi-gazdasági és politikai változások akár egyetlen generáción belül többször is brutálisan megszakították a családok vagyonfelhalmozási stratégiáit. Térségünk Nyugat-Európával és főként Amerikával szembeni drámai leszakadása főként ennek tulajdonítható.

A globális felmérések tehát szintén alátámasztják azt a feltételezést, hogy a kelet- és közép-európai népesség nagy része, feltehetőleg legalább kétharmada, anyagi és szimbolikus értelemben egyaránt igen kiszolgáltatott helyzetben van. A folyó jövedelmei lassan már elemi fiziológiai folyamataira sem nyújtanak fedezetet. Ebből logikusan következik, hogy a döntő többség semmilyen megtakarítással nem rendelkezik, ám ez nem szuverén döntés következménye, hanem a körülmények kényszere. A megtakarítások hiánya azonban rendkívül sebezhetővé teszi a társadalom többségét, hisz nemcsak az okoz számára állandó frusztrációt, hogy fogyasztási aspirációinak töredékét sem képes kielégíteni, hanem az is, hogy tartalékok hiányában bármikor abba a roncstársadalomnak nevezhető társadalmi csoportba csúszhat le, amelyből az esetek többségében már semmilyen módon nincs visszaút. Ezért van nagyon nagy jelentősége a státusbiztonság növelésére irányuló nemzetstratégiai törekvéseknek.

(Magyar Hirlap online alapján JOBBIK GONDOLAT)