2011. október 20. Közélet

Az elmúlt napokban azzal volt tele a hazai sajtó, hogy egy neten szerveződő tüntetés meghátrálásra kényszerítette a Fideszt. Emlékezetes: a „Nem tetszik a rendszer” rendezői hosszas verbális bokszot folytattak a nagyobbik a kormánypárttal, amiért az demonstrációjuk közelébe, az Astoriára jelentette be a saját megemlékezését. A meccset meg is nyerték technikai k.o.-val: Orbánt leléptették, lefújva az összes rendezvényt, amelyen a Brüsszelben tárgyaló kormányfő részt vett volna.

Ennél nagyobb ingyen reklámot, és jelentőséget nem is ajándékozhattak volna a tiltakozóknak, akiknek ezúton gratuálok az év médiahekkjéhez. Meg üzenem azt is: majd' mindenben igazatok van. Igazatok volt két, három, öt, vagy hét éve is. Illetve lett volna – ha ti, mostanra hirtelen oly dühössé vált wannabe romkocsma-forradalmárok akkor is hallattátok volna a hangotokat. De nem tettétek. És ez az, ami meg nekem nem tetszik.

Akkor még tetszett

Nem tetszik, hogy az „elmúlt 20 év összes hibájának kijavítását” ígéritek – de a tüntetés kampányvideójában az elmúlt két évtized olyan rongyosra prostituálódott, SZDSZ-es emlőkön gyarapodott ballib celebjei sokkolják a gyanútlan, „tiszta, lelkes fiatalokra” készülő nézőt, mint Bródy János, Kulka János, vagy Spitzer „Mamagésa” Soma.

Nem tetszik, hogy a 12 pontos „mi nem tetszik” panaszgyűjteményben a sajtószabadság korlátozására panaszkodtok – de amikor Gyurcsány megvadult rendőrei viperával vadásztak a „Press” felirattal utcára merészkedő újságírókra, akkor hallgattatok. Mi tiltakoztunk, de akkor azt mondtátok: „ez egy veszélyes szakma, aki ezt választotta, annak ezt vállalni kell”.

Nem tetszik, hogy a lelkiismereti- és vallásszabadság korlátozására panaszkodtok, de, amikor 2002-ben az ifjúszocik jegyzettömbbel és diktafonnal ültek be a templomokba, amikor később a közfeladatot ellátó egyházi iskolákat módszeresen kiéheztették, amikor a pesti utcán jezsuita szerzetest vert a karhatalom – akkor egy szavatokat se hallottuk. Mi szörnyülködtünk – ti klerikális nyavajgásról beszéltetek és a „vallásilag semleges államról” papoltatok.

Nem tetszik, hogy kifogásoljátok a korrupt választási rendszert – ám, amikor Medgyessyék 19.000 forintért vették meg a nyugdíjas szavazatokat, vagy, amikor az LMP órabérben fizetett „aktivistákon” keresztül darabáron vásárolta a kopogtatókat, akkor nem aggódtatok a demokrácia tisztaságáért.

Nem tetszik, hogy felszólaltok az igazságtalan közteherviselés és szociálpolitika , illetve a munkavállalói jogok szűkítése ellen – de a legbrutálisabb Gyurcsány, vagy Bajnai-féle megszorításokat annak idején „régóta esedékes reformokként” ünnepeltétek, és legyintettetek az érdekvédelmi szervezetek „olcsó demagógiájára”.

Nem tetszik, hogy aggódtok a jogbiztonság megrendülése, és az igazságszolgáltatásnak a végrehajtó hatalom ellenőrzése alá kerülése miatt – de, amikor 2006-ban negyed órás tárgyalásokon ítéltek el első fokon hosszú évekre gimnazistákat és idős embereket meg se mukkantatok, a tiltakozást pedig az „igazságszolgáltatásra gyakorolt nyomásként” ítéltétek el.

Nem tetszik, hogy felháborodottan emlegetitek a haveri cégekre kiírt haveri közbeszerzéseket, és a közpénzek elherdálását – de a KISZ-es tábortűzhelyhez közeli, ifjú kommunistákból középkorú mágnásokká vált vörös arisztokrácia előző kormányok alatt kapott milliárdos állami megrendelései kapcsán legfeljebb csak fintorogtatok, rögtön hozzátéve persze azt is, milyen „ciki még a 2000-es években is komcsizni”

A kultúra függetlenségének elvesztésén pityeregtek – ám, amikor az egykori SZDSZ-es képviselő jelölt, Székhelyi József színházigazgató lett Szegeden, vagy Alföldi pályázat nélkül direktor a Nemzetiben, azt a „magas művészet” diadalként ünnepeltétek, a méltatlankodókat pedig egy magabiztos félmosollyal besoroltátok a mucsai dilettánsok közé.

Nem tetszik, hogy most harsányan tiltakoztok a felsőoktatási törvény és a bújtatott tandíj ellen – de a Hiller-féle tandíj elleni tüntetéseken legtöbbeteknek hírét se láttuk, hiszen ugyebár meg kellett tanulni, hogy „nincsen ingyen ebéd”.

És nagyon, de nagyon nem tetszik, hogy van képetek a gyülekezési jog korlátozásáról beszélni – miközben legnagyobb részetek a tévé előtt chiipset zabálva és sört kortyolgatva nézte végig, ahogyan a rendőrök végre helyreteszik az „őrjöngő fasiszta huligánokat” (köztük nagymamákat, tizenéves gyerekembereket és mit sem sejtő külföldi turistákat). Mi akkor sokan a szó legszorosabb értelmében az életünket és a testi épségünket kockáztatva vívtuk reménytelen küzdelmünket azokért a jogokért, amelyeket most ti hiányoltok – miközben gond nélkül élhettek vele, míg közülünk ma is tucatnyi embert visznek be egy egyszerű megemlékezésről is. És az akkori hatalom - amellyel szemben a magatok fajtától sem segítségre, sem szolidaritásra nem számíthattunk - nem állt félre udvariasan, mint most Orbánék. A mi pofánkat nem médiatörvénnyel fogták be Gyurcsányék, hanem gumibottal és viperával. És ti cinkosan hallgattatok, ha ugyan nem röhögtetek ki minket.

Egy őszinte ember

És persze mondhatjátok azt, hogy ti akkor még nem léteztetek, legalábbis így, ebben a formában, együtt nem. Csakhogy amíg a kampányfilmben az SZDSZ holdudvarának egykori leghűségesebb és legfanatikusabb figurái biztatnak minket arra, hogy tartsunk veletek – nos, addig ez a duma pont annyit ér, mint, amikor az egykori KISZ-esekből lett „szociáldemokraták” arról beszélnek, hogy ők '56-ban még csak három évesek voltak.

Még jó, hogy vannak köztetek azért őszinte figurák is. Mint Tarr Hajnalka, a pesti „művészvilág” - (te jó ég, milyen pofátlanul nagyképű már a fogalom is) egyik agyonsztárolt ügyeletes zsenije, aki nem sokat köntörfalaz, kereken kimondja: az zavarja, hogy a hatalom „keresztül néz” rajtatok, és fő célja, hogy olyan emberek határozzák meg „mit gondoljunk”, akik olyan „tudásra és látásmódra” tettek szert, amivel „jogukban áll” meghatározni, hogy mi történjen Magyarországon „mind kulturális, mind gazdasági értelemben”.

Ezek pedig nyilván ti lennétek. Nem, nem lennétek: vagytok. Már évtizedek óta. És ez a vasárnap délutáni dzsembori is csak arról fog szólni, hogy ez így is maradjon. Mert mindennek meg kell változnia, hogy minden változatlan maradhasson. Mert a rendszer - ti magatok voltatok, és vagytok ma is. Csakhogy a világ – óh, fájdalom – már visszavonhatatlanul megváltozott. Keresztülnéz rajtatok nem csak a hatalom, de az egész ország is, amelytől oly sokáig takartátok el a kilátást. Olyanok vagytok a liberális lózungokból kiábrándult magyar társadalomnak, mint Léda volt a csalfa szerelemből ébredő Adynak: „Általam vagy, mert meg én láttalak/ S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.” Már nem látunk benneteket – talán már nem is vagytok... (Barikad.hu)

Szabad Hírek