2010. január 25. Külföld (Németország)

Tavaly a német bíróságok több mint 13 ezer esetben szabtak ki ítéletet gondolatbűntett miatt. A modern európai jogrend atyjának tartott Carl Scmitt szülőföldjén meghonosított inkvizitórikus joggyakorlat egyik iskolapéldáját Kevin Kaether "ügye" képviseli, amelyet nem lehet másnak minősíteni, mint döbbenetes jogi komédiának, ismét és sokadszorra bizonyítva, hogy az igazság kiderítése helyett a cionista érdekek szolgálatára felesküdött német (?) bíróságok már a látszat fenntartására sem ügyelnek, és láthatólag ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenáron elítéljék mindazt, aminek valamennyire is revizionista „stichje” van.

Kevin Kaether elküldte Germar Rudolf revizionista szerző Lectures on the Holocaust c. művét az alábbi három személy címére:

 - Lea Rosh (alias Edith Rosh, a szerinte „borzasztóan németes” csengésű keresztnevét megváltoztatta) publicista, a zsidó ügyek pasionariája, ő maga nem zsidó, a berlini Holokauszt Merénylet (hivatalos elnevezése szerint Európa meggyilkolt zsidóinak emlékműve – Denkmal für die ermordeten Juden Europas) létrehozásának a legfőbb lobbistája, apja a Wehrmacht katonájaként veszítette életét Lengyelországban;

 - Wolfgang Benz történész, a berlini Zentrums für Antisemitismusforschung (Antiszemitizmus-kutató Központ) igazgatója, a Dachauer Hefte alapító-szerkesztője;

 - Ernst Nolte, az ismert pszeudo-revizionista történész.

Emiatt Kevin Kaethert bíróság elé citálták, és a Berlin Tiergarten-negyedi (genius loci!) kerületi bíróság (Amstgericht) 2008. december 16-án nyolc hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte, mert a német btk. hírhedt 130. paragrafusa (Volksverhetzung) alapján küldeményét alkalmasnak találták fajgyűlölet szítására.

A berlini fellebbviteli bíróság (Landgericht) 2009. június 9-én helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A berlini semmítőszék (Kammergericht) 2009. szeptember 16-án megsemmisítette a fellebbviteli bíróság ítéletét, és egy másik fellebbviteli bíróság elé utalta az ügyet, amely bizonyára egy másik berlini Landgericht lesz. A semmítőszék bírái úgy vélték, hogy egy betiltott könyv mindössze három személynek történő elküldése nem azonosítható betiltott irodalom nyilvános „terjesztésével”, és így nem merítheti ki a fajgyűlöletre uszítás tényállását sem.

Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy az új fellebbviteli bíróság rendes keretek között, vagyis nyilvános tárgyaláson fog ítéletet hozni, vagy csupán formaságok nélküli jogi döntést hoz. Noha a Kammergericht azt kérte, hogy az új eljárásban hallgassák meg tanúként Rosht, Benzet és Noltét is, feltételezhetően azonban a bírák nem nagyon akarják majd megkockáztatni, hogy ez a három személy nyilvánosan konfrontálódjon Kaetherrel és ügyvédjével, Wolfram Mahrath-tal, akik minden bizonnyal revizionista érveléssel igyekeznek majd sarokba szorítani őket, ráadásul mindezt az elébük dobott koncra kétségkívül rávetődő újságírók jelenlétében.

A Kaether-ügynek azonban még távolról sincs vége! Éppen ellenkezőleg: valószínűleg csak most kezdődik igazán. Miután ugyanis a német (?) igazság(?)szolgáltatás rádöbbent arra, hogy rosszul manőverezett, amikor Kevin Kaethert jogilag és „médiailag” egyaránt védhetetlen indokkal nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte, a férfit ismét vád alá helyezték, mégpedig ismételten fajgyűlölet szítása címén, azzal az indokkal, hogy az elsőfokú tárgyalás során revizionista érveléssel védelmezte önmagát, amely nemcsak a bíróságnak szólt, hanem a tárgyalóteremben jelenlévő közönségnek is, vagyis megvalósult a nyilvános terjesztés kritériuma!

Ez az újabb per 2009. december 3. és 10. között zajlott egy másik berlini Amstgericht előtt, és húsz havi börtönbüntetést eredményezett a vádlottnak – ezúttal azonban felfüggesztve.

Hogy még inkább felmérhessük a német(?) bíróságok által a másként gondolkodókkal szemben alkalmazott kafkai módszereket, jó, ha tudjuk, hogy az első (a számára nyolc hónap börtönnel végződő) per folyamán a vádlott kifejezetten kérte a zárt tárgyalás elrendelését. Annak bizonyítására ugyanis, hogy a holokauszt kétségbe vonásával nem követ el hazugságot, ahogyan azt a vád állítja, a bíráknak adott magyarázata szerint kénytelen előadni a legfőbb revizionista érveket, amelyek meggyőzték őt a hivatalos holokauszt-narratíva tarthatatlanságáról.

Mindennek ellenére a bíróság azzal utasította el a zárt tárgyalás iránti kérését, hogy a védelme érdekében elég, ha nem használ revizionista érveket. Ezután a bíróság, kétségtelenül előre látva, hogy egy újabb vádemelésre lesz lehetőség (ami utólag be is következett), szó nélkül hagyta, hogy Kevin Kaether előadja revizionista érveit, miközben az ügyész, egy bizonyos von Hagen, lázasan jegyzetelte a szavait, amelyek alapján utóbb vádat emelt ellene, a változatosság kedvéért ismét fajgyűlölet szításáért!

E hihetetlen viszontagságok fényében a Kaether-ügyet nem lehet másnak minősíteni, mint döbbenetes jogi komédiának, ismét és sokadszorra bizonyítva, hogy az igazság kiderítése helyett a cionista érdekek szolgálatára felesküdött német (?) bíróságok már a látszat fenntartására sem ügyelnek, és láthatólag ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenáron elítéljék mindazt, aminek többé-kevésbé revizionista „stichje” van.

Csupán az anekdota kedvéért hozzátesszük, hogy a 2009. decemberi per során Kevin Kaether emlékeztetett rá, hogy mivel nyolc hónapos börtönbüntetését a semmitőszék megsemmisítette, jogában áll az elítélése alapjául szolgáló indokot (vagyis a „fajgyűlölet szítását”) hamisnak és rágalmazónak tekinteni, majd naivan megkérdezte a bíróság elnökét és az ügyészt, hogy vajon véleményük szerint a fellebbviteli bíróság el fogja-e ismerni teljességében a semmitőszék döntését. Erre a két jogász kedvesen azt válaszolta, hogy szerintük nem kell tartania a nyolc hónapos börtönbüntetés bármilyen kétségbe vonásától, minekutána néhány órával később ugyanezek újból elítélték fajgyűlölet szításáért húsz hónap börtönre!

A tárgyalások során mindvégig töretlen lelki erőt és bátorságot tanúsító Kevin Kaether ez ellen az ítélet ellen is fellebbezett. Ezúttal azonban csak a csodában reménykedhet, mert Cion taláros sameszai másodjára már nyilván nem fogják kiengedni karmaik közül a magafajta veszélyes gondolatbűnözőt. Mindez a törvényesitett inkvizició nem egy latin-amerikai banánköztársaságban történik, az ’50-es években, hanem Európa vezető „demokráciájában”, 2010-ben. Carl Schmitt foroghat a sírjában. Szép új világ...

(jobbik.gondolat.  szerk.)