2012. április 19. Közélet

Múltról, jelenről és jövőről szeretnék beszélni. És nem csak az állambiztonsági múltról, morális adósságokról, hanem az állambiztonsági múlt később kori leképeződéséről, következményeiről is szeretnék néhány szót elmondani önöknek. (…) Mondjuk már ki egyszer és mindenkorra nyíltan, mindenféle mellébeszélés, meg maszatolás nélkül: annak áll érdekében, egyedül annak áll érdekében feltárni a múltnak ezt a részét, a magyar történelemnek ezt a részét, aki nem sáros, akinek nincs félni és nincs rejtegetni valója pártszínektől, frakció hovatartozástól függetlenül. Akinek félnivalója van, az nyilvánvalóan megpróbálja az időt húzni és megpróbálja kibekkelni akár ebből a ciklusból, akár a későbbi ciklusokból hátralévő időt…

A kommunizmusnak nem volt Nürnbergje se Magyarországon, se sehol Közép-Kelet- Európában. Érdekes módon egy bizonyos szélsőséges rendszer vonatkozásában megtörtént a felelősségre vonás. Sőt, azokért a bűnökért a mai generációkat is felelőssé teszik, viszont kommunistákat mindig fel kellett menteni. Késői leszármazottaik itt ülhetnek néhány méterre tőlünk...

És nincsenek itt most sem a rendszer üzemeltetői, a cenzorasszony, az MSZP örökös szupernagyija, nagytermészetű Kovács László, Brüsszel casanovája most sincs itt. A fiatalokat küldik ide, mert nyilvánvalóan kellemetlen lenne nekik vállalni azt, amit tettek. És persze most is valamelyik elegáns étteremben ebédelnek a magyar adófizetők pénzéből azért, mert önök, tisztelt kétharmados kormánytöbbség megengedik nekik, hogy itt üljenek. Mert nem takarítottuk el őket.

Mi kell önöknek? Öthatod? Hétnyolcad ahhoz, hogy végre megtegyék?

(radicalpuzzle.blogspot.hu)

Szabad Hirek