Ahogy arról már a mérkőzést beharangozó írásunkban is beszámoltunk, az izraeli válogatottat előre felkészítették az ellenséges szurkolói közegre. Ilan Mor nagykövet a meccs előtt elmondta, "a mérkőzésre nem mindenki a barátságos szurkolás miatt érkezik majd." Feldmájer Péter úgy fogalmazott, hogy "Magyarország nagy többsége tisztességes szurkoló, és ha bármi kellemetlen is hangzik el holnap a stadionban az csak a kisebbség hangja."

A mérkőzésen aztán, ahogy az várható volt, valóban felcsendültek az ellenfelet provokáló rigmusok, ám semmiféle komolyabb incidens nem történt. A Népszava már másnapi publicisztikájában reagált a történtekre. Németh Péter főszerkesztő abszurd módon párhuzamot vont az általa kirekesztőnek tartott szurkolók és az Új Színház között. A cikk tetőpontja persze ez a mondat: "Kezdődhetne például minden este - ahogy összekapaszkodnak a meccsek kezdetén a sportolók - a színészek, rendezők, szurkolók, pardon: nézők, közös karlendítésével, esetleg egy hangos, lelkes "mocskos zsidók" kiáltásával - szép példája lenne ez az összefogásnak."

Néhány nappal később Molnár Richárd szintén a Népszava hasábjain foglalkozott a mérkőzéssel, jegyzete a "Békebeli fasizmus" címet viselte. Ő is kitér a mérkőzésen hallottakra, majd meg is jegyzi: "a komplett magyar sajtó elfelejtett róla beszámolni, nem kért elnézést Orbán jóbarátja, Csányi Sándor MLSZ-elnök sem. Felesleges Ádernek Izraelbe járnia magyarázkodni, ha arra képtelen, hogy legalább egy bocsánatot odabökjön az izraeli nagykövetnek." Ő nem az Új Színházzal, hanem a ceglédi eseményekkel von párhuzamot, majd arra utal, hogy Farkas Flóriánnak ki kéne állnia sajátjaiért, és "elküldeni a Jobbik gárdistáit a bús francba".

Nem maradt el a visszhang a külföldi sajtóban sem: a Haarec című izraeli napilap külön kiemelte, hogy a magyar hatóságok még mindig nem kértek bocsánatot az Izrael-ellenes és antiszemita incidensek miatt, amelyek az augusztus 15-i izraeli-magyar labdarúgó mérkőzésen történtek. A The Jerusalem Post megszólaltatta Efraim Zuroffot is, aki szerint a Puskás Ferenc Stadionban történtek egy, az ország egészét sújtó problémára mutatnak rá.

Elnézést kért a kért a kormány

A médiavisszhang után aztán reagált a kormány is. A Kormányszóvivői Iroda közleményben fejtette ki, hogy a leghatározottabban elítéli az augusztus 15-ei izraeli-magyar barátságos labdarúgó-mérkőzés méltó lebonyolítását megzavaró szurkolók viselkedését. Mint írják, a kormány az új alaptörvényben garantált alkotmányos jogokat minden esetben a legmesszemenőbbekig védelmezi, ezért határozottan fellép minden faji, vallási, nemzetiségi hovatartozás alapján történő megkülönböztetés ellen. Hozzátették: a kormány akkor is felemeli szavát, ha a szélsőséges megnyilvánulások közvetlenül nem sértenek törvényt, és ezért a hatóságok azonnali fellépésének nincs jogi alapja. A kormány nyitottsággal és békével közelít a világ összes népéhez, és ezt a hozzáállást kéri minden magyar embertől - zárult a közlemény.

A bocsánatkérésről beszámolt az AFP nemzetközi hírügynökség is, ám feltétlenül szükségesnek érezték hozzátenni: Magyarországon megerősödött az antiszemitizmus, több fasiszta írót rehabilitáltak, Horthynak, Hitler barátjának szobrot emeltek,  Elie Wisel pedig mindezért visszautasította a legmagasabb kormánykitüntetést. (Hitlernek a katona ruhákat egy magán tulajdonú zsidó varroda varta. Aki anyagilag szegény zsidókkal végeztette a munkát a varrodában. szerk)

A média azóta sem nyugszik: a mai Népszabadságban Hegyi Iván jegyez egy publicisztikát Hétköznapi rasszizmus címmel. A szerző szerint a rasszizmus két évtizede fertőzi a magyar futballt. Mint írja, "mindenféle magyar futballtáborok ugyanazt a nyelvet kezdték használni, szép lassan teret nyert a hétköznapi rasszizmus." Hegyi szerint a politika, az MLSZ és a sportkommentátorok is bagatellizálni igyekeznek a kérdést. Hegyi Iván szerint ez a közeg az oka a családok lemorzsolódásának, melynek nyomán a magyar labdarúgás törzsközönségévé váltak azok, akik minden meccsen azt dalolják – függetlenül attól, milyen csapat az ellenfél – hogy „utálunk, szar Románia (Szlovákia)”; akik rendszeresen és provokatívan kiáltozzák, ha az MTK vagy olyan más magyar együttes a vetélytárs, amelyben több külföldi (főként színes bőrű) labdarúgó játszik, hogy „ria, ria, Hungária”.

"Nevetséges a média hisztije"

A barikád.hu az ügyben megszólaltatta a szurkolói kultúrával foglalkozó Ultras Liberi (szabadságot az ultráknak) honlap egyik szerkesztőjét, aki elmondta, röhejesnek találja a baloldali média "hisztijét". A csipkelődés, az ellenfél drukkereinek és játékosainak piszkálása, provokálása hosszú évtizedek óta hozzátartozik a futballpályák légköréhez - még egy falusi mérkőzésen is.

"A szerző által említett nemzetközi találkozók helyzete más. A románok elleni rivalizálás a régmúltra nyúlik vissza, a két ország szurkolói sosem kedvelték egymást. A szlovákok elleni viszony is hasonló, az okokat alighanem szükségtelen ecsetelnünk. Az ellentétet szították az elmúlt évek határon túli magyarokat sújtó incidensei is" - mondja. Úgy gondja, az Izrael elleni találkozón hallott hangok esetében sem szabad felcserélni az okot és az okozatot. Néhány évvel ezelőtt Simon Peresz államfő kijelentette, hogy felvásárolják hazánkat, így aztán teljesen természetes, hogy a magyar drukkerek ellenszenvvel viseltetnek az izraeliek iránt.

Úgy véli, egyértelműen igaztalan állítás az, hogy a családok és az idősebbek a szurkolói keménymagok tevékenysége miatt maradnak távol a pályáktól. Jó példa erre, hogy míg például egy nyugalmas Siófok - Pápa mérkőzésen nagyítóval is alig találni nézőt, addig egy forró hangulatú Újpest-Fradi vagy egy Haladás-Zalaegerszeg találkozót rend szerint tömött lelátók előtt rendeznek meg. A nézők elmaradozásának oka inkább az lehet, hogy a drukkerek már nem képesek azonosulni a modern szemléletű csapatukkal. Jól szemlélteti ezt, hogy az NB1 legutóbbi fordulójában a Videoton hét, a Honvéd öt, az Újpest hat idegenlégióssal a kezdőcsapatában lépett pályára, míg régen a szurkolók a "grundokról érkező" sajátjaikért szoríthattak.  (barikad.hu)

Szabad Hirek