2009. október 20. Közélet

Akár arról volt szó, hogy Jimmy Carter-t jutalmazták az iraki háború kritizálásáért, vagy Al Gore-t támogatták a globális felmelegedés ellen vívott keresztesháborújában, a norvég Parlament - amely a Nobel Békedíj győzteseit kiválasztja - mindig megpróbálta a díjat politikai eszközként felhasználni az amerikai politika befolyásolására. Presztízse és erkölcsi ereje a díjat hatékony fegyverré avatja, amellyel irányt lehet szabni a tengerentúli Óriásnak, amely uralma alatt tartja a világ gazdaságát és katonai erejének oroszlánrészét. 

Most, a norvégok elkezdték támogatni Barack Obama kísérletét, amely arra irányul, hogy átalakítsa Amerikát, hogy jobban hasonlíthasson, nos, Norvégiára, de legalább Európára! 

Az európai szocializmus nem győzhet az Egyesült Államok meghódítása nélkül. Ha az Európai Unióban magasak az adók, és az USA alacsonyan tartja a közterheket, akkor az üzleti élet és a szürkeállomány elszívódik Amerikába. Ha az európai munkatörvények hosszú szabadságolást, magas juttatásokat követelnek meg, és tiltják a leépítéseket, és a mieink nem, akkor a munkaadók kivándorolnak az óceánon túlra, hogy az USA-ban működjenek. Ha az Óvilág fékezi az ambíciókat az adóztatással, a szabályozásokkal, és a szociális gyalázattal, akkor az ambiciózus személyek tömegesen át fognak települni az Újvilágba, ahogy tették négyszáz esztendeje. 

Tehát, Leninnek igaza volt. A szocializmus nem létezhet csupán egy országban - vagy egyetlen kontinensen. Uralkodnia kell világszerte, egyébként a gazdagság és a hatalom átszáll azokra, akik elkötelezettek maradtak a szabad piac mellett! Európa észleli ezt az igazságot, és Obama elnökké történő megválasztását annál inkább üdvözlendőbbé teszi! 

A Nobel-díj valójában hálapénz Obama részére a rakoncátlan Egyesült Államok megfegyelmezéséért, és megszelídítéséért annak érdekében, hogy az USA-t a nemzetek európai családjába betagolja. Európa vissza akarja fordítani az Amerikai Forradalmat, és újra akar minket gyarmatosítani, és Obama-ban olyan rokonlelket lát, aki kísérletét szívesen végrehajtja. 

Az Egyesült Államok vállalkozói "elvadulnak", új, leleményes ötletekkel állnak elő, és milliárdokat keresnek ezekből? Obama megszabályozza és leigázza a cégeket, éppen úgy ahogy Európában teszik. Az USA cégek az árakat lenyomják, és aggresszívan hajszolják az új piacokat, és taktikáznak a piaci részesedésekért? Obama megtanítja őket viselkedni, és alkalmazkodni, ahogyan az európai cégek viselkednek. Az amerikaiak keményen dolgoznak és nyomulnak, hogy annyi pénzt keressenek, amennyit csak tudnak? Obama megemeli az adókat, hangsúlyozza a közösségi értékeket, és elaltatja az ambícióikat kormányadományok felajánlásával. 

És az Egyesült Államok még mindig hisz a szentimentális és ellentmondásos demokráciában, amelyben az egyszerű emberek közvetlenül befolyásolhatják a kormányukat, az államoknak hatalma van, és a bíróságok végrehajtó hatalmat gyakorolnak? Obama ki fogja használni a Kongresszusban a hatalmas többségét, és új törvényeket fog alkotni, figyelmen kívül hagyva a közvéleményt, és engedelmességre fog kényszeríteni minket. 

A külpolitikában, az Egyesült Államok még mindig kész kiállni, ha kell egyedül is az emberi jogok védelmére Boszniában, Irakban és Afganisztánban? Obama le fogja törni az akaratos függetlenségi törekvést, és beleolvasztja a békítgetés szövetébe, amely Európát az utóbbi félévszázadban eluralta. 

Mindaz az erőfeszítés, amit Amerika európai állammá történő átalakításáért tesz, JUTALMAT ÉRDEMEL! És mi lenne annál megfelelőbb gesztus erre, mint Obama-t a Nobel Békedíjban részesíteni? Nyilvánvalóan nem érdemli meg a díjat a gazdaságért, vagy az egészségügyi munkásságáért. De a Nobel Békedíj kifejezi Európa óhaját: visszavenni a nemzetet, amelyet ambíciózus és elbizakodott gyermekei alapítottak! 

 (NH: Angol eredetiből fordított szerk.)