2010.06.12. Közélet

Már a Kampány folyamán minden lakossági fórumon megígértük, hogy a jobbik Magyarországért mozgalom parlamenti napjainak elején azonnal felveti június 4.-ének emléknappá tételét. Nagyon fontos legalább a mieinknek tudni, ez hogyan is indult. Ígéretünkhöz híven Novák Előd már az első parlamenti napon felszólalásában javasolta, hogy június 4-ét az országgyűlés nyilvánítsa emléknappá.
Így kezdődött.

Semlyén Zsolt, aki velünk szemben ül, tisztán és jól érthetően átszólt a Jobbiknak: ezt akár Jan Slota is mondhatta volna!

A tőlünk balra lévő fideszesek egyike szintén ránk kiabált: Ti nem vagytok normálisak! Ehhez képest a Fidesz másnap benyújtotta a törvényjavaslatát a Nemzeti Összetartozás Napjáról. Hogy mi történt akkor éjjel, számunkra nem érdekes, a végeredmény számít.

Múlt pénteken meghatottan hallgattuk a Himnuszt, miközben arra gondoltam, ha ilyen tempóban haladunk, az nekem megfelel. Aztán jött Sólyom László, beszédéről nem mondok véleményt, úgyis ismerik

Utána a Német László nevű katolikus püspök mondott olyan beszédet, amelyet egy román vagy egy szlovák pap megirigyelhetett volna. Sorait azzal zárta; az ő Milán nevű pap barátja már így hívja fővárosát: Bratislava. Dermedten ültünk a helyünkön.

Később a Bazilika padjaiban már tudtam, hogy Erdő Pétertől nem várhatunk nemzeti érzelmeket akár nyomokban érintő prédikációt. Nem is csalódtunk. Egyetlen egyszer sem ejtette ki a száján sem azt, hogy Magyarország, sem azt, hogy Trianon. Ha nem templomban lettünk volna, talán el kellett volna énekelni az Internacionálét is.
Pedig biztos vagyok benne, hogy a nagyapja, aki rabbi volt, más beszédet mondott volna.
Utána következett a református lelkész, aki hazafias érzelmektől átszőtt méltó beszédet mondott június 4.-e alkalmából. ( Jómagam róm.kat. vagyok) És aztán azt hittük, rosszul látunk. A szószékre Feldmájer Péter a MAZSIHISZ vezetője lépett. Végigfutott a sorokon, vajon mit keres ott? Noha az egyik magyarországi történelmi (?) egyház képviselője, egyik jobbikos képviselőtársam határozattan súgta; ő azt tekinti az ökumené részének, akivel közösen el tudja mondani a Hiszekegyet.
Nem kellett sokat várni, Feldmájer körülbelül a nyolcadik mondatánál már a holokausztnál tartott 1920 június 4.-e kapcsán.

Na, ez volt az a pont amikor a Jobbik-frakció fele keresztet vetett, és elindult kifelé a Bazilikából. A templom előtt a tömeg fütyült, majd amikor feltűntünk, megtapsoltak minket. Lángolt az arcom, és arra gondoltam: na, így sikerült az 1945 óta az első Trianon –megemlékezésen képen törölni minket.

Adjon az Isten szebb jövőt!

(nemzetihang.hu alapján szerk.)