2011. november 4. Közélet

Nagyon nehéz indulatok nélkül olvasni a címet. N o v e m b e r n é gy. A keserűség, a gyász, a reménytelenség özöne – mindez ehhez a dátumhoz kapcsolódik. Feltolulnak az emlékek, ahogy végtelen sorokban vonulnak a belváros felé a tankok, a páncélozott járművek, az ágyuk és fenn a bombázók és bombák robaja rázkódtatja meg a levegőt és gépfegyver tüze hasít a hajnal elvárható csendjébe. Itt vannak megint és gyilkolnak. A Vörös hadsereg, a 'dicsőséges', a gyűlöletes. Mindezt ahogy a zsidók mondták a "nyilas rendszer'  felszámolása érdekében.

November 4. Összeszorul a torkom és üvölteni szeretnék. Üvölteni a kétségbeesett harag miatt. Üvölteni, mert a legszívesebben puszta kézzel támadnék a harckocsikra, de meg kell gondolnom, hiszen volt aki megtette. Soha többet nem fogja! Két darabban feküdt utána az út mellett.

November 4. Évtizedekig szorította a torkomat a nap és az emléke. Aztán jött a reményteljes 'rendszerváltás', amikor az ember azt hihette, hogy legalább ez a nap a helyére kerül, hogy ennek a keserűsége kioltódik a szívből, de nem. Az ötven éves évfordulón újabb keserűséggel kellett szemlélni azt az ájtatoskodó színjátékot, ahogy Gyurcsány atyafi letérdel a rozsdatemető elé és ájtatos sáskaként elrebegi az imáját. Kihez? Nagy Imréhez? Az őt kivégző elvtársaihoz? A világot kormányozni óhajtó, a kommunista eszmét elterítő kiválasztottakhoz? Azok brutális, vérszomjas istenéhez? Ki tudja. Gyomorforgató látvány volt.

Milliók köztük nők és gyermekeket gyilkoltak meg megtorlásul, mint mondták "felszámoljuk a nyilas rendszert"...

És most, újabb öt év elteltével itt van november 4. Jelzi a naptár. Jelzi és a szív még mindig nem szabadulhat fel, mert a fojtogató emlékek még mindig szorítják. A parlamentben ugyan állítólagos nemzeti párt uralkodik – és fogadja a nemzetközi zsidó küldöttséget és tesz hitet a kommunizmust feltaláló, a világot vérfürdővé alakító hitközségek képviselőit és tiszteleg előttük.

November 4. A halál napja. Még ma is csak erre emlékezhetünk. Még ma is csak a gyászunk él, a reményeink még ma sem.

Rendszerváltás? Röhej. Élhető ország? Síri csend. Az igen, háromnál több millió koldussal. Élhető ország? Három adófizetők pénzéből jól fizetett zsidó szektával, mint elismert egyházzal és a negyedik most veri a tamtamot, hogy őt is ismerjék el egyháznak. Hogy a magyaroknak mi a hite? Kit érdekli az, ha róluk van szó. Holokauszt-vallás, az igen, az fontos! És milliókat áldozunk rá kárpótlásként, büntetve az új nemzedéket.  És büntetés jár annak, aki nem tiszteli az ötágú vörös csillagot. Dávid csillagát. Mert azt tisztelni kell. Mert az nem volt önkényuralmi jelkép, hanem a primitív, buta, lusta és mucsai magyarok feletti jogos uralom jelképe. Öt ágú és vörös! Astart jelképe. Az. La Merica, aki után a templomosok nyugatra hajóztak Új Jeruzsálemet megalapítani. Meg is tették. Él és gyilkol. Dávid csillaga.

November 4. A parlamentben kipások tömege és a miniszterelnök édeskés mosollyal, boldogan üdvözli őket. Mert hite szerint Isten népét köszöntheti ott. Ott és akkor. És október 23.-án elmondott ünnepi megemlékező beszédében meg sem említette azt az októbert, amiről beszélnie kellett volna. Viszont bőven ismertette kormánya népet fölemelő politikája eredményeit – amit sajnos a nép bizonyára elvakultságában nem lát. És ezt az októbert zárta november 4, ahogy az ötven évvel későbbit is november 4 gyalázta meg az állítólagosan az ötvenhatosoknak épített emlékmű fölavatásával és a sáska imájával. Ötvenhatosokra emlékezve ugye, a szabadkőműves jelképpel, november 4.--én. Undorító!

Csak remélni tudom, hogy megérem azt, hogy nem kell november 4.-re emlékeznem, elfeledhetem azt az érzést, amit a vörös tankok, páncélozott járművek látványa kiváltott bennem és amit az utána következő vérengzés, terror és vörös agymosás mély undorrá alakított. Undorrá az eszme iránt, undorrá az eszmét propagálók iránt, undorrá az eszmét kitalálók iránt. Undorrá, mert világossá vált, hogy az egész csak egy velejéig aljas, vérengző és brutálisan uralomra vágyó embercsoport műve. Ezen emberiesség ellen elkövetett bűnösök közöttünk járnak. Utódaik osszák nekünk a demokráciát...

Isten óvja meg az emberiséget ezek uralmától! Isten segíts a magyarokon, hogy rajtunk uralmuk semmivé legyen...

Szabad Hírek