Nincs új a nap alatt: Tormay Cécile-t ismét antiszemitának bélyegezték. Akik bélyegeznek, azokat a tények sohasem zavarják. Pedig a tények segítenek eligazodni még annak is, aki Tormay Cécile-től egy sort sem olvas. Mik a makacs tények?

Tormay Cécile-t, a világhírű magyar írónőt 1935-ben francia javaslatra egyhangúlag nevezik ki a Népszövetség legmagasabb rendű bizottsága, a Szellemi Együttműködési Bizottság élére. A Népszövetség az ENSZ elődje. Ezen bizottság élén Tormay Cécile Madame Curie-t követi: kizárólag feddhetetlen tudós asszonyokat tűntettek ki ilyen hatalmas pozícióval.

Tormay haláláig tölti be ezt a fontos posztot, és ámulatba ejti a világot, köztük a sokszoros francia miniszterelnököt, Herriot-t. Tormay Cécile magas színvonalú intellektusa és erkölcsisége nem csak művészetében, de a diplomáciában is lenyűgözi kortársait. A jobboldalisággal nem vádolható Anatole France jóslata bevált, ő minden idők talán legnagyobb nőírói karrierjét jósolta Tormaynak. „A régi ház” után a „Bujdosó könyv” is akkora siker volt, hogy az USA-ban egymás kezéből kapkodták az emberek. Tormay Európa után meghódította Amerikát. 1936-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, a legjobb öt közé került. 1937-ben újra jelölték, mindenki biztosra vette, hogy Tormay végre Nobel-díjas lesz. Ha nem halt volna meg április 2-án, bizonyára ő lenne első irodalmi Nobel-díjasunk. Gyászolta az ország és az egész világ. A Nyugatban – melyben a cenzúra nélküli Kosztolányit, Babitsot és Móriczot is lehetne antiszemitának bélyegezni - Szerb Antal siratta el a Napkelet főszerkesztőjét.

Levonhatjuk hát a következtetést. Két lehetőség van: az egyik, hogy a fent említettek Tormay Cécile-lel együtt mind antiszemiták voltak. Akik Tormay Cécile-t antiszemitának bélyegzik, azok antiszemitának tartják a Nyugattól kezdve Anatole France-on át a Nobel-díj bizottságot és a Népszövetséget, továbbá az akkori Európát és az USA-t.

Másik lehetőség, amit Tormay Cécile tettekkel bizonyított nap nap után, hogy sem a Napkeletben, sem egymilliós (!) tagságú civilszervezetében, a MANSz-ban nem volt helye faji vagy vallási előítéleteknek. Bizonyítékok sora áll rendelkezésre! Csakhogy van valami, ami miatt Tormay Cécile a diktátorok számára elviselhetetlen: ő az egyetlen „walesi bárd” a magyar irodalomban.  Íróink közül egyedül őt ítélte halálra a kommün. Mert egyedül ő ismerte föl a kommunizmus működését, és látott a jövőbe. Ő merte megírni az igazat 1918-1919-ről. A kommunisták szellemi utódai ezt sohasem fogják megbocsájtani.

A Nemzeti Értékvédő Egyesület és a Tormay Cécile Kör a Magyar Örökség-díjas Tormay Cécile-t és a 90 éves Napkeletet példaként állítja a Nemzet elé, és felhívja a figyelmet, hogy mindazok, akik nem állnak ki megvédésük mellett, azok a kommunista, marxista eszmék és módszerek továbbélését segítik.

(alfahir.hu)

Szabad Hirek