2010/10/08 Közélet

A vörös iszap - Szabályos tárolás?

Kérem Elnök Úr, hirdessen nemzeti gyásznapot, kérem Bíboros Úr, mondjon gyászmisét!

Ha környezeti vagy más katasztrófa van bárhol Európában vagy a világban másutt, nemzeti gyásznapot tartanak. Magyarországon miért nem? Ha egy nemzetet érintő környezeti vagy más katasztrófa van bárhol, s ennek halálos áldozatai is vannak, akkor minden országban – az elhunytak emlékére – az ország a főpapjai gyászszertartást végeznek a halottakért…

Persze, nagy a rumli, s ebben kinek jutna eszébe a gyásznap, a gyászmise? Kiderült ugyanis, hogy sem szakemberünk nincs, sem hozzáértésünk… Csak akkor volt, amikor beindították a tározókat… akkor jó pénzért volt szakértelem megítélni, hogy alkalmas minden, biztonságos és megnyitható. Még belegondolni is szörnyű, hogy Magyarország, ahonnan a gyufától a Mars bolygón járó robotjármű feltalálójáig oly sok okos ember elszármazott, nincs elegendő szakértelem ahhoz, hogy egyrészt megakadályozzon egy efféle tragédiát, másrészt, hogy a már bekövetkezett tragédiát és annak következményeit elhárítsa. 

Belegondolni is szörnyű, hogy négy nappal a tragédia után senkit nem gyanúsítanak, senki nem nevezte meg a felelősöket, és senkit nem tartóztattak le. Nem államosították a céget, amely ezt okozta, pedig emberek haltak meg, élőhelyek pusztulnak, és sok száz ember vesztette el mindenét.

Hol élünk? Milyen ostoba és kegyetlen, embertelen és buta vezetés volt itt nyolc éven keresztül? (Csak nyolc éve? Szerintünk legalább 60 éve! – szerk. megj.) Milyen korrupt ócska senkiháziak voltak azok, akik engedélyeket adtak ki, akik nem ellenőrizték lelkiismeretesen azt, ami rájuk bízatott, s akik miatt ma gyász és keserűség borult azokra, akik áldozatai lettek a vörös iszap rombolásának?

A pimasz és cinikus vállalatvezetők, a milliárdosok, a letűnt szocialista kormányhoz közeli üzletemberek az embertelen rablókapitalizmus tipikus példái. Emberek, házak, gyermekek? Na és? Ők termelni akarnak, és gazdagodni, mert nekik a pórnép, a gyerekhalál semmit nem jelent. Az ő istenük a pénz…

De volt-e józan esze annak, aki engedélyezte egy falu fölé építeni a tározót? Egyáltalán hol volt a józan ész Magyarországon? Vagy talán ezért a kapitalista terrorcselekményért is Orbánék a felelősek? Nem! Ezért a kommunista söpredék a felelős, amelynek egyik tagja ma Budapestért aggódott, merthogy az fideszes várossá vált… s mit ennek VIP-es bank-kuncsaftnak az ő nyolc esztendejük, a rombolás és népirtás?

Ne játsszuk tovább a banánköztársaságot! Milliárdosok ide vagy oda, börtönben a helyük azoknak, akik e cég tulajdonosaiként halált okoztak évi 50 milliárd fölötti bevételük érdekében! Ne játsszuk tovább a maffiás „elkenjük a dolgot” játékot. Államosítani kell az üzemeket, az egész magyar alumíniumipart. A halottak és a megcsonkított élők, a megcsonkított és semmibe vett ország követeli ezt. Mert ezek az emberek, akik milliárdosként „nagylelkűen” vállalják a temetéseket, és százezer forintot kifizetnek házanként a károsultaknak, minden más európai országban már lakat alatt lennének. Mert azt érdemlik, semmi mást! Persze azoknak a társaságában, akik az ellenőrzésekkel és a borravalóért történt engedélykiadásokkal foglalkoztak.

És emlékezést azokra, akik meghaltak, akiket elsodort a vörös ár. Emlékezést az udvaron játszó kisgyermekre, aki ártatlanul halt meg, amikor anyja szeme előtt sodorta el őt a milliárdosok üzlete! Az idős asszonyra, akire a házát döntötte a milliárdosoknak engedélyt adó ócska rongy hivatalnok. A fiatalemberre, aki segíteni akart, de kocsijával együtt sodorta el a vörös ár… és azokra, akikről még nem tudunk…

Mert Európában úgy szokás, hogy ha a nemzet tagjait efféle iszonyú tragédia éri, akkor nemzeti gyászt rendelnek el… és nekünk bizony most van miért sírnunk, gyászolnunk. Legyen TV-ben közvetített főpásztori gyászszertartás, és engedjék félárbocra a nemzeti zászlót.

S emlékezzünk annak a vörös árnak az összes áldozatára is e napon és e szentmisében, amely nyolc évig ölt, kegyetlenkedett ezzel a néppel, s amely vörös ár nyolc éves működésének keresztmetszete a Ferenc napon történt katasztrófa. Ferenc napon, mintegy figyelmeztetésként arra, hogy volt egy Ferenc nevű kormányfő, aki szerint: ha nem tetszik, akkor el lehet innen menni. Most sokan elmennek kényszerűen miatta/miattuk Devecser környékéről… Isten segítse őket! Az ártatlan áldozatoknak pedig adjon örök nyugodalmat!

És csak az érdekesség kedvéért megemlítem: – ez a Ferenc még mindig szabadlábon van!(Nemzeti InternetFigyelő)

JOBBIK GONDOLAT