Nyirőjóska üzenete: minden importált, tőlünk idegen, ártalmas rendszerre mindentéren gondolkodás nélkül kaphatóak voltunk.
2011. október 17. Közélet

Az ötvennyolc éve, 1953. október 16-án Madridban elhunyt, nemcsak a székely, hanem az egyetemes magyar irodalomnak is legendás klasszikusa, Nyirő József, emlékezésünk címéül választott mondata már önmagában is méltán keltheti fel az érdeklődést életművére, ugyanis regényei, elbeszélései, színművei és politikai publicisztikája alapján hagyatéka méltán egészíti ki sorstársáét, Wass Albertét.

1889. július 28-án született Székelyzsomborban, ősi székely családban. Tanulmányait a
székelyudvarhelyi katolikus gimnáziumban, majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a
bécsi Pázmáneumban végezte. 1912-ben Nagyszebenben szentelték pappá, ahol hittant tanított, 1915-ben pedig kinevezték a Kolozs vármegyei Kide község plébánosává, ahol 1919-ben megnősülése miatt kilépett az egyházi rendből, ezután Kidében malmot bérelt, így tartva fenn három gyermekes családját. 1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagyküküllő vármegyei Alsórákos községbe. Egyre kibontakozóbb irodalmi pályája részeként tíz éven át a kolozsvári Keleti Ujság munkatársa lett, továbbá Magyar Erő címmel lapot alapított és szerkesztett, amely 1946-ban antikommunizmusa miatt a Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek II. számú jegyzékére került. 1940-ben sikerei hivatalos elismeréseként Kós Károllyal és Tamási Áronnal megkapta a Corvin Koszorút. 1941-ben erdélyi képviselőként Budapestre költözött. Mivel a bolsevizmussal szemben való végső kitartás érdekében 1944. október tizenötödike után az országgyűlés képviselőjeként számos beszédet mondott, 1945 márciusában képviselőtársaival különvonattal Ausztriába kényszerült menekülni, onnan Németországba. Noha 1947-ben pedig Rajk László belügyminiszter az emigrációban élő 'háborús bűnösök' közül Dohnányi Ernővel, Muráti Lilivel, Páger Antallal, Szeleczki Zitával, Oláh Györggyel, Orsós Ferenccel, Milotay Istvánnal, Wass Alberttel egyetemben őt is kikérte, végül 1950-ben Madridba költözött, 1952-ben megalapítva a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadót. Egykori barátaitól elhagyatottan, tüdőrákkal küszködve 1953. október 16-án hunyt el a spanyol fővárosban.

Varázsának titka, ismeretlenségének oka

Balladás hangvételű, drámai erejű főbb regényeiben (Az elszántak, Az én népem, Isten igájában), elbeszéléseiben (Havasok könyve, Íme az emberek, Jézusfaragó ember, Kopjafák, Székelyek, Uz Bence, Zöld csillag) és színpadi balladájában (Júlia szép leány) különös figyelmet szentelt a nyüzsgő élettel teli titokzatos természeti táj, a székely ősvadon bemutatására, a szereplőit körülvevő élővilág és az évszakok jellegzetességei, az egyszerű, dzsungel- és falulakó emberekben, közülük is leginkább a ravasz, csavaros észjárású, havasi pásztorkodó, haláltáncot járó székelyekben keltett érzések, mindenekelőtt a tudatában létünknek nem végső végeként, hanem a természettel való igazi beteljesedésünk megéléseként értékelt halál, továbbá Erdély sorsfordító történelmi nagyjainak és korainak ábrázolására (A sibói bölény, Mádéfalvi veszedelem, Néma küzdelem). Varázsának titka, hogy amíg kortársai közül a nálánál sokkal ismertebb Tamási Áron-művekben (ahogyan Várkonyi Nándor találóan megjegyzi (Az újabb magyar irodalom története 1880-1940, 1942)) inkább a székely népmese organizmusa él, addig az övéiben a balladáé, valamint annak tudatosítása, hogy minden élőlényben isteni princípium lakozik, amelynek még a méltóságát sem szabad elvenni, így nála szimbiózisban él a transzcendens és az immanens, Isten, ember, állat, továbbá, hogy (szemben Jókai regényköltészetével) az embervilág nemcsak szentekből és ördögökből áll, ezért székely alakjai nem mind földre szállott angyalok, miként (amint erről Wass Albert regényei közül a Funtinelli boszorkány tanúskodik) a románok sem mind ördögök.

Ismeretlenségének oka persze alighanem emigrációs politikai publicisztikája: 1945 utáni közéleti írásaiban (összegyűjtve Mi az igazság Erdély esetében? címmel jelentek meg) és novelláiban (A csillagig érő emberek című kötetében olvashatók) már nem annyira az erdélyi sajátosságok, főleg a székely-magyar elkülönülés értékelésével, hanem egyetemes magyar kérdésekkel foglalkozott: trianoni szétdaraboltságunk ellenére is egynek és oszthatatlannak látta-láttatta nemzetét, ugyanakkor hangsúlyozva, hogy világszerte való megmaradásunk egyedüli záloga önismeretünk (amelynek elmélyítői természetszerűen minden idegen izmustól mentes értelmiségünk (maradék) képviselői, hiszen általuk nem a hajlongó, hanem az egyenes derekú, égre néző magyaroké a jövő), keserű kritikával leszögezve, miből származtak tragédiáink: A magyar öntudat és történelmi tisztánlátás hiányzott otthon is és hiányzik sokakból, még most is. A Haza, a történelem, a Himnusz nem volt lényeg, élő valóság a legtöbb emberben, hanem csak forma, külsőség, jelszó, eszköz, térkép. Nem vallás, csak templomba járás. Ugyanakkor minden importált, tőlünk idegen, ártalmas rendszerre, divatra, jelszóra, mozgalomra, mindentéren gondolkodás nélkül kaphatóak voltunk. Olyan zöldséget nem lehetett kiötleni sehol a földön, aminek követője ne lett volna Magyarországon..

Nem Nyirő József, hanem Nyirőjóska

Mikesi sorsot vállaló, őt személyesen is ismerő kortársa, a költő-szerkesztő Alföldi Géza megrendítő vallomásában (Nyirő József. Hidverők, 1953/21. szám) így búcsúzott Tőle:

'Mikor megtudtam, hogy beteg, írtam neki. Valahogy benne van a válaszában, amit akkor magam is éreztem, amikor a különböző lapokban megjelent nekrológokat olvastam, hogy magára hagyta a magyarság ezt a nagy fiát, s ha nem volt a magyarságban az életében nyomorgott íróhoz annyi ragaszkodás, hogy írói nagyságához mérten segítette volna, akkor ne írjon ma nekrológot róla más, mint az a sok-sok névtelen kisember, az a sok-sok nyomorgó magyar emigráns, aki magától elvont dollárokkal és pfennigekkel segítette súlyos betegsége alatt.

'Nyolc havi munka áll mögöttem és még nem tudom, mennyi következik. Nagy bajocska lett volna belőle, ha a magyarság segítségemre nem siet. P. Takács Gábor kezdeményezésére. No, nem a barátok és eszmetársak jöttek a segítséggel, hanem kilencven százalékban előttem ismeretlen magyarok megható megértéssel. Ez már így szokott lenni. Vannak olyan kedves barátaim is, kik még egy kurta levél erejéig sem erőltették meg magukat.'

Mit érezhetett ez a férfi, amikor ezeket a sorokat írta? Milyen bujkáló mélységes fájdalom sír ebben a levélben, amikor legfőbb gondja a levele végén, hogy a behasadt levélpapírt ne tekintsd tiszteletlenségnek, de a gépelő gyakorlatlansága okozat és nekem nehéz volna újra diktálnom fizikailag véve az egészet.

Mit érezhetett az a soha nem nyugvó lélek, akinek eleme volt az írás, amikor a diktálás is nehezére esett már, amikor nyolc hónap munkakiesés miatt panaszkodik, amikor tele volt még hazavágyással, munkakedvvel, és csak a névtelenek szeretete vette körül. Mert a kedves barátok elhagyták és a betegséggel még a szokásos formaság szerint jó egészséget kívánó levelezést is megszakították!

A levelén ott a megszokott, egész egyéniségét visszatükröző aláírás. Nézegetem, míg a halottról e sorokat írom. Nyirőjóska.

Igen! Talán csak hivatalos írásokban szerepelt, hogy Nyirő József. A magyar halhatatlanok sorába, a magyarság szívébe mint Nyirő Jóska vonult be. Ő sohasem volt a magyarságnak, Erdélynek Nyirő József, ő Jóska maradt. A testvér, a bátyja, a szeretett öccse, az apja mindenkinek, akiben Erdély és a magyarság szeretete élt és él. És ha idegenben lévő sírján az áll a kereszten, hogy Itt nyugszik Nyirő József, akkor az a felirat igazat mond! Igazat, mert ott csak Nyirő József nyugszik. A másik, a Nyirő Jóska, az ott van minden magyar szívben mindaddig, amíg a földön csak magyarul beszélnek.

Nyirő József halott. A Magyarok Istene adjon porhüvelyének örök békességet.
Nyirő Jóska él és mindörökre köztünk is marad.' (Hunhir.info)

Szabad Hírek