2009. november 20. Közélet

Megszületett az év legfontosabb gazdasági cikke a Financial Timesban. Abban a folyóiratban, amelyre oly árgus szemekkel tekint minden magára valamit is adó pénzügyi szakember, amelynek a magyar költségvetési hiányt ostorozó írásait véres kardként szokták körbehordozni az újabb és újabb megszorítások után ácsingózó közgarázdák. Most mégis csend van, ordító csend. A brit lap ugyanis azt az igen velős megállapítást tette, hogy Lengyelország Európa messze legjobban teljesítő gazdasága, s ennek legfőbb oka, - tus és dobpergés - "hogy Lengyelországban sokkal nagyobb a kis- és középvállalati szektor, mint a szomszédos országokban", ezért "kevésbé függ a külkereskedelemtől, mint kisebb szomszédai".

No, hát ezért a mély hallgatás. Ezért találni csak nagyítóval olyan hírportált, vagy napilapot, amely ezt leközölte volna - s azok is csak pár soros kis hírként. Pedig most erről kellene zengenie az egész médiának, ezt kellene ronggyá elemezni a Világgazdságban, a HVG-ben, a Cash Flow-ban meg az összes olyan fórumon, ahol egyébként oly nagyon figyelnek, mit súg a londoni City. Persze akkor csúnyán rászakadna a plafon a szakma hazai "krémjére", a lengyellászlókra, vértesandrásokra és peccsnigmáriazitákra. E jeles gazdasági fenoménok munkássága ugyanis az elmúlt két évtizedben másból sem állt, mint a multinacionális nagytőke dicséretéből. Újra és újra prófétai lelkülettel hirdették a "nemzetközi pénzügyi körök elvárásainak" evangéliumát. Ami persze rajtuk kívül senkinek nem jelentett örömhírt - a mindenkori kormány azonban rendszeresen földig borult e nagy varázslók mágikus tudása előtt.

A Financial Times cikkét olvasva a bankreklám derék papucsférje is a homlokára csapna: Erről beszélek Nyuszómuszó! Mert erről beszélünk, győzködünk, ordítunk már hosszú évek óta mi, „felelőtlen, radikális dilettánsok”. Hogy az irdatlan adókedvezményekkel és gigászi állami támogatásokkal hazánkba csábított multinacionális nagytőke messze többet árt, mint használ. Évente eurómilliárdokat visznek ki az országból, miközben taccsra vágják magyar kis- és középvállalkozások ezreit. Hányszor elmondtuk, te jó ég! És a válasz, amellyel lesöpörték miden érvünket, rendre ugyanaz volt: a multik sok munkahelyet teremtenek, és olyan biztos financiális háttér áll mögöttük, amiről a csóró kis magyar cégek nem is álmodhatnak. Ezzel szemben számos tanulmány kimutatta már, hogy a működésük következményeképp becsődölt hazai vállalkozások megszűnése által jóval több ember kerül az utcára, mint ahányat a nagy gyárak hangárai fel tudnak szippantani – nem beszélve arról, hogy ugyanannyi kedvezménnyel és dotációval a magyar cégek akár másfélszer annyi munkahelyet is képesek lennének megteremteni, mint az idegen mammutvállalatok. A biztos háttérről pedig sokat tudnának mesélni a General Electric dolgozói, akik hónapok óta rettegve járnak dolgozni, s azon morfondíroznak a futószalag mellett, vajon melyikünk nem áll már ott jövőre.

Lengyelországban megtörtént az igazi rendszerváltás. Kissé ott is megkésett ugyan, de 2004-től a nemzeti radikális Jog és Igazságosság kitakarította a posztkommunista-globalista rablóelitet. A Kaczynski-ikrek egy laza mozdulattal beintettek az ott is mindig mindent jobban tudó neoliberális „szürkeállománynak”, és hozzáláttak egy nemzeti érdekeken nyugvó, a hazai vállalkozásokat támogató, és elsősorban a belső piac felpörgetésére épülő gazdaságpolitika építéséhez. Egy időre még a Tesco üzletláncot is száműzték az országból. Sajnos a varsói nemzeti koalíció 2007-ben szétesett. Az őket felváltó polgári liberális kormányzat már jobban igyekszik kedvében járni a multinacionális tőkének, ám – mivel nem neoliberális ámokfutókról van szó – alapjait tekintve nem tértek le az előző három évben kitaposott útról.

S lám, az eredmény még véletlenül sem a nagytőke pánikszerű menekülése, egekbe szökő munkanélküliség, és pénzügyi armageddon lett – hanem Európa legjobban teljesítő gazdasága, az Unió egyik motorja, amely lassan, de biztosan építi magát regionális középhatalommá. A lengyelek mindezt alig öt év alatt érték el. Ha jövőre jól döntünk, 2015-ben átvehetjük tőlük a vezetést!

(Barikád.hu alapján szerk.)