Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
15 éve | Herter Laszlo | 0 hozzászólás
2009. november 20. Közélet
Megszületett az év legfontosabb gazdasági cikke a Financial Timesban. Abban a folyóiratban, amelyre oly árgus szemekkel tekint minden magára valamit is adó pénzügyi szakember, amelynek a magyar költségvetési hiányt ostorozó írásait véres kardként szokták körbehordozni az újabb és újabb megszorítások után ácsingózó közgarázdák. Most mégis csend van, ordító csend. A brit lap ugyanis azt az igen velős megállapítást tette, hogy Lengyelország Európa messze legjobban teljesítő gazdasága, s ennek legfőbb oka, - tus és dobpergés - "hogy Lengyelországban sokkal nagyobb a kis- és középvállalati szektor, mint a szomszédos országokban", ezért "kevésbé függ a külkereskedelemtől, mint kisebb szomszédai".
No, hát ezért a mély hallgatás. Ezért
találni csak nagyítóval olyan hírportált, vagy napilapot, amely ezt
leközölte volna - s azok is csak pár soros kis hírként. Pedig most erről
kellene zengenie az egész médiának, ezt kellene ronggyá elemezni a
Világgazdságban, a HVG-ben, a Cash Flow-ban meg az összes olyan
fórumon, ahol egyébként oly nagyon figyelnek, mit súg a londoni City.
Persze akkor csúnyán rászakadna a plafon a szakma hazai "krémjére", a
lengyellászlókra, vértesandrásokra és peccsnigmáriazitákra. E jeles
gazdasági fenoménok munkássága ugyanis az elmúlt két évtizedben másból
sem állt, mint a multinacionális nagytőke dicséretéből. Újra és újra
prófétai lelkülettel hirdették a "nemzetközi pénzügyi körök
elvárásainak" evangéliumát. Ami persze rajtuk kívül senkinek nem
jelentett örömhírt - a mindenkori kormány azonban rendszeresen földig
borult e nagy varázslók mágikus tudása előtt.
A Financial Times cikkét olvasva a bankreklám derék papucsférje is a
homlokára csapna: Erről beszélek Nyuszómuszó! Mert erről beszélünk,
győzködünk, ordítunk már hosszú évek óta mi, „felelőtlen, radikális
dilettánsok”. Hogy az irdatlan adókedvezményekkel és gigászi állami
támogatásokkal hazánkba csábított multinacionális nagytőke messze
többet árt, mint használ. Évente eurómilliárdokat visznek ki az
országból, miközben taccsra vágják magyar kis- és középvállalkozások
ezreit. Hányszor elmondtuk, te jó ég! És a válasz, amellyel lesöpörték
miden érvünket, rendre ugyanaz volt: a multik sok munkahelyet
teremtenek, és olyan biztos financiális háttér áll mögöttük, amiről a
csóró kis magyar cégek nem is álmodhatnak. Ezzel szemben számos
tanulmány kimutatta már, hogy a működésük következményeképp becsődölt
hazai vállalkozások megszűnése által jóval több ember kerül az utcára,
mint ahányat a nagy gyárak hangárai fel tudnak szippantani – nem
beszélve arról, hogy ugyanannyi kedvezménnyel és dotációval a magyar
cégek akár másfélszer annyi munkahelyet is képesek lennének
megteremteni, mint az idegen mammutvállalatok. A biztos háttérről pedig
sokat tudnának mesélni a General Electric dolgozói, akik hónapok óta
rettegve járnak dolgozni, s azon morfondíroznak a futószalag mellett,
vajon melyikünk nem áll már ott jövőre.
Lengyelországban megtörtént az igazi rendszerváltás. Kissé ott is
megkésett ugyan, de 2004-től a nemzeti radikális Jog és Igazságosság
kitakarította a posztkommunista-globalista rablóelitet. A
Kaczynski-ikrek egy laza mozdulattal beintettek az ott is mindig
mindent jobban tudó neoliberális „szürkeállománynak”, és hozzáláttak
egy nemzeti érdekeken nyugvó, a hazai vállalkozásokat támogató, és
elsősorban a belső piac felpörgetésére épülő gazdaságpolitika
építéséhez. Egy időre még a Tesco üzletláncot is száműzték az
országból. Sajnos a varsói nemzeti koalíció 2007-ben szétesett. Az őket
felváltó polgári liberális kormányzat már jobban igyekszik kedvében
járni a multinacionális tőkének, ám – mivel nem neoliberális
ámokfutókról van szó – alapjait tekintve nem tértek le az előző három
évben kitaposott útról.
S lám, az eredmény még véletlenül sem a nagytőke pánikszerű menekülése,
egekbe szökő munkanélküliség, és pénzügyi armageddon lett – hanem
Európa legjobban teljesítő gazdasága, az Unió egyik motorja, amely
lassan, de biztosan építi magát regionális középhatalommá. A lengyelek
mindezt alig öt év alatt érték el. Ha jövőre jól döntünk, 2015-ben
átvehetjük tőlük a vezetést!
(Barikád.hu alapján szerk.)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát