Az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama keddi félórás beszéde egyaránt szólt a világnak és belpolitikai ellenfelének az elnökválasztási kampány idején, amikor elítélte az erőszakos Amerika-ellenes arab megmozdulásokat. Iránnal kapcsolatban az elnök kijelentette, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező Irán „fenyegetné Izrael létét, a térség biztonságát és a világ gazdasági stabilitását". Bár diplomáciai megoldást remél, az erre fordított idő nem korlátlan, és „amikor kell, Amerika cselekedni fog". Ezzel  a kijelentéssel ismételten visszautasította Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök azon követelését, hogy jelölje meg, mi az a pont, amikor elkerülhetetlen a Irán-ellenes katonai intervenció.

Amivel Obama kiverte a cionistáknál a biztosítékot: Az arab világban tömeges tüntetést kiváltó uszító iszlám- ellenes video kapcsán az elnök kijelentette, hogy a „jövő nem azoké, akik az iszlám prófétáját gyalázzák, azoké sem, akik Jézus Krisztust megszentségtelenítik, akik templomokat rombolnak le, vagy a holokausztot tagadják."  (Holokauszt tagadással egyenlő bűn a vallási jelképek gyalázása.)

Barack Obama példaként állította a Kelet és Nyugat között hidat verő, toleranciát hirdető, Líbiában meggyilkolt Christopher Stevens amerikai nagykövetet.

Az elnök ugyanakkor kiállt a nyugati típusú szólásszabadság, mint a demokrácia alappillére mellett. Elismerte, hogy különböző országok vitathatják a szólásszabadság korlátozását, de semmilyen írás vagy beszéd sem igazolhat ostoba erőszakot. (A Fehér Ház kérte a Google-t, hogy vegye le a YouTube-ról az uszító iszlám-ellenes videót, de a kérést visszautasították, csak Líbiában és Egyiptomban blokkolták le.)   

Nem elsősorban beszédével, hanem későbbi távollétével keltett feltűnést az Egyesült Államok elnöke, aki a hagyományok szerint a nyitó ülést rendszeresen kétoldalú tárgyalásokra használja fel. Obama részt vett a hétfői fogadáson, de egyetlenegy államfővel sem tárgyalt, a feladatot Hillary Clinton külügyminiszterre ruházta át. Az arab zavargások, a robbanásig feszült közel-keleti politika idején ez különösen furcsának tűnt. A Fehér Ház hivatalosan programütközéssel magyarázta a távolmaradást.

A külföldi találkozók idején Barack Obama és felesége egy népszerű női televíziós talk show műsorban lépett fel. A kampány idején a választók megnyerése érdekében valószínű fontosabb a tévészereplés, mint a külföldi államfőkkel való tárgyalás. Persze a republikánusok hevesen támadták ezért az elnököt. Különösen felháborítónak tartották, hogy visszautasította a találkozót az izraeli miniszterelnökkel. Bár az Egyesült Államok és Izrael között változatlanul szoros a szövetségi kapcsolat, a két vezető nem titkoltan nem állhatja egymást.

A demokraták azzal vádolják az izraeli miniszterelnököt, hogy beavatkozik az amerikai választásokba, s nyíltan Romney-t támogatja. A két jobboldali politikust -  Romney-t es Netanyahut  - nem csak ideológiai szálak kötik össze. Barátságuk a 80-as évekig, Bostonig nyúlik vissza. Az izraeliek attól tartanak, hogy Obama esetleges újraválasztásakor ez az elfogultság visszaüthet. Nem véletlen, hogy az izraeli ellenzéki párt, a Kadima vezetője így fakadt ki: „Miniszterelnök úr, mondja meg, ki a nagyobb ellenség az Egyesült Államok vagy Irán? Kit akar ön eltávolítani, Ahmadinezsádot vagy Obamát? Milyen mélyre akarja süllyeszteni kapcsolatunkat legközelebbi szövetségesünkkel?"