2011. február 17. Közélet

Hosszú itteni hallgatás után (melynek közéleti és egyéb elfoglaltságaim voltak az okai) ismét megszólalok. Ideje. Ez a kormány és ez a többség ugyanis éppen úgy megérdemli az erélyes bírálatot, mint az előző. Most éppen a magukat kereszténynek nevező, másokat morális kérdésekben mindig kioktatni bátor KDNP mutatta be, hogy ha elvileg deklarált elveik és a gyakorlati zsírosfazék között kell választani, akkor rövid vergődés után Tömjén Zsolt csapata szépen felsorakozik a kondérhoz.

Lehetséges, hogy a KDNP-ben van még néhány tényleges keresztény (sőt, akár katolikus) is, mert a párt az alkotmányozás kapcsán csak felhánytorgatta a magzati élet védelmét, mint keresztény elvet, amelyet bele kéne foglalni az alaptörvénybe. Nem is vártam tőlük... Igaz, a végkifejlet már olyan lett, amire a Tömjén-csapat lelkülete alapján számítani lehetett: villámgyors visszakozás a többségi Fidesz, a közvélemény és a hatalompolitikai megfontolások elől.

Ha ez lenne a keresztény világnézet, akkor meg kell állapítanom, hogy mintha most a Paulusok alakulnának szépen, gyorsan Saulussá... Szerencsére a pápa még nem hirdetett liberális álláspontot az abortuszügyben, de ki tudja, ha magyar pápa lehetne, tán még ez is bekövetkezhetne?!

Sajnos, Tömjén Zsolték szeme előtt nem Krisztus szelleme, hanem Torgyán és Dávid Ibolya sorsa lebegett, amikor rekordsebességgel beadták a derekukat... Mi is lenne velük a Fidesz nélkül???

Megmondom: stabil 5 százalék feletti párttá válhatnának, ha a keresztény elveket nem lózungokban, hanem tettekben és döntésekben képviselnék. Akkor ugyanis például magam sem szavaznék soha senki másra. Nyavalyás elvhűtlen hatalomtechnikusokat azonban sose fogok támogatni...

Ami pedig az abortuszt illeti: ellenzem, és csakis akkor tartom megengedhetőnek, ha a terhesség nemi erőszak eredménye, a gyermek bizonyíthatóan sérülten születne, vagy ha a terhesség az anya életét veszélyezteti (tehát a katolikus egyháznál megengedőbb vagyok, de nem sokkal). Egyrészt azért ellenzem az abortuszt, mert fogyunk, és a magzatot bizony embernek tartom, ha van tudata, ha nincs. Másrészt azért, mert az abortusz liberalizálása a szexuális felelőtlenséget - és annak összes következményét a gyakori nemi betegségtől az abortuszok miatti terméketlenségig - segíti elő. Ugyanakkor nem ellenzem a védekezést; ebben egyáltalán nem osztom egyházam álláspontját, és úgy vélem, hogy a pároknak joguk (és kötelességük is) nem ad hoc, hanem jól választott időben vállalni a gyermekeiket. Ha azonban "baleset" történik, akkor azt ne a küretkanál, hanem a pár terveinek átdolgozása oldja meg!

Megjegyzem, a KDNP visszakozása különösen gusztustalan és felháborító. Az abortusz liberalizált volta ugyanis fából vaskarika, ha az emberi életről alkotott fogalmainkkal vizsgáljuk. A méhmagzatot az abortuszpártiak nem tekintik emberi lénynek, az még megölhető; ugyanakkor vajon mi a véleményük a magatehetetlen, abszolút (és véglegesen) szenilis öregekről? Aki elfogadja az abortuszt, az milyen alapon tiltakozik az emberi tudatukat már elvesztett szerencsétlenek halálba segítése ellen?

Olyasféle logika ez, mintha a kiégett villanykörtét meg kéne tartani azon az alapon, hogy még nem tört el, az újat, ami bontatlan papírdobozban van, viszont ki lehetne dobni olyan érveléssel, hogy ki tudhatja, hogy villanykörte-e egyáltalán, és fog-e égni?!

Nem is beszélve arról, hogy a meggyilkolható méhmagzattól biztosan több teljesítmény várható a társadalom javára, mint a magatehetetlenné vált szenilis öregtől. Vagyis még a várható produktum se indokolja, hogy az emberölést ezzel a szelektivitással hagyjuk jóvá...

Igen. Ezek már afféle fasiszta gondolatok; félreértett, aki úgy véli, hogy én az öregek legyilkolását propagálom (na de az abortuszt is ellenzem, mint fentebb közöltem). Csakhogy az abortusz legalizálása a formális logikát alkalmazva maga is fasiszta dolog, nem pedig szabadelvű (a liberális egyelőre maradjon szitokszó, megérdemli ebben az országban). Az abortusz támogatásából szervesen következik az eutanázia - mégpedig a társadalom " haszontalan" tagjaira széles körben kiterjedő, hatósági döntésen alapuló, nem önkéntes eutanázia elfogadása is. Elvégre Hitler is az elmebetegek likvidálásával kezdte...

Márpedig ha a liberális mocsok tovább terjed, és a nyugdíjrendszer (hála az abortált munkaerő hiányának és az ebből adódó járulékhiánynak is) még jobban megbillen, akkor bizony előbb-utóbb előkerülnek azok az ideológusok, akik " a munkaképesek megmentéséért" majd meghirdetik a nyugdíjasok likvidálását. Előbb csak a magatehetetlen, teljesen elbutult szerencsétlenekét, aztán ki tudja, lehet, hogy lesz megélhető felső korhatár is? Mindenesetre ezt nem nagyon szeretném megérni... Mint ahogyan azt sem, hogy a teljesen elkurvult KDNP legyen az erkölcsi mérce!

Jobboldali gondolat