2010/08/22. Közélet

Sok magyarázat van a jelenlegi pénzügyi világ váltságára. Nem a szerkesztő hibája, hogy a nem létező vagy hamisított „Cion Vénei Jegyzőkönyve” egyszerűen elmagyarázza a probléma forrását. Amit mi ugyebár nemzsidók nem érhetünk. Mert ha értenénk akkor tudnánk mi az ellenszere a mostani váltságra.

Idézet a jegyzőkönyvből:

„Önök tudják, mire vezetett a gójoknak (nemzsidók) ez a gondatlansága, a pénzügyi zűrzavarnak milyen fokára jutottak népeik csodálatra méltó ipara mezőgazdasága ellenére”.

CION VÉNEI 21 . JEGYZŐKÖNYV
Belső kölcsönök. Tartozások és adók. Konvertálás. Csőd. Takarékpénztárak és járadéklevelek. A pénzpiacok eltörlése. Ipari értékek szabályozása.

A legutóbbi összejövetelen előadottak kapcsán ma részletesen meg fogom világítani a belső kölcsönök kérdését. A külföldi kölcsönökkel - amelyek a gójok nemzeti vagyonával tápláltak minket - nem foglalkozom többet, mert a mi államunk viszonylatában nem lesznek külföldiek, tehát semmiféle külügy sem.
Hasznot húztunk a kormányzati tisztviselők megvesztegethetőségéből és az uralkodók (kormány) hanyagságából, kétszeresen, háromszorosan, sőt még ennél is többszörösen kaptuk vissza a gój kormányoknak kölcsönzött pénzünket, amelyre államaiknak még csak szükségük sem volt. (A háborús bűnös kádárizmus fel vett hitelét tízszeresen fizettük vissza az adófizetők pénzéből. Szerk.)

Megtehetne ilyet bárki is velünk (trilliárdos cionistákkal)? Ezért csak a belső kölcsönök részleteivel foglalkozom.
Az államok bejelentik, hogy belső kölcsönre van szükség, és megindítják a kölcsönjegyeztetést saját váltóikra, azaz kamatozó értékpapírjaikra. Hogy a jegyzést mindenki győzze, az árat száz és ezer között szabják meg, és árengedményt tesznek azoknak, akik elsőnek jegyeznek.

A következő napon mesterségesen felszöktetik a kölcsönkötvények árát s azzal okolják meg az áremelést, hogy mindenki töri magát a kölcsönjegyzésért. Pár nappal később az államkasszák - mint mondják - túlzsúfoltak, és több a pénz, mint amennyire szükség van (minek akkor jegyeztetni?). A kölcsönt, tegyük fel, jóval túljegyezték, s ebben rejlik az egész színpadi hatás: ide nézzenek-mondják-, micsoda bizalom nyilvánul meg az állam kölcsönkötvényei iránt. (Emlékszünk rá hány ilyen győzelmi jelentést adott a balliberális kormány. Mi nép csak ámultunk és elhittük. Szerk.)
De amikor vége van a komédiának, az állam azzal a ténnyel találja magát szemben, hogy rendkívül terhes adósságot vett magára. Hogy fizetni tudja a kamatokat, újabb kölcsönökhöz kell folyamodnia, ezek azonban nem szüntetik meg, hanem csak növelik a tőkeadósságot.

És ha ez a hitel is kimerült, új adókkal kell fedezni (ÁFA emelés, „nemzeti jóléti alap csökkentése”, egészségügy, oktatás pénzügyi csökkentése. Szerk.)- nem a kölcsönt, hanem csak annak kamatait.

Ezek az adók tehát arra szolgálnak, hogy az egyik adósságot a másikkal fedezzék. Ezután következnek a konvertálások. Ezek csökkentik ugyan a kamatfizetést, de magának az adósságnak fedezése nélkül, ezenkívül pedig nem vihetők keresztül a kölcsönjegyzőnek a beleegyezése nélkül. Amikor bejelentik a konvertálást, ezzel egyidejűleg felajánlják, hogy visszafizetik a pénzt mindazoknak, akik nem kívánják konvertálni kötvényeiket. Ha mindenki visszautasítaná a konvertálást és követelné pénzét, a kormány saját csapdájába esne és kiderülne, hogy fizetésképtelen, nem tudja a felajánlott összegeket kifizetni.

A gój kormányok szerencséjére alattvalóik - akik semmit sem értenek a pénzügyekhez - mindig szívesebben vállalták az árfolyamveszteségeket és a kamatcsökkentést, mint azt a kockázatot, amellyel pénzük más irányú elhelyezése járna, és ily módon gyakran lehetővé tették kormányaik számára, hogy azok többmilliós adósságtól szabaduljanak meg.
Manapság ezeket a trükköket külföldi kölcsönökkel kapcsolatban nem játszhatják meg a gójok, mert tudják, hogy mi minden kölcsönadott pénzt vissza fogunk követelni. (Külföldi adósságot nem engedték el. A kádárizmus vezetői milliárd dollárt kaptak magán zsebükbe, hogy az új módszerváltás utáni parlament ne szavazza meg a kölcsön visszafizetésesnek felfüggesztését. Még büszkék is voltunk rá, milyen nagyok vagyunk...Azaz a liberális monetáris gazdaság politika valósága. Szerk.)
Az államok fizetésképtelenségének bevallása a legjobb bizonyíték lesz arra, hogy a különböző országokban teljesen hiányzik minden kapcsolat a népek érdekei és azok között, akik kormányozzák őket.

Kérem önöket, szenteljenek különös figyelmet ennek a pontnak valamint a következőnek: manapság minden belső államkölcsönt úgynevezett függő adósságokkal konszolidálnak, vagyis olyanokkal, amelyek többé-kevésbé rövid lejáratúak. Ezek az adósságok olyan köz pénzekből állnak, amelyeket takarékpénztárakba és takarékalapokba fizettek be. Ha ezeket az alapokat sokáig valamely kormány rendelkezésére bocsátják, elpárolognak a külföldi államkölcsönök kamatainak törlesztése során és azonos összegre szólójáradék levelek letétbehelyezésével helyettesítik őket.
Ilyen járadéklevelekkel szokták a gójok pótolni államkincstáraik minden hiányát.
Ha majd elfoglaljuk a világ trónját, mindezeket a pénzügyi és hasonló fogásokat - mint amelyek nem egyeztethetők össze érdekeinkkel - úgy el fogjuk söpörni, hogy nyomuk sem marad, mint ahogy meg fogjuk szüntetni az összes értékpapír-tőzsdét is, mert nem fogjuk megengedni, hogy értékpapírjaink áringadozásai csorbítsák hatalmunk tekintélyét. Értékpapírjaink árát törvényileg fogjuk megszabni a teljes névértéknek megfelelően, az árcsökkentés vagy áremelés minden lehetősége nélkül. (Az áremelés ürügyet szolgáltat az ár későbbi csökkentésére, s a gójok értékpapírjaival kapcsolatban így is jártunk el: azzal kezdtük, hogy névértéken felül adtuk-vettük őket, azután messze névértékük alá szorítottuk le az árukat.) Az értékpapír-tőzsdéket hatalmas állami hitelintézményekkel fogjuk helyettesíteni, melyeknek az lesz a feladatuk, hogy a kormány szándékainak megfelelően rögzítsék az ipari értékpapírok árát. Ezek a hitelintézetek abban a helyzetben lesznek, hogy egyetlen napon 500 millió ipari értékpapírt dobjanak piacra vagy vásároljanak fel. Ily módon minden ipari, mezőgazdasági vállalkozás tőlünk függő helyzetbe fog kerülni. Elképzelhetik, milyen óriási hatalomra fogunk így szert tenni. . .

Kommentál

Emlékszünk rá le vitték a Euró és Forint viszonyát 140 Ft-ra. Elkezdték hirdetni a közszolgálati médiában a „virtuális valuta hitel” „alacsony törlesztésű” hitelt magán és vállalkozások számára. Majd amikor már nem lehet több potenciális szerződő partner. Nem lehet jogilag visszamondani s szerződést akkor elkezdett csúszni lefele a Forint. Micsoda „véletlen”. Hivatkozva a világ szabad piaci állapotra. Iránra, Izraelre, Amerikára, Angliára stb.

A spekulációval kialakított alacsony Forint újabb erőforrásokat von ki a ipar és mezőgazdaságból. Azaz fenntartja az a gazdasági képességet, hogy ezek a jól működő egységek csak hitel által tudjanak boldogulni. A Bankok magán tulajdonosai így még nagyobb profithoz jutnak. Mert a banknak nem érdeke, hogy egy termelés hitel nélkül is folyón sehol.

A magán Bank tulajdonosok mérhetetlen kapzsiságának eredménye a GDP hiány gazdálkodás. Vagy ahogy most mondják hiány cél elérése. Aminek eredménye a áremelések, csökkenő belfogyasztás, aminek eredménye, hogy a jól működő ipar és mezőgazdasági vállalkozást fel kell számolni. Aminek eredmény újabb munkahelyek megszűnése. Aminek eredménye a szegénység és gyűlölet egymás iránt.

Hogyan lehet megállítani a folyamatot? A JEGYZŐKÖNYVBŐL adódóan a ki nyomtatott pénz legalább 4 százalékát első körben zúzdába kell küldeni. De ez már „antiszemitizmus” ugyebár? Mert akkor a spekulánsok hatalmas veszteséget szenvednének a gójok hasznára.

(JOBBIK GONDOLAT)