2009. október 25. Közélet

Akár örülhetnénk is, hogy volt és jövőbeli miniszterelnökünk milyen elegánsan változtatja álláspontját pártja pillanatnyi érdekei szerint, ezzel is felnőve az európai országok vezető politikusaihoz.

Ugyanezt Navracsics Tibor, aktuális előadásainál már régóta gyakorolja a hallgatóság megdolgozására, mintegy tesztelve a reakciókat. Így hangozhatott az el szőrmentén, hogy a kétharmados győzelem, vagy az alkotmánynak csúfolt alaptörvény megváltoztatása nem is olyan fontos, valamint, az épp ügyeletes ellenség víziójának elültetése az ott ülők fejében. Előtérbe került a fokozottan Jobbik-ellenes retorika, azt gondolhatnánk, a Fidesz stratégák szándékosan nem vették észre, hogy a fő választási ellenséget még mindig nem a jobb, hanem baloldalon kell keresni. Mintha a Rákosi-idők sajtójának vörös démona szállná meg a polgári párt egészét, szinte naponta újabb, a Jobbik háttérbe szorítását célzó megnyilvánulások látnak napvilágot az írott és az elektronikus médiában.

Ebbe az őrületbe sajnálatos módon beleszálltak a szövetséges kereszténydemokraták is. Lanczerdorfer Erzsébet a múltkori KÉSZ rendezvényen „csak” szélsőjobboldali ellenzékként aposztrofálta a Jobbikot, ügyesen kihasználva Mráz Ágoston alig titkoltan elfogult politikai helyzetelemzését, látszólag megfeledkezve arról, hogy a nemzeti és a jobb oldalt ostobán megosztva már kétszer is elbuktak a kormányzásért folytatott küzdelemben. Először a 2002-es választásokon Csurka István, másodszor 2006-ban Mikola István rosszul megfogalmazott, felelőtlen nyilatkozata miatt vesztett a polgári oldal.

Véleményem szerint ezekkel a meggondolatlan, az ország további sorsát negatív irányba befolyásoló Fidesz akciókkal csak egyre fokozzák a nagypolitika ellenes hangulatot. Mintha napról napra Seres Mária civil mozgalmának vagy a Magyarok Szövetsége vezetőségének kijelentéseit akarnák igazolni: tudni illik, hogy a jelenlegi rendszer demokráciástul, alaptörvényestül, parlamentestül, képviselőstül és köztársasági elnököstül alkalmatlan és erkölcsileg végleg megbukott. Úgy néz ki, a civil szervezeteknek a szakszervezetekkel közösen kell kiharcolnia, hogy a pártok társadalmi szerződést írjanak alá a szavazókkal, amelyben vállalják, választási ígéreteikhez híven fognak tovább politizálni. Az elmúlt hónap történésének a jegyében, amikor a választói akaratot a parlamenti pártok közösen kerülték ki Seres Mária meghiúsított népszavazási kezdeményezésével, különösen nagy baklövésnek látom, hogy a Fidesszel kollaboráló médiumok cikkek tömegével és televíziós nyilatkozatokkal valóságos össztüzet zúdítanak a választókra, ahol Orbán Viktor éppen megmagyarázza…

Martens volt belga miniszterelnök könyv bemutatója kapcsán nyilvánosságra került orbáni helyzetelemzés, bár megerősítik a „Fidesz fanokat” ugyanakkor tömegével eltaszíthatott a párttól bizonytalan, még nem tudni, hogy hova szavazó embereket. A Fidesz választási stratégái valószínűleg ismét a közvélemény-kutatók számainak bűvöletébe élnek, mert különben már rég észrevették volna, hogy most ugyanabba a hibába estek, mint 2002-ben és 2006-ban. A túlzottan negatív üzenet orbáni sulykolása, - ha okosan csinálja Vona Gábor, és nem megy bele a pitiáner adok-kapokba -, a Jobbik malmára hajtja a vizet. Egyértelmű ugyanis, hogy a választópolgárok jelentős részének végleg elege van az MSZP és az SZDSZ képviselte politikából. Ugyanakkor egyre többen úgy vélik, hogy Sólyom László mellett, a polgári párt és személyesen Orbán Viktor felelőssége, hogy ellenzékként kényelmesen kivárja a választásokat, hogy addig ide süllyedt az ország.

Ezért vagy a Jobbikra vagy esetleg a mostanság látványosan feljövő Tempó pártra szavaznak majd, egyre inkább csökkentve a Fidesz esélyét a nagy változásokhoz szükséges kétharmados többséghez. A Jobbik előretörésének veszélyét felismerte Orbán, továbbá azt is, hogy vélelmezi, a kampány ma már Európa egésze előtt zajlik, ezért el akarja kerülni azt a lehetőséget, hogy Jobbikot a Fidesz stratégiai szövetségesének bemutatva a baloldal, kiváló nyugati sajtó- és politikai kapcsolatokkal rendelkezve egész Európára kiterjedő ellenszelet kavarjon. Ez azonban abban téves következtetés, hogy a bizonytalankodók jelentős része nem csak a parlamentarizmusban, hanem az Európai Unióban is csalódott, csak azért mennek el választani, mert elegük lett a tolvaj kormányból, ugyanakkor tesznek Nyugat-Európa véleményére. Az emberek egyre inkább felismerik a hazai parlamenti pártok által favorizált, de a mindennapokra oly káros, a multinacionális korporációk által diktált uniós gyakorlatot, amelynek megakadályozására a Fidesz sem tesz, még kísérletet sem. Így a nagypolitika iránti növekvő bizalmatlanságnak Orbán is vesztese lehet, a folyamatos hibás helyzetelemzésnek köszönhetően.

Bár minden valószínűség szerint ő lesz az elkövetkező miniszterelnök, de mind a választásokig, mind utána igen kellemetlen meglepetések is fogják érni retorikájának folyamatos finom változtatása és az igazság részbeli elhallgatása miatt az európai néppárt alelnökét. Orbán Viktor, aki egy jó pár éve hangoztatja, hogy hívő keresztény, valószínűleg nem olvasta Lukács apostol evangéliumát:

"Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre,
ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni."
Lukács. 11, 46
(Polgár Info alapján szerk.)