2011. június 10. Közélet

Olvasom Torkos Matild friss cikkét a Magyar Nemzetben, s elgondolkodom. Vajon egy ilyen kitűnő tollforgató komolyan írja-e le a zárómondatát, amely így hangzik: „Talán indokolt volna, ha az eddigi tüntetéseken az egyenruhához méltatlanná vált rendőröket, különösen a fenyegetőzőket, 24 órán belül leszereltetné a belügyminiszter.” ? Ha ugyanis belegondolunk a probléma mélyébe, akkor bizony meglepő dolgok kerülhetnek a felszínre!

Először is az egész ügynek az a háttere, hogy a gyurcsányizmus betett egy rakás taposóaknát a polgári kormánynak. Például a 2006-os rendőri erőszak tettesei talán jobban megérdemelték volna, hogy azonnal leszereljék őket, mint a szerzett jogaikban most csorbított „rendőr tüntetők”! Nem szereltek le egyetlen szemkilövőt sem, s így nem kell aggódni azon (sic), hogy nem lesz elég rendőr a gyöngyöspatai rendbontók ellen. Igaz, még az sem egészen tiszta a lakosságnak, hogy ki volt a rendbontó. Pontosabban a lakosság ösztönösen tudja az igazat, csakhogy a média inkább takargatja, semmint feltárja az ügyet. Nem kellene valóban megvizsgálnia a közhatalomnak, hogy ki is vált most méltatlanná?…

No de térjünk vissza a cikkhez, amely kétségkívül profi teljesítmény. Például felteszi a kérdést, hogy: „Vajon milyen érdekek húzódnak meg a felfegyverzett erőszakszervezet tüntetőinek fenyegetőzései mögött?”

Nekem nagyon nehezemre esne védeni a rendőröket, hiszen 2006 őszén vertek, vegzáltak, könnygázzal fújtak, stb. Ám én nem hiszek abban, hogy az álszent MSZP húzódna meg a tüntetés mögött, bár van arról tudomásom, hogy nagyon szeretnének „ráülni” a demonstrációra, hiszen ez nekik előnyöket is hozhatna. Felléphetnének ismét a „nagy szociális érzékenységükkel” az elnyomottak védelmében, hiszen ezt a hazugságot már sok-sok év óta sikerrel alkalmazzák. Ám a tisztességes érdekvédők most, (remélhetőleg) már megokosodtak annyira, hogy felismerik a színház lényegét, és nem bútoroznak össze azokkal, akik a jelen gazdasági helyzetet a bankárkaszt elvtelen kiszolgálásával előidézték.

Vajon az általam nagyra becsült újságíró hölgy nem tudja mindezt? Vagy csak nekem van más fazonú szemüvegem? Mert pl. azt írja Lázár Jánosról, hogy: „Aki egyébként a korábbi parlamenti ciklusban történetesen éppen az Országgyűlés rendészeti bizottságát vezette, és mindent megtett azért, hogy politikai célokra ne lehessen felhasználni az erőszakszervezet tagjait.” Ha én ilyen hatásfokkal dolgoztam volna a munkahelyemen, akkor bizony gyorsan kitettek volna a szűrömet. Hiszen remélem, azt senki nem gondolja komolyan, hogy az állami erőszak szervezetei Magyarországon a nemzetpolitika céljait valósították/valósítják meg, s nem a pártpolitikáét? Az pedig, hogy állandóan a jelző nélküli politika szót használjuk, már eleve gyanússá teszi az ügyet. Mert szerintem ebben az esetben azt kellett volna világossá tenni a rendőrök számára, hogy nem pártpolitikai érdekből kell megvonni tőlük ezt-azt, hanem ez fontos nemzetpolitikai ügy! Éppen azért, mert 2006 őszén sem a Fidesz-KDNP, sem a tanárok vagy a rezidensek, sem a rendőrség, sem egyéb szakszervezetek nem álltak ki a civil tüntetők mellé, mert azt hitték, hogy ők majd egyénileg megússzák a bal-liberális rablóbanda fosztogatásainak következményét! Azt hitték, hogy pár tízezer „túl okos” nemzeti elkötelezettségű esik túlzásokba a Kossuth téren. Vagy elhitték a mesét, hogy ezek ott csak provokátorok, csak csőcselék, csak hőbörgők. De a tévedésekért mindig fizetni kell!

Abban teljesen igazat adok Torkos Matildnak, hogy: „De az is tény, hogy a rendszerváltozás utáni években milliók veszítették el ugyancsak „szerzett jogukat” a munkához, amikor egyik napról a másikra a gyárkapukon kívül találták magukat. A szakszervezetek azokban az időkben feltűnően csendben voltak.” Ez valóban így volt, de mint az tapasztalható: Isten nem ver bottal.

A feltűnően csendben lévő szakszervezetekre azonban ne kenjük rá a teljes felelősséget, hiszen a pártpolitika és a médiamunkások éppen olyan felelősek ebben a kérdésben, mint valamennyi magyar értelmiségi.(Én is!) Hiszen csak kevesen látták át a liberális lózungok valódi céljait, s a többség nem értette, hogy a kapitalizmusnak csak érdekei vannak, s a bankárkaszt csak hasznot és még több hasznot akar! Az állam akkori irányítói kiszolgáltattak bennünket a rabló és pénzkapitalista önkénynek, akik persze felfogadták fegyverhordozónak a bolsevik bűnökkel terheltek sokaságát, mert nekik éppen a nemzetállam megerősödése jelentett volna veszélyt. Így estünk mi csöbörből vödörbe! Ám azóta többször is lett volna lehetősége a nemzeti vagy inkább polgári oldalnak ezektől megszabadulni, de nem tette. Talán ezen tabukról is kellene néha szót ejtenünk. Most azonban még egy idézetet vennék, a „Bohócforradalmárok” című cikkből: „Nyilvánvaló, hogy a rendvédelmiek radikalizálódó utcai megmozdulásainak szélsőséges hangadói ugyanabból a körből kerülnek ki, akik 2006 őszén „túlterjeszkedtek” törvényi felhatalmazásukon, illetve azok közül, akik ehhez annak idején „erkölcsi” támogatást nyújtottak.”

Kedves Matild! Ha erre vannak közvetlen bizonyítékai, akkor azt feltétlen juttassa el hozzám, hiszen én is szenvedő alanya voltan a rendőri túlkapásoknak. Azonban az a gyanúm, hogy most éppen nem a „rossz” rendőrök tüntetnek, hanem a „jók”! S ezen állításom igazolására idemásolom neked a Közvagyon Résztulajdonosai PJT, mint a Magyarország legnagyobb támogatottságú civil szervezetének az állásfoglalását, ami nagyon elgondolkodtató:

„Nyilatkozat a közhatalom megalázó módszere ellen!

Mi – a Közvagyon Résztulajdonosai Polgári Jogi Társaság - megdöbbenéssel és értetlenséggel vettük tudomásul a közhatalom diktatórikus irányba mutató lépését, amely az ártatlanság vélelmének teljes arculcsapása lenne, minden joguralmi államban.”

A rendvédelem egy neves személyiségét – Szima Judit érdekképviseleti vezetőt – az elmúlt pénteken gyanúsítottként hallgatták ki, amiről maga így nyilatkozott: “Olyasmivel vádolnak, amit nem követtem el”.

Már az is a jó ízlés határát súrolja, hogy éppen az általa vezetett érdekképviselet aktív fellépésének időszakában kezdenek nyomozásba, olyan ügy miatt, amely alkalmas mind a személy, mind a szakszervezet lejáratására, s ezzel a tárgyalási helyzetük gyengítésére.

De az, hogy a kihallgatást követően őrizetbe vették hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt, majd szabadlábra helyezik ugyan, de lakhelyelhagyási tilalommal „röghöz kötik”, s így a szakszervezet és a hatalom tárgyalásain nem vehet részt egy bátor és a közösségéért kiálló személy, ez sajnálatos módon az 1950-es évek hatalmi túlkapásait idézik.

A “konkrét adatokkal alátámasztott feljelentés alapján” foganatosított intézkedés időzítése minden jóérzésű magyar emberben visszatetszést kelt, s egy olyan szintű hiba, amelynek a felelőseit meg kell keresnie a kormánynak!

Mindezt még akkor is meg kell tennie, ha Szima Judit esetleg valóban elkövetett volna szabálytalanságot. Hiszen nem a törvényes felelősségre vonás lehetőségét kérdőjelezzük meg, hanem a rákosista időzítést és lejárató technikát!

Legyen nyitott a problémákra kedves Matild! Mint ahogy én is nyitott voltam és vagyok minden üggyel szemben, amit a nemzet érdekében felvállalok! Igaz, engem már többször is szalmakalapos bohócnak tituláltak olyan személyek, akik erkölcsileg nem vállalhatók. Ám nem én hívtam a Kossuth térre a rendőröket tüntetni, hanem a kormányzati gőg és arrogancia. Akkor tenne legjobbat a Fidesznek, ha finoman a tudtukra adná, hogy a nemzet vállalna terheket, ha biztos lehetne a kormány bátorságában. Azonban ha a magyar lakosság nem érzi, hogy a kormány őket védené meg Gyöngyöspatán, az EU parlamentben, vagy a törvényhozás folyamatában, akkor nem vállalhat terheket, hanem tüntetni fog.

Sőt, bár eddig nem vettem részt a tüntetésben, de én is oda állok akkor, ha kell!

Hiszen a magyar társadalom szétesésének nagyon is látható jelei okozzák az egyre nagyobb zűrzavart. A liberális ál-szocialisták pedig jól számítottak. Az elhelyezett taposóaknákra lépten – nyomon rálép a Fidesz. Ahelyett, hogy egyértelműen a nemzet oldalára állt volna – valószínűleg a parazita bankárkaszt nyomására – nem új alkuk kötését határozta el az EU és a hitelezőkkel szemben, hanem a behódolást választotta, a határozott nemzeti érdekképviselet helyett. Régebben ki tudta jelenteni Orbán Viktor, hogy: „Az Európai Unión kívül is van élet!” Ma pedig új megszorításokat vezetnek be, s a társadalom szegényebb rétegét próbálják megfejni.

Erre utal a nem progresszív és többsávos, hanem az „egyenlősdit” füllentő adó, a 16%-os SZJA. Persze nem a pénzháttérhatalom késébe való bele rohanásra gondolok én sem, hanem az államadósság felelőseinek felderítésére, a nem igazolható – tehát valószí ínűen jogtalanul szerzett – vagyon elkobzására, a tisztességtelen privatizációs szerződések felülvizsgálatára, a stratégiai okokból visszavett feldolgozóipar és a közvagyon közcélú működtetésére, a bankhatalom korlátozására, közpénz rendszer visszavezetésére, s ezzel az igazságosság megteremtésére, s a társadalom tudati és anyagi felemelésére.

A közrendvédelem tagjainak átrostálása és a maradók megbecsülése nélkül azonban még jobban el fog harapózni az a szemlélet, amit egyes megélhetési cigányvezetők is táplálnak, hogy: ha cigány lop, vagy erőszakoskodik a többségi társadalommal az bocsánatos bűn, sőt védekezés csupán. Rendezzük hát végre közös ügyeinket!

Mert a kormány nem apró hibákat vét, hanem nagyképű nagyotmondókat tűr el a politikai színpadon. Márpedig így, az előadás nem lesz siker. Csak megbukhat!

Isten pedig – mint az tapasztalható – nem ver bottal.

Szeged. 2011-06-08 Dr. Bene Gábor S.

  (Nemzeti Hírháló)

Szabad Hírek