2010. szeptember 2. Közélet

A jövő?

Tegnapelőtt reggel óránként emelkedett történelmi csúcsra a svájci frank ára a forinttal szemben. Az eddig a 220 forintos szintet még soha át nem lépő frank nyolc óra után nem sokkal 221,7 forintba, kilenc órakor már több mint 222 forintba került.

Aztán délután kettő óra előtt már 222,70 forintot mutattak a jegyzések. A frank mellett az euró 287, a dollár pedig 227 forintig emelkedett. Mindeközben tegnap délre a magyar állampapírhozamok mintegy 20-25 bázispontos ugrásával másfél hónapos csúcsra ugrott a magyar állam következő 5 évi esetleges csődje elleni biztosítás piaci ára is.

Az okok egyértelműek, de azoknak semmi köze sincs a magyar gazdaság pillanatnyi állapotához. Mindössze csak annyi történt, hogy a jordán-pozitív JP Morgan világossá tette, hogy a cionisták nem fogják benyelni azt, hogy az IMF-et csak úgy elküldtük a francba oda, ahová egyébként való.

Azaz nem kívánunk újabb törlesztő részletekkel támogatni a IMF magán tulajdonosait. Mert a magas hitelből van bevételük. Ez fedezi a mérhetetlen kapzsiságukat. Emlékszünk rá a Mandzsuriai elnök (amerikai szabad sajtó szerint Soros György) magán vállalkozását teljes mell szélességgel támogattat a balliberális szakértőknek csúfolt emberkék. Nem védte cserébe senki a Forintot.

"A Magyarországra nehezedő piaci nyomás intenzívebbé válására lehet szükség a kormány meggyőzéséhez arról, hogy fontos a hitelmegállapodás megújítása az IMF-fel" – áll abban a tanulmányban, amit hétfőn hozott nyilvánosságra a JP Morgan. Hasonlóan nyilatkozott meg aztán a Royal Bank of Scotland cionnáci zsidaja is, aki kijelentette: "a piacon uralkodó általános nézet, hogy a magyar kormány végül visszatér, vagy rákényszerül a visszatérésre a tárgyalóasztalhoz a valutaalappal". Kedden pedig már a Bloomberg is velünk foglalkozott – igen ez is az – idézve Kenneth Rogoff amerikai közgazdászt, aki szerint hazánk rövid időn belül biztosan csődbe megy.

Mint jól látszik az erődemonstráció megkezdődött. Az egymással összefonódott „mértékadó” hitelminősítők, gazdasági hírportálok és persze a pénzintézetek megpróbálják sakkban tartani azokat az országokat, amelyek gazdasága nem túl biztos lábakon áll, és amelyek eddig fejőstehén módjára extraprofittal látták el őket. Sajnos Elqró hazaárulásának köszönhetően mi mindkét kategóriába beletartozunk.

A cionnácista képlet pedig borzasztóan egyszerű. Az élvonalbeli hitelminősítők „hirtelen” rájönnek arra, hogy egy országgal gond van és azt azonnal kockázatosabb osztályba sorolják. Ennek következtében az adott ország csak magasabb kamatokkal tud hitelt felvenni, ez pedig extraprofitot jelent a bankoknak és egyúttal lehetetlen helyzetbe hozza az ellenszegülni merőket.

Ilyen egyszerű.

A cionisták által működtetett aljas kis rendszer a bajban lévő országok teljes kifosztására épül. A nemzetközi pénzintézetek olyan kamatokkal kölcsönöznek a hozzájuk lojális hazaáruló politikusok által bedöntött gazdaságoknak, így Magyarországnak is, amiket egyszerűen nem lehet visszafizetni. A hitelezők persze minden esetben arra hivatkoznak, hogy ez az országkockázatok miatt van így, de ez azért hazugság, mert a kockázatokat a hitelminősítők állapítják meg, akik teljesen össze vannak fonódva a pénzintézetekkel.

Ami most folyik mifelénk, azt a cionista gépezet a kilencvenes évek végén már eljátszotta Ázsiában is. Az akkori fellépésüknek következményeként mára gyakorlatilag a teljes térségből kitiltották őket. Ott keleten 13 éve már megtapasztalták azt, hogy mit jelent az IMF partnersége, hogy az a cionistákon kívül senkinek nem jelent hasznot. Azonban nálunk még csak most kezdődik a harc, és ne legyen kétségeink afelől, hogy ezek majd itt is mindent bevetnek.

A forint gyengítésével ma már eljutottunk oda, hogy azok az adósok, akik egykor 140 forintos vagy akörüli frankárfolyamon vettek fel kölcsönöket, azok csak az árfolyamváltozás miatt nagyjából hatvan százalékkal több törlesztőt kénytelenek fizetni. Mivel azóta azonban a kereskedelmi bankok többsége a kamatokat is megemelte – holott a svájci központi bank kamatszintje történelmi mélységben van –, egyes törlesztőrészletek mára akár a kezdeti időszakban számolt értékek több mint kétszeresére is rúghatnak.

Jelenleg nagyságrendileg 100 ezer adós áll a hitelbedőlés határán, ők legalább három hónapja képtelenek fizetni a bankoknak. Ők azok, akiknek a lakását már elárverezték volna, ha nem lenne érvényben az év végéig szóló kilakoltatási tilalom.

Mindeközben a gyanútlan szemlélődő a szíve mélyén egyetért azzal, hogy nem szabad feladni, hogy az IMF-et még egyszer nem lehet beengedni. Azonban, ha rátekint 220 forintra emelkedett svájci frank árfolyamra, aztán a devizaadósságára, a házra, a családra és a gyerekre, akkor már alább hagy a lendület és rájön, hogy ő és Magyarország nagyon nagy csapdába került, amiből veszteség nélkül nem nagyon van, pontosabban az eddigi megoldások elvén nem nagyon lesz kiút.

A magyar kormánynak pedig óriási felelőssége van és egyre nagyobb lesz abban, hogy hogy védi meg a devizahiteleseket az egyébként nagyon is támogatandó gazdasági szabadságharc rövid távú következményeitől. Mert az szinte biztos, hogy a globalisták a legvégsőkig el fognak menni a gazdasági nyomásgyakorlásban.

Néhány hét múlva kiderül, hogy OV a szavakon túl képes-e, vagy akar-e lépéseket tenni az IMF függőség csökkentésére. És talán a választások elmúltával megtudjuk végre az is, hogy végül is merre akarja vezetni Magyarországot, mert ami a tavaszi voksolás óta eddig ment, az nem más, mint alibi kormányzás, ami teljesen alá volt rendelve a helyhatósági választásoknak.

Azonban egy dolgot, azért nem szabad elfelejtenünk. Az egész világ nincs válságban mégha a média ezt is akarja elhitetni velünk. Csak és kizárólag a világ azon része vergődik, amit a cionisták a befolyásuk alatt tartanak. Nincs válság sem a Távol-, sem a Közel-Keleten. Oroszország, Kína, Japán és az ázsiai kistigrisek, mint Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Hongkong sem küszködnek gazdasági nehézségekkel. Így ma már egyre világosabb, hogy nincs más út, és igazából nincs más lehetőségünk sem, mint kelet felé nyitni.

És az igazi kérdés nem az, hogy ezt kormányzati szinten felismerik-e, mert azt gondolom, ezt ők is pontosan tudják, hanem az, hogy megtudják-e, meg akarják-e tenni. Hogy lesz-e Magyarországnak annyi ereje mind kormányzati, mind társadalmi szinten, hogy beintsen az egész globalista világnak.(radicalpuzzle.blogspot.hu alapján JOBBIK GONDOLAT)