SZABAD HÍREK

2011/07/21 Közélet
Dr. Molnár F. Tamás pécsi mellkassebész mikor előadást tart a diákoknak, mindig úgy kezdi: a tüdő a legfontosabb szervünk. A szívre nincs mindenkinek szüksége, gondoljon a bankárokra, de az agyra sem, ha mondjuk egy politikus jut az ember eszébe. De lélegeznie mindenkinek kell. (Dunántúli Napló, 2011. június 24.) Mégis az említettek több, mint egy millió magyar család elől már a levegőt is elszívják.

Társadalmi szintű problémát okozott Magyarországon a szívtelen bankár és az eszement politikus egymásra találása. Katasztrofális együttműködésük tárgya a devizahitelezés. Úgy valósult meg, hogy tönkremegy bele a polgár, a család, a cég, az önkormányzat, majd a fél ország.

A devizahitellel kapcsolatos szerződések közül jelenleg a polgárokkal kapcsolatosak galádsága látszik. Szinte nyilvánvaló már az a devizahitel rossz termék mivolta. A két fél szerződést kötött egy adott forint összegre egy bizonyos devizaárfolyamon. A polgár magyar forintot kért, s azt is kapta meg. A polgári jogügyletet devizán keresztül fogalmazták meg, s annak megfeleltetve realizálták. A „megfeleltetés” a bank saját maga által megállapított devizaárfolyamot jelentette, valamint a vételi és az eladási árfolyam különbségének maximális kihasználását a pénzügyi műveletek során a polgár kárára. A polgár ezt az 1 – 4 %-os becsapást elfogadta, hisz csak így juthatott hitelhez.

A hibás termék viszont a hitel felvételekor még nem látszott, holott már akkor is nyilvánvaló volt. Ha a devizaárfolyam nagy mértékben emelkedik, a hitelfevevő tönkremegy, míg ha a devizaárfolyam hasonlóképp csökken, a bank megy tönkre, s rajta keresztül a betétesek. A devizahiteles szerződésnek egy elfogadható esete van: ha csak a szerződéskori állapotot tekintjük jogszerűnek.
A megváltozott árfolyamok nem tisztességesek. Különösen nem az a megszakított (előtörlesztett), a felmondott szerződések esetében a felvett összeg, a tőke utólagos módosítása. Azt a pénzt a polgár nem kapta meg – így nem is rendelkezett vele. Miből fizesse meg? Pláne vissza; hisz a pénz odafele sem jutott el! Egyáltalán, hogy jut eszükbe a szerződés realizálása során a változó törlesztőösszegek mellett az eredeti tőkét is folyamatosan lebegtetni?

Az ügylet lényege: a polgár szándékos becsapása. Ezen okból eredően a szerződés semmisnek tekintendő, az eredeti állapotok visszaállítandók.

A probléma lényege a polgári viszonyokon túlmenően a politikai viszonyok rendezése is. A polgárok tömegének becsapásában közreműködött az állam. Így a polgári szerződést megelőző eredeti állapot helyreállításának anyagi rendezésében méltán részt vállalhat. Hasonlóképpen minden olyan céget is kártalanítani kellhet, melyet a bankok devizakölcsön meg nem fizetése címén számoltak fel.
Meg kell védeni az önkormányzatokat is a devizahitellel kapcsolatos csődtől, hisz csak bajt hozhat az önkormányzatokra, ha a 140 HUF/CHF árfolyamon számolt kölcsönt – kötvényt 240 HUF/CHF árfolyamon törlesztik.

Megdöbbentő a társadalom ilyen mértékű eltervezett kifosztása. Érezhető a politikusok és a bankárok összefogása e tárgyban. Tényleg az agyatlanok és a szívtelenek együttműködéséről lenne szó? Nem tudjuk, de érezzük, hogy a levegőnk fogy.

A legnagyobb kártétel pedig még meg sem lett említve. Mikor is csatlakozunk az euroövezethez? Mikor lesz Magyarországon az euro a hivatalos pénz? Először úgy tudtuk, hogy 2007-ben. Most már csak 2018 – 2020-ban lesz a várható időpont. Az áttéréssel ugyanis célszerű megvárni a devizahitelek (zömének) lejártát. A lényeges kérdés ugyanis az átváltás átálláskori árfolyama.
Azt mondják, ma túlértékelt a forint. Ha ilyen árfolyamon lépünk be az eurozónába, az egész ország el fog szegényedni. Ha pedig reális értékéig leértékeljük a forintot, az összes devizahiteles tönkremegy, s földönfutó lesz. Mintha már elő lenne készítve, hogy úgy lépünk majd be az euroövezetbe, hogy vagy a fél ország, vagy az egész belerokkan. Lehet választani: a fél azonnal, az egész lassacskán… Vagy pedig kivárjuk, míg a devizahitelesek problémája valamilyen(?) módon megoldódik.

Addig meg lehet vitatni, hogy a fél százalékos kamatozású svájci frank esetében a havi törlesztés összegéből miért 38 % a hitel (tőke) alapkamata, mely természetesen nem tartalmazza a bank adminisztrációs díját, amely további 12 % - svájci frankban(!). Ehhez járul még hozzá a hitel biztosítása is – szintén svájci frankban (4,7 %). Igazán érdekes vitatéma lehetne, hogy a svájci frank kötelezésű szerződéseknek van-e egyáltalán tényleges svájci frank háttere; ez a bank könyveléséből bizonyítható-e.

A mai agyasabb politikusok a törvényhozásban bele mertek nyúlni a polgári szerződésekbe, s átmeneti időtartamra maximálták az árfolyamkockázatot. Ezt úgy tették, hogy végül is a bankok egy forintot sem vesztenek, s a polgárok egy forinttal sem fizetnek kevesebbet. Sőt: újabb, később fizetendő, de pluszban kamatozó összeg gyűlik tartozásként számlájukon – a hitel hitele.
Már most lehet tudni, hogy ebből is gond lesz. Az eredeti szerződés legnagyobb baja az, hogy a benne foglalt tartozás nincs behatárolva, korlátlanul növekedhet és hasonlóképpen csökkenhet. A csökkenés maximuma értelemszerűen a szerződött összeg, míg a növekedés mértéke végtelen. Talán ezt lett volna célszerű megszüntetni, elvégre polgárok tartozása tömeges (millió feletti) méretben nem lehet végtelen. Nem lehet jellemző helyzet az, hogy a polgár évekig tisztességesen törleszt, közben pedig adóssága nő.

Végül talán át kellene gondolni, hogyan is működik ez a demokrácia. Még mindig a nyolc év esztelen politikája és a szívtelen bankárok tevékenysége határozza meg életünket? És ezek a bankárok az újonnan megválasztott kétharmaddal szemben is érvényesülnek? Még mindig?

Levegőt! (Jakó Ferenc Polgár Info)
KommentálNincs vizsgálat arról, hogy ezen nagy népi becsapás, deviza hitelek után melyik politikus, közgazdász, újságiró mennyi sikerdíjat vett fel a magán számlájára. Most jókat röhögve a balekokon.
Szabad Hírek

Címkék: közélet