Felszállt a fehér füst. Elkészült a magatartáskódex, vélhetőleg minden pénzügyi résztvevő számára elfogadható tartalommal. Amennyiben a bankszövetség rábólint, úgy az összes jelentős magyarországi bank csatlakozik hozzá – jelentette be a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnöke. A kódex lefedi a teljes lakossági hitelezés folyamatát, s ez alapján a pénzintézetek önkorlátozást vállalnának a szerződésmódosítások, a banki szerződések díjtételeinek bizonyos vonatkozásaiban – magyarázta Farkas Ádám, hogy miért is van szükség erre a valamire.

Azt nem jelentette be az elnök, hogy ez a valami ugyan eddig is volt, csak egyetlen bank sem tartotta be. Úgy hívják, hogy etikai kódex. Nagyjából 10 éve született és ma is életben van, pont a PSZÁF ne tudna róla. Ez szintén az ügyfelek, a lakosság és a vállalkozások tiszteletben tartására, velük szembeni önkorlátozásra serkenti a pénzintézeteket, amelyek azonban magasról tesznek minderre. Ezt azonban szóra sem méltatta az elnök.

Amikor tehát a magatartáskódexet ismertetik az újságíróknak, akkor mellébeszélésről és időhúzásról, azaz nem a társadalom kiszolgáltatottságát megszüntető megoldásról van szó.

A magatartáskódex körülbelül annyit jelent majd a bankok által megzsarolt és kizsigerelt lakosságnak, mint halottnak a csók. A bankszövetség tegnap lemondott elnöke, Felcsuti Péter adatai szerint is a 80 százalékában külföldi tulajdonban lévő bankok magatartására ugyanis leginkább az a jellemző, hogy csupán önkorlátozásra ösztönző kódexekkel megzabolázhatatlanok. Aki ezzel próbálkozik megnyugtatni a társadalmat, az vagy csaló, vagy ostoba, amit a kormány vagy a törvényhozók is pontosan tudnak.

Medgyessy Péter akkori miniszterelnök például örömmel üdvözölte 2003-ban az OTP bulgáriai terjeszkedését, mondván, hogy az ott működő magyar vállalkozások a magyar bank által előnyös helyzetbe kerülnek majd. Magyarországon sem más a helyzet a javarészt külföldi bankok leánybankjai alkotta hazai bankrendszerrel. Ahogyan az OTP Bulgáriában diszkriminálhatja a magyarok javára a bolgárokat, úgy az itthoni pénzintézetek a magyarokat. És bár ez tilos az unióban, nem lenne nehéz megjósolni, hogy ha Nyugat-Európában ugyanúgy bánnának az ügyfelekkel az anyabankok, mint ahogyan velünk bánnak a leánybankjaik, akkor ott időnként lángba borulna egyik-másik bankfiók.

A külföldi tulajdonú bankok érdekeiket tekintve nem részei a magyar gazdaság fejlődésének. Céljuk ugyanis az, hogy a határon kívüli tulajdonosukat szolgálják, ezért Magyarországon kívülre terelik a jövedelmüket, ami a klasszikus gyarmatosítás példája.

A külföldi bankok részéről a kirekesztés a bankszövetségen belül is megvalósult, ahol megalakították saját klikkjüket, a Külföldi Bankárok klubját. Ugyanerről árulkodik az a mondat is, amelyet Felcsuti válaszolt a Hír TV meghökkent műsorvezetőjének júliusban, aki megjegyezte, hogy privatizációjuk előtt a bankkonszolidáción keresztül óriási támogatást juttatott az állam a bankoknak, s ezt a mai napig nyögik az adófizetők. – Mi közük van még a magyar államhoz? – kérdezett vissza Felcsuti, aki mintha nem tudta volna, hogy az IMF hiteleit az államon keresztül épp a bankok kapták hihetetlenül alacsony kamattal. A hazai bankrendszer számunkra életveszélyes, valódi kartellbe tömörülve óriási erőfölényt élveznek a nem banki szereplőkhöz képest. A bankszövetség jelentéseiben az is többször felbukkan, hogyan lobbiznak sikerrel saját érdekeik érvényesítéséért a törvényhozásban. Talán érdemes elemezni lehetőleg még a döntés előtt, hogy a hitelezést is magában foglaló új polgári törvénykönyvön, amelyet rövidesen elfogad a parlament, hol találhatók meg e lobbizás nyomai.

Szóval nem magatartáskódexszel kellene itt játszadozni. Szigorú törvények, szabályok és szankciók tudják csak helyrebillenteni az egyensúlyt. Más eszközt nincs értelme keresni. Meddig leszünk Európa másodrendű állampolgárai ?