2011. július 21. Közélet

Hossszú hónapok óta súlyos össztűz alatt áll Magyarország. Kezdődött tavaly a kétharmados új nemzeti kormány felállásával, amely sokkhullámokat küldött szerte Európába s azon túl. Rátett erre az új sajótörvény, s tetézett az új Alkotmánnyal.

Érthető, hogy a hatalomból végre kikerült balliberálisok holdudvarukkal és számos külföldi kapcsolatukkal együtt azonnal viciózus támadást indítottak minden ellen amit az új kormány tett, lettlégyen az állampolgárság a külföldi magyaroknak, az IMF hűvös, de határozott eltanácsolása, a nagy bankok megadóztatása, a magán nyugdijpénztárak állami kezelésbe való vétele, a már emlitett sajtótörvény és az új alkotmány bevezetése. Ezért van a vége-hosszat nem érő össztűz a hazai balliberális és nemzetközi sajtóból, hozzájuk közelálló politikusoktól, az utódállamok amúgy is magyarellenes sajtójából és nem utolsósorban az EU különféle grémiumaiból. Az össztűznek azonban ezzel még nem lett vége. Az előreláthatóan folytatódni fog kormányunk minden jövőbeli megmozulásánál. A legközelebbi barázs – megjósolható – a külföldi magyar állampolgárok szavazati jogának megadása körül lesz.

Az hogy a hatalmát vesztett balliberális hazai körök tüzelték fel nyugati elvbarátaikat országunk ellen csak egy része a valós okoknak A másik a fontosabb, nevezetesen az, hogy az EU-t eddig uraló, s politikai irányvonalát nagyban megszabó szocialista, liberális, kommunista és zöld erők politikájuk és hatalmuk betonfalán az első repedést észlelték melyet a tavalyi magyar választások nemzeti kétharmados győzelme vágott azon, mint egykor Botond buzogánya a bevehetetlennek vélt Bizánc kapuján.

A hatalom mai európai urainak van félni és félteni valója. Mert ők is előidézői annak a hatalmas gazdasági válságnak mely végigsöpört a világon, s amely még ma is tart. Ennek a rossz gazdaságpolitikának fő alapelvei a deregulálás, privatizálás és gblobalizálás, s hogy a piac képes önmagát regulázni. Ezek korlátlan használatba eröltetése inditotta el korunk példátlan gazdasági válságát s juttatott országokat – köztünk a mienkét is a tönk szélére. Azonban a bajokra csupán egy alkalmatlan gyógymódot tudtak ajánlani: az örökös megszorításokat. Hiába követte egyik megszorítás a másikat a helyzet nem javult, és a tömegek elkeseredése egyre nőtt.

Magyarorság 2011-től új és merész útra lépett: munkaalapu gazdaságot akar bevezetni, a spekulációs alapu, kiárusító, korrupt és megbukott gazdasági modell helyett. Munkahelyek százezreit igyekszik teremteni, helyzetbe akarja hozni a középvállalkozásokat; és bevezette az egykulcsos adót; az IMF helyett az esetleges kölcsönt a szabad pénzpiacról szerzi be. Mindez olyan új gazdasági model, hogy igencsak felfigyeltek erre világszerte, s egyes részeit pld. a bankadót mások is követni szeretnék. Ha ez a model általános követésre lel egy új Európa holnapja kezd majd felvirradni, melyben a „bankok uralma” megszünik s ezzel együtt a népek gyarmatosítása, mint ahogy húsz éve egyszerre vége lett az örökösnek hitt „tankok uralmának” is.

S mintha ez mind nem lenne elég, nemrégiben Magyarország eredményesen nyitott Kelet felé, konkréten Kína felé. A világ második leghatalmasabb gazdaságát felépítő Kína miniszterelnöke Ven Csia-pao európai látogatása során első helyen hazánkban állt meg, számos tárgyalást folytatott és sok gazdasági egyezmény kötött. Sokan úgy értékelték ezt mint hazánk útkeresését, kitörni akarását a bennünket mindenféle nyomás alatt tartó, lekezelt s már-már ismét gyarmati sorba taszított EU halálos öleléséből. Lehet-e véletlen, hogy alig ment el a magasrangú vendég, amikor betoppant Clintonné és népes küldöttsége az USA-ból, melyre apropót Reagan elnök szobrának leleplezése és a Tom Lantos (magyargyülölő, emlékszünk rá Sztálin szobrot is fel kellet állitanunk. szerk.) Intézet megnyitása szolgáltatta. A fényképező gépek és filmkamerák előtti szokásos bálymosolyok és barátságos kézfogások után volt bőven alkalom zárt ajtók mögött komolyan figylmezetni vezérkarunkat arra, hogy még gondolni se merjenek a nyugattól való lazításra, netán kiválásra és az Ázsiából egykor kivezető úton visszafele indulni…

A nyugat jelenlegi politikáját és gazdaságpolitikáját megszabó baloldali és liberális politikai erők a magyar különutas lépésekben írást vélnek látni a falon, mint valamikor az újbabilóniai királyi palota falán: „mené, mené, tekél, ufarszín – megszámláltattál és hijjával találtattál”. Igazából innen érthető az a dühös, ideges, és nem lankadó ösztűz ami alatt vagyunk – sajnos leszünk is még egy jó darabig.

Edmonton, 2011 forró nyarán

Dr. Pungur József

Szabad Hírek