.

Mondott itt valamit Kósa Lajos a 20. Farmer Expo megnyitóján, amihez először majdnem kódfejtőket hívtam. A vidék polgármestere Ángyán Józseffel együtt vett részt a legnek tartott mezőgazdasági és élelmiszer ipari szakkiállítás elején: a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára nem okozott meglepetést, beszéde hemzsegett a megszokott kliséktől: „kirabolt, eladósodott országban élünk”, a kormány viszont keményen küzd, és a többi ?. Kósa viszont csavarral tette oda magát. Ahogy szokta. Beszélt. Ahogyan csak ő tud. Ez nem meglepő, ha kell, akkor agysebészeti konferenciát is megnyit, mert mindenhez van értő szava. Itt is. Ő bizonyára tisztán értette, én hirtelenjében telefonos segítséget kértem.

Kósa Lajos kijelentette: „az ország falun és városon egyöntetűen szokott el a munkától”. Ilyenkor az van, hogy ha a hírügynökség ezt a mondatot így hozza le, és azt szépen átveszi mindenki, akkor törhetjük a fejünket, hogy mivel sértettük meg ennyire ezt az embert, mi együtt, sok-sok millióan? Hogy a magyar nem dolgozik? Nem hát. Úri dolgunkban inkább egész nap az ágyban döglünk és pezsgő mellé szarvasgombát zabálunk. Vagy mit.

A kormány dolgozik, mint az állat, mi meg – ingyenélő csorda – csak a szánkat tátjuk, arra várva, hogy megsüssék végre azt a nyomorult galambot. Az utolsó mondat egyébként stimmel, Kósa valami ilyesmit akart mondani, csak ízléstelenül sikerült. Zavarba ejtően ízléstelenül.

Ami utána jött, az tiszta. Szerinte az agrárium és a vidék problémáját komplexen kell vizsgálni, ez idáig rendben, lehet a komplex rendszereket értelmezni, maximum szakképesítés kell hozzá, az meg olyan magasban már van. Ezt alátámasztandó azt mondja: „szokatlan az, ha egy vidéki ember városban veszi meg az élelmiszert, de régen a zöldséges sem élt volna meg falun”. Kőkemény szakkifejezésekkel tarkított szöveg, ám általánosságban csak félbadarság - féligazság. De legalább kezdődhetett a megvilágosodás. „Régen nem tuja, meg gyep volt a falusi portán, hanem termeltek.” Csikorogva érthetővé vált, mit akart Kósa mondani. Fordítsuk le: azért is van nagy szarban a magyar mezőgazdaság, mert a városiak parasztok, a parasztok viszont nem parasztok.

Kell néhány perc a feldolgozáshoz, de a végén úgy érezzük majd magunkat, mint Buddha a fa alatt. A falusi ne betonozzon kosárpályát a kertjébe, de főleg ne tujázzon (kicsit bezavar a 2-es villamos sikertörténete) és ne gyepezzen, hanem répázzon. A földbe. A paraszt termeljen, a polgár meg a kis- és közepes gazdaságok termelőitől vásárolja azt az áldott répát, és akkor nem lesz gond a multik moslékával, a családi és kisvállalkozói munkahelyek pedig stabillá válnak. Tegyünk róla, hogy a paraszt újra paraszt legyen. Akkor rendben lesznek a dolgok - ha jól írta a fordítógép. (Így általánosságban ezt rávetíteni az ország választópolgáraira nem elegáns dolog. Kósa nem először esik abba a hibába, hogy valami nagyot szeretne mondani, a végén pedig értelmező szótár kell hozzá. Meg is zavarta a fejeket.)

Ez ugyan nem agysebész konferencia volt, de a megnyitó beszédet tekintve mindegy. Kósa biztosan sietett egy fontos helyről egy másik fontos helyre (mert velünk ellentétben ő nem szokott el a munkától), aztán azt sem tudta, hová megy. Talán mondták neki futtában, hogy ez valami mezőgazdasági esemény, mondjon valamit a zöldségekről. És mondott. Hebehurgyán, otrombán, általánosítva, sértőn és zavarosan. Jelzés értékű – de a stílust legalább értjük.

Szabad Hírek