2012. december 12. Közélet

Évek óta nem olvasok újságot, nem nézek TV-t és nem hallgatok rádiót. Beérem az internettel, mert „hazudnak reggel, este és éjszaka”. Emlékeim szerint 1956-ban ilyen értelemben gyakorolt önkritikát a Kossuth Rádió. A helyzet változatlan. Az utóbbi időben azonban egy-kétszer megszegtem a hagyományomat, ha az interneten találtam valamilyen TV-s felvételt. A legtöbb megtekintésének az volt a tanulsága, hogy folytatnom érdemes az eddigi gyakorlatomat, míg eljutottam egy kivételes esethez, a „Ma Reggel” november 30-ai adásához (http://barikad.hu/mely_partok_kapnak_anyagi_tamogatast_kulfoldrol-20121130 ).

Putyin orosz elnök javaslatára megszavazta az orosz parlament hónapokkal ezelőtt: "Minden civil szerveződésnek nyilvánosságra kell hoznia, kitől kapja a külföldi támogatást. Máskülönben nem működhet....

A tárgy a pártok külföldről történő finanszírozása volt, a meghívott vendég pedig Volner János. A két kérdező oly mértékű politikai tájékozatlanságról és naivitásról tett tanúbizonyságot, hogy visszamentem a felvétel elejére, hogy felírhassam a nevüket: Pindroch Tamásról és Nagy Józsefről beszélek. A kérdéseiket hallván Hankissnak egy, még az átkosban írt könyve jutott az eszembe, amelyben az akkori rendszerben szükségszerűen érvényesülő kontraszelekcióval foglalkozott. Úgy látszik, nem csak a hatalmi elit maradt változatlan, hanem a rendszerben működő mechanizmusok is. Volner hiába igyekezett a legszájbarágóbb, kisegítő iskolai módszerekkel megmagyarázni a kérdezőinek a dolog lényegét, azok képtelenek voltak megérteni. Mikor egy barátomnak beszámoltam erről az elképesztő tapasztalatomról, kinevetett a naivitásom miatt és azt mondta: „Légy nyugodt, tudják ők, hogy mi a helyzet, csak megjátsszák a hülyét.” Igaz volna ez? Ha igen, vajon miért teszik? – kérdezheti magától az ember. Esetleg a Magyar Hírlapnak, vagy az FM24-nek juttatott külföldi „támogatás” viszonzásaként?…

Minden esetre elhatároztam, hogy segítek a két „médiamunkásnak” abban, hogy megértsék, miről van szó. Mivel mindenki tudja, hogy a „magyar médiamunkások” nem nagyon hajlandók megérteni semmit, amit az ilyen jobbikos „rasszista-fasiszta-antiszemita-náci” politikusok mondanak,  azonban mindig mindenre  azonnal és nagyon érzékenyen reagálnak, ha bármi, de főként antiszemitizmus meg hasonlók miatti panaszkodás a „Közel-Kelet egyetlen demokráciájából”, Izraelből érkezik,  úgy gondoltam, hogy Pindroch és Nagy urak bizonyára hálásak lesznek nekem és lekötelezve fogják érezni magukat irántam, ha azzal sietek a segítségükre, hogy felhívom a figyelmüket egy izraeli, zsidó kollégájuk írására, amelyben ő, talán nem véletlenül, ezt a kérdést elemezte. Az izraeli zsidó szerző egyben részletesen megválaszolja Nagy Józsefnek azt a kérdését is, hogy: „És ha kaptak, akkor mi van?” Előzetesen egy amerikai „médiamunkást”, egy bizonyos Philip Giraldit idéznék (http://original.antiwar.com/giraldi/2012/10/03/why-i-dislike-israel/ ): „az izraeli „kormányok … lényegében egy hosszú életű bűnügyi vállalkozás részesei, legalábbis a korábbi elnökei és miniszterelnökei elleni sorozatos bírósági ítéletek alapján ítélve. Legutóbb az előző elnököt, Moshe Katsavot ítélték el nemi erőszakért, miközben valamennyi korábbi kormányfő után, beleértve a jelenlegit is, nyomoztak korrupció miatt.” Nos, ezek a korrupciós ügyek, amelyekben az izraeli rendőrség nyomozott, többségükben olyan esetek voltak, amikor az érintett politikusok külföldi, főleg amerikai zsidóktól fogadtak el anyagi „támogatást”, vagy annak a gyanúja merült fel. Érdekes, hogy ott ezt nem veszik jó néven.

„Már politikai pályájának a kezdetén, 45 évvel ezelőtt is a korrupció szaga kísérte Olmertet. Most azonban a bűz már mindenen túltesz. A rendőrség közzétette, hogy Moshe Morris Talansky, az amerikai zsidó milliárdos, éveken át adogatott neki készpénzzel bélelt borítékokat.”

(Az MTV-ben a szerkesztő kérdezte ezt Volnertől: Mi fog történni az ilyen esetekben? Az én válaszom, hogy remélhetőleg az, ami Izraelben: a rendőrség szimatot kap, nyomozni kezd és sikeresen befejezi. <>)

„Hol is láttunk mi ilyet korábban? Természetesen az amerikai mozikban és TV sorozatokban. Valaki kinyit egy bankjegy kötegekkel megtömött bőröndöt. Az adományozó minden esetben a maffia tagja volt, aki kapta, az pedig általában egy korrupt politikus. Lehetséges, hogy Olmert sosem látta ezeket a filmeket? Ő, aki a karrierjét a “szervezett bűnözést” kárhoztató demagóg beszédekkel kezdte?” – írja az izraeli zsidó szerző.

A műsorvezető, aki lényegesen tájékozottabbnak látszott a többieknél a témában, nem a „nevetségességre”, mint inkább az ellenőrizhetetlenségre tette a hangsúlyt. Az ő figyelmét csak arra szeretném felhívni, hogyha egy, a társadalomra veszélyes cselekmény nehezen felderíthető, az nem indok arra, hogy a cselekményt magát ne üldözzük. Ilyen alapon arra hivatkozással, hogy sok gyilkosság  felderítetlen maradt, tehát lehet úgy gyilkolni, hogy a tettest ne érje el a törvény keze, érvelhetnénk a gyilkosság büntetendőségének az eltörlése mellett. Sajátos logika, de úgy látszik az MTV intelligenciaszintjének ez megfelel, ha ott valaki ilyen érveléssel műsorvezető lehet.

Nagy Józsefnek volt egy különösen „zseniális” megjegyzése. Amikor Volner példaképp azt kérdezte, hogy mi lett volna annak a következménye, ha kiderült volna, hogy Obama a kampánypénzét külföldről kapja, a kérdést teljesen életszerűtlennek minősítette, mivel „Amerika a világ leggazdagabb országa és a demokrácia hazája”. Szegény Nagy József még azt sem tudja, hogy annak az országnak, amelyet ő a demokrácia hazájának nevez, a külpolitikáját hivatalosan ugyan belföldi, de külföldnek elkötelezett milliomosok irányítják. Ha Nagy József venné a fáradságot, hogy nyárfás, kis, vidéki tanyája ártatlanságából kitekintsen a nagyvilágba, bizonyosan hallott volna John J. Mearsheimernek és Stephen M. Waltnak a „The Israel Lobby and U.S. Foreign Policy” c., több tucat nyelvere lefordított könyvéről, amelyben bebizonyítják, hogy az amerikai külpolitikát az Izrael barát amerikai milliomosok, az Izrael Lobby, irányítja. Ezért van az, hogyha a világ majd minden országa megszavaz egy Izraelt elítélő ENSZ határozatot, azt az USA mindig megvétózza. Talán arról sem tud, hogy amerikai történészek kutatásai szerint az USA egész történelme folyamán mindig az az elnökjelölt lett a győztes, aki a legtöbb kampánypénzzel rendelkezett. Ilyen a demokrácia a„demokrácia hazájában”. De miért is várnám el ennek ismeretét az MTV egy „sztárszakértőjétől”? Talán még azt sem tudja, amit Gore Vidal, a neves amerikai író írt le Israel Shahaknak a „Zsidó Történelem, Zsidó Vallás” c. könyvéhez írt előszavában:

„Valamikor az ötvenes évek végén, John F. Kennedy, ez a világklasszis pletykafészek és alkalmi történész mesélte el nekem, hogy 1948-ban hogyan hagyta majdnem mindenki magára Harry S. Trumant, amikor ő az elnökségért kampányolt. Ekkor egy amerikai cionista hozott neki 2 millió dollár készpénzt egy bőröndben a kampányvonatjára. ‘Emiatt ismertük el mi Izraelt olyan hamar.’ Mivel sem Jack sem én nem voltunk antiszemiták (nem úgy, mint az apja és az én nagyapám), mi ezt csak Trumanról és a az amerikai politika kedélyes romlottságáról szóló, újabb, tréfás történetnek tekintettük.”

Kedves Nagy László! Ön szerint ez az igaz történet életszerűtlen? Ön szerint nem jogos, ha azt mondom, hogy Truman elnököt kilóra megvették, hogy az USA-étól idegen politikai érdekeket szolgáljon?

Mivel nem minden olvasómtól várhatom el, hogy megkeresse és elolvassa a hivatkozott cikkeket, a tárgyunk szempontjából legérdekesebb mondatokat az alábbiakban idézem:

„Bárki, aki milliókat adományoz egy politikusnak Izraelben (vagy, ami azt illeti, az USA-ban, Olaszországban, vagy bármely más táján a földnek), nagyon jól tudja, hogy kamatostul fogja visszakapni. Amikor a politikusból miniszter, vagy miniszterelnök lesz, akkor az adakozó megütötte a főnyereményt.

A politikában nincs ártatlan ajándékozás. Így, vagy úgy, az adakozó meg fogja kapni a viszonzást – a többszörösével megtetézve. Ez érvényes az USA-ban, Olaszországban és Izraelben is. Ha az ajándékozó kijelenti, hogy neki nincsenek üzleti érdekei Izraelben, az csak annyi jelent, hogy mélyebbre kell ásni.Az Olmert ügy csak újból megerősíti, amit régóta tudunk, hogy az izraeli politikusokat hajtó üzemanyag nem egyszerűen a pénz, hanem külföldi pénz. Megszerezni a jelölést és kampányolni a választásért milliókba kerül a jelöltnek, és ezek a milliók mindig külföldi adakozóktól származnak.

Külföldi milliárdosok pénzelték Olmertet a jelölési versenyben és ők pénzelték az általános választások során, amikor elérték, hogy ő legyen a miniszterelnök. Miután megválasztották, elindította a 2. libanoni háborút, a vele járó öldöklést és pusztítást. Elmondható, hogy azokat az izraeli és libanoni katonákat és civileket, akik életüket vesztették a háborúban, amerikai zsidó milliárdosok ölték meg.”

Azt hiszem, világos beszéd. A szerző a cikkét a külföldi zsidókhoz intézett következő felszólítással zárja: „Menjetek haza és vigyétek a pénzeteket! Mi nem vagyunk eladók! Tegyetek le róla, hogy ti intézzétek az életünket (és a halálunkat)!” Ezek után nem értem, miért antiszemitizmus, mért tűrhetetlen, miért elfogadhatatlan, miért nácizmus, ha valaki ugyanezt mondja a Magyar Országgyűlésben? Miért felháborító, ha valaki nem csak a pénzzel lekötelezetteknek, hanem az érzelmileg elkötelezetteknek a tevékenységéből származó nemzetbiztonsági veszélyekre is felhívja a figyelmet? A cikk szerzője Uri Avnery, aki fegyverrel harcolt valaha Izrael állam megalakításáért az Irgun terrorista csoport tagjaként, nem úgy, mint a Budapesten ágáló zsidók, akiknek a szülei Horthy védő karjai alatt túlélték a német megszállást. A cikk eredetije angol nyelven itt olvasható: http://zope.gush-shalom.org/home/en/channels/avnery/1211059332/ , magyarul pedig itt:http://internetfigyelo.wordpress.com/2009/11/27/zsidok-menjetek-haza/ . Kár, hogy a magyar TV „szakértői”, akik annyira szeretnek rasszizmusról és hasonlókról beszélni, akik minden megfogalmazott nemzeti érdek mögött rasszizmust és antiszemitizmust vélnek fölfedezni, nem olvassák izraeli kollégáik írásait. A Jobbik, mint ellenzéki párt, nem kívánt többet, csak azt, amit Ury Avnery, a Knesszet volt tagja várt el az izraeli kormánytól. A különbség az, hogy Avnery ellen nem vonultak ki tiltakozni az izraeli pártok. Avneryt nem szélsőségesezték le az európai sajtóban. Mondják, nem szomorú és nevetséges ez? Nem azt bizonyítja-e, hogy az egész EU politika nem más, mint idegen érdekek képviselete? Nyílván kilóra megvett politikusokkal a kormányokban és az EU irányító szerveiben. És Magyarországon. Ha nem így volna, semmi okuk sem volna, hogy tiltakozzanak a Jobbik kezdeményezése ellen.

(Nemzeti InternetFigyelő)

Szabad Hirek