2010.04.07. Közélet

Tölgyessy Péter március elején azt nyilatkozta: „ma ott tartunk, hogy a Jobbik megelőzheti a szocialistákat, és a nyugati világ egyik legerősebb rendszertagadó pártja lesz”. Nem kétséges, ha a Jobbik valóban megismétli, esetleg meghaladja az EP-választáson elért 15 százalék körüli eredményét, a szavazást követő napokban, hetekben minden bizonnyal komoly nemzetközi figyelem irányul majd Magyarországra. Forgatócsoportok érkeznek, cikkek jelennek meg (cionnáci propaganda), s feltehetően erősebb állítások is elhangzanak majd a magyar politika és a pártrendszer változásával kapcsolatban. Egyesek talán olyan szavakat és kifejezéseket is használnak, mint a „példátlan”, a „máshol nem tapasztalt”, vagy a „magyar sajátosság”.

Éppen itt van tehát az ideje, hogy kicsit körülnézzünk, s ne csupán a bizonyára jobban ismert francia, osztrák, dán és finn stb. példákat soroljuk, hanem a hozzánk számos szempontból hasonlóbb volt kommunista országok kapcsán is feltegyük a kérdést: vajon tényleg példátlan lenne-e, ha egy önmagát radikálisnak tartó, mások által gyakran szélsőségesnek nevezett párt jelentős választási eredményt érne el. Miután abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy volt hallgatóm és elemző kollégám, Tóth-Czifra András fejében minden kelet-európai választási adat megtalálható, így megkértem, hogy írjon nekem pár sort ezen politikai szervezetek régiós választási tapasztalatairól. Fontos hangsúlyozni: az egyes pártok között jelentős különbségek vannak, programban és retorikában is, annyi azonban közös bennük, hogy – a Jobbikhoz hasonlóan – gyakran a szélsőséges jelzővel illetik őket a nemzetközi sajtóban. Hét nagyon különböző példa, de talán segít kicsit helyén kezelni az időnként unikálisnak látszó magyar változásokat:

1. Lettországban a Haza és Szabadság nevű formáció (ami retorikájában nacionalista-konzervatív, de egyébként szabadpiac-párti) 2004-ben 29,8 százalékot szerzett az EP-választáson. Parlamenti választáson 1998-ban értek el 14,7 százalékot, azóta kevesebbet.
2. Litvániában Rolandas Paksas személyében 2003-04-ben még államfõje is volt a populista jobboldalnak, a politikus jelenleg az EP-ben a szélsõjobb frakciójában ül, a pártja tizenegynéhány százalék körül szokott mozogni.
3. Romániában a Nagy Románia Párt 2000-ben 19,48 százalékot szerzett. 2004-ben 13 százalékig jutottak, 2008-ban viszont nem kerültek be a parlamentbe.
4. Szerbiában a Radikális Párt 2003-ban és 2007-ben gyõzött a választásokon, de százalékosan a legjobb eredményt 2008-ban érték el, ez 29,46 százalék volt. Ekkor viszont megelõzte õket az Európai Szebiáért koalíció.
5. Lengyelországban a Jog és Igazságosság (amely esetében erősen vitatható a szélsõséges jelző) 27 százalékot szerzett 2005-ben. Ugyanekkor a nacionalista-szélsõséges Lengyel Családok Ligája 8 százalékos, az agrárpopulista Önvédelem pedig 11,4 százalékos eredményt ért el. 2004-ben ez a három párt az EP-választáson összesen 39,7 százalékot kapott.
6. Szlovákiában Meciar pártja még 1994-ben 37,26 százalékig jutott, a Nemzeti Párt pedig 2006-ban 11,73 százalékot ért el.
7. Csehországban permanensen a harmadik legerősebb erő a választásokon a szélsőbaloldali Kommunista Párt, 13-15 százalék körüli eredménnyel.

/torokgaborelemez.blog.hu alapján szerk./