2009. december 19. Közélet

A legutolsó közvélemény-kutatás szerint már teljesen relativizálódott a politikai szimpátiaindex: miután a média nem minősíti a jót és rosszat, a hazugságot és a valóságot, az elfogadhatót és az elfogadhatatlant, nincs is semmi értelme minősíteni. Mindent rábíznának a lakosságra. Nincs értékrend, vagyis minden relatív.

Mit mond a lakossági teszt?

Az utolsó mérés azt mutatta, hogy a Fidesz 30, az MSZP 10, a Jobbik 6 százalékot kaphatna egy mostani választáson. De a mérés azt is állítja, hogy a lakosság 22 százaléka szerint a kormány „megfelelően gondoskodik az emberekről”. És valahogy előjön még 12 százalék szimpatizáns az MSZP oldalán. A baloldali parvenü állította Bajnai miniszterelnök is 22 százalékot kapott, ami sokkal jelentősebb az MSZP népszerűségénél. A lakosság érzi, hogy Bajnai nem az MSZP állította személy, hanem a nagy nyomásgyakorlók csődgondnokaként hiteles személy. (Volt MSZMP KB tagjai akik féltik az eddigi hatalmas jövedelmüket. Mert kapzsiságuk végtelen.)

Mit mond a politológus?

Az ügyeletes politológiai orákulum, Tölgyessy szerint 600-800.000 pártot kereső szavazó van. Mások szerint 300-500.000 rejtőzködő MSZP-s szavazó létezik, és a „fizetős” szavazók kapcsán minden szakértő egyetért abban, hogy 200.000 szavazatot bármikor össze tudnak kaparni a választások előtt egy héttel is. (Egy dolgott azonban elhallgatnak, mi van a Jobbik hatalom által megfélemlített szavazóival. Akik rejtőzködnek.)

Mi van a jobboldalon a választások előtt?

A jobboldali bázisokról kevesebben szólnak, és nagyobb talánynak tartják, mint a széthullott baloldali szavazóbázis viselkedését. Baloldalon a megsemmisült SZDSZ helyét az MDF nevű maradványpárt veszi át, és ha nem is erősíti direkt módon az MSZP-t, végül a Fidesztől vesz el szavazatokat.

A jobboldali szavazóbázis talánya a radikalizálódó, jobbra sodródó sokaság, minden társadalmi rétegből és csoportból, akik egyre kevésbé bíznak abban, hogy a Fidesz képes lesz jogi és politikai felelősségre vonásra, és a tudományos revíziókra (mert a tudóselit felelőssége is egyértelmű immár).

Azután a furcsa magyarországi vallásosság is a jobboldali bázis talányosságát növeli, amennyiben az idős vidéki lakosság vallásos csoportjai (a „marinénik”) is képesek támogatni (nyugdíj alapon) a vallásgyalázó, vallásromboló baloldalt a jobboldali elittel szembeni ellenérzései miatt. Ugyancsak vidéki csoportok az MDF-et támogatják még a Fidesszel szemben, mert szerintük a Fidesz fiatalok liberális pártja. (Új balliberális párt az MDF.)

Politikacsinálók és új formák

Vagyis a polarizálódó közvélemény egészen más szociológiai összetételben és egészen más politikai meggyőződések mentén oszlik meg, mint ahogy azt várnánk. Egyébként a média éppen ezt a zavarosságot terjeszti, és ezt erősíti a médiaelemző iparág is azzal, hogy már évek óta nem ad közre párttérképeket, amivel a meggyőződések és politikai értékek-képviseletek médiamegjelenését minősíteni lehetne. Nem lehetne olyan arcátlanul váltogatni az értékrendeket és meggyőződéseket, ahogy azt a baloldali liberális véleményformálók teszik.

A véleményformálók minden téren és szerepben feltűnnek. Jellegzetes alakok (szórakoztató médiaszereplők, politikai mutatványosok) és szerveződések (kereskedelmi, vallási stb.) tűnnek fel politikai kampánykivitelező és tartalomgyártó minőségben. Ilyen a Hit Gyülekezete, melynek működése vallási és kereskedelmi alapon is elég bizarr, de politikai kampányszervezőként aztán egészen elképesztő.

Különös politikacsináló szerepben jelenik meg Tölgyessy Péter is. Egyfelől, amikor magyarázza a helyzetet, hogy mi van ma 2009-ben a politikai konstelláció szempontjából, akkor arra mutat rá, hogy a valóság, a médiatizált, és a politikai aspirációkból kibomló tartalmak között szinte semmilyen kapcsolat nincs. Másfelől, amikor értelmezi a helyzetet, akkor arra mutat rá, hogy statisztikai leképezés nincs, mert konceptualizálás sincs, ezért a korábbi érvrendszerben a korábbi baloldali liberális tematizálás nyomán – értékeli mindenki a történéseket. Pedig a valóság már egészen más.

Választási végjátékok a távozók szempontjából

A panamista (politikai és gazdasági) rezsimek szempontjából végjáték következik. Ezt az időt tehát hatalmas korrupciós botrányok kísérik, és a politikai marketing kommunikáció részeként prolongált esetek, mint a Kulcsár-ügy, amely most „sikkasztási ügyként” definiálva kerül elő, és tulajdonképpen az állami bűnüldözés megfélemlítését szolgálja…. (Azt mutatva, hogy így fognak járni később az állami tisztviselők, bírók, ügyészek, ha a Fidesz elszámoltatását segítenék.)

( gondola.hu alapján szerk.)