2009. szeptember 23.   Közélet

Nincs mélypont, amelyet ez a kormány alul ne múlna. Ahol megszűnhet a vakvezető kutyák képzése, mert a látásukat vesztett emberek ügyét a kormány fölös tételként szinte leírta, ott a költségvetés már nem pénzügyi terv, hanem egy hitelfelvételekbe bonyolódott szolgahad országos lealjasodásának kordokumentuma. A Bajnai-kormány a vakok szövetségétől éves gazdálkodási keretük 80 százalékát el akarja venni. Ezzel kihúzza lábuk alól a szőnyeget.

Szőke László, a vakok országos szövetsége 90 éve fennálló szervezetének elnöke szerint az 50 millióra csökkentett támogatás még a rezsire sem elég. A támogatás drasztikus csökkentése a megszűnésüket jelenti. Hiszen be kell zárniuk a vakvezető kutyákat kiképző iskolát, nem lesz a vakoknak jogsegélyszolgálat, elmaradnak a rendszeres szűrővizsgálatok, megszűnik a hangos- és a Braille-könyvtár, és nem jut pénz a látássérült gyerekek speciális tankönyvellátására sem.

Bajnainak egyetlen napra bekötném a szemét Lendvai Ildikó piros nyaksálával, és úgy szervezném a napját, hogy délelőtt egy vakvezető kutyával kelljen bevásárolnia, dél körül pedig egy gyors vendéglőben Krausz István volt hitközségi elnök úrral, aki e témában szakértő, elemeltetném a levéltárcáját. Emiatt délután Bajnainak bekötött szemmel el kellene jutnia különböző hivatalokba, hogy személyi okmányait pótolni tudja. Vakvezető kutyát déltől már nem adnék mellé, este pedig a költségvetésről faggatnám. Lazán megjegyezném, teljesen fölösleges az a sok vakvezető kutya, lám, ő is milyen jól elboldogult, csak háromszor botlott meg, és csak egyszer lopták el a pénztárcáját. Ekkor lekapnám róla Lendvai nyaksálát, gyönyörködnék pislogásában.

Szónoklatában Bajnainak volt egy igaz félmondata, az az iromány valóban „nem a szív költségvetése”. De hogy a fejé lenne? Legföljebb egy tökfejé. Elegánsabban: a rövidlátó ész és a kőszív költségvetése.
Bajnaiék akkor is bukni fognak, ha most hason csúsznak az IMF előtt (Istennek hála), és mint Mária Terézia testőreinek torz modern kori karikatúrái, a maguké helyett a mi életünket és vérünket ajánlják fel a pénz globális urainak. S ezt mindenki tudja. Ők is, mi is, sőt, az IMF is. Rejtély, hogy miért vállalkoznak erre a mélyrepülésre, amely most már vakrepülés is. Vagy nagyon kevés ész, vagy nagyon sok pénz van a háttéralkuk kulisszái mögött.
Vajon ha valaki szóvá teszi a parlamentben a vakok szövetségének botrányos ellehetetlenítését, és ügyükben netán szavazásra kerül a sor, hogyan szavaz majd a baloldal? Melyik gombot nyomják meg azok a politikusok, akikből csak úgy dől a verbális együttérzés, ha esélyegyenlőségről folyik a szócséplés? Szokás szerint megszavaznak minden aljasságot? S ha Kórozs Lajos államtitkár úrnak a vakok ügyében kérdést tesz fel egy tévériporter, ő majd megint a parlamenti folyosón ügetve, nekünk háttal válaszol – ennyire megtiszteli a nézőt! – ahogy legutóbb? Nagyon nehéz a szemünkbe nézni?
Az esélyegyenlőség nem elsősorban a melegparádéról és nem is a prostituáltak jogairól szól. Sokkal inkább arról, hogyan tudunk enyhíteni azok szenvedésein, megaláztatásain, akiket sorsuk valamilyen fogyatékkal határozott meg. Nem úgy kell meglátni bennük az embert, hogy tolókocsis keringőre kényszerítjük őket a kamerák tüzében, aztán másnap azt is elfelejtjük, hogy a világon vannak. Sokkal többet tesz értük az, aki melléjük ül, és segít nekik a Braille-írás elsajátításában. Aki jogi tanácsot ad nekik. Aki kilincsel értük, hogy álláshoz jussanak. Aki nem engedi, hogy érdekképviseletük megszűnjön.
Aki melléjük áll, mert nem csak dísznek ül ott a parlamentben.