A devizahitelekkel kapcsolatos bírói ítéletek gazdasági és társadalmi hatásaira figyelmeztet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke a Kúria tanácselnökének írt levelében, azt közölve, hogy ezeknek a szerződéseknek az utólagos “sommás” átalakítása vagy semmissé nyilvánítása, szélsőséges esetben, államcsődben is végződhet. (Szokásos magán banki ijesztetés a politikusoknak. Ha nincs luxus magánprofitom, akkor államcsőd is lehet. )

    Szász Károly a tanácselnöknek írt május 31-i levelében a Kúria devizaalapú hitelezéssel összefüggő kérdéseire válaszol. A levelet és a Kúria kérdéseire adott szakmai válaszait a PSZÁF teljes terjedelmében közzétette honlapján.
    A PSZÁF elnöke a levélben kifejti: a devizaalapú hitelek, mint speciális banki termékek, nem voltak jogellenesek. A keresleti és kínálati igények találkoztak, az akkori ismeretek, reális várakozások alapján a szerződő felek gazdaságilag racionális döntést hoztak, kölcsönös üzleti előnyök realizálását remélték a devizahitel-szerződések sajátosságaitól.
    Szász Károly szerint a devizahitel-szerződések valamely általános rendezőelv szerinti visszamenőleges, “sommás” átalakítása vagy semmissé nyilvánítása hatását tekintve nem egyszerűen az ügyfelek beláthatatlan helyzetéről vagy a bankrendszer veszteségeiről szóló kérdés.
    ”A legjelentősebb gazdasági hatása abban nyilvánulhat meg, hogy egy ilyen döntés esetén a bankok képtelenné válhatnak a betétesek pénzének kifizetésére. Vagyis itt nem a devizahitelesek megsegítéséről, és nem is a bankok profitjáról van szó, hanem egy potenciális bankpánik lehetőségéről (amely szélsőséges esetben akár államcsődben is végződhet)” – fogalmaz.
    Az elnök emlékeztet arra, hogy a bankok a náluk elhelyezett betéteket döntően hitelezésre fordítják. Ha ezek a hitelek nem térülnek meg, jelentős veszteségek keletkeznek, s akkor a betétesek pénze kerülhet veszélybe, függetlenül attól, hogy az adott betétesnek van-e bármilyen hitele vagy nincs. Más szavakkal: egy vagy kétszázezer devizahiteles jelenlegi gondja, több millió betétes jövőbeli problémájává is eszkalálódhat, ami nyilvánvalóan nem lehet cél – teszi hozzá.
    Szász Károly a levélben kifejti: bíznak abban, hogy a Kúria, illetve a magyar bírói kar minden egyes jogvitában a gazdasági és társadalmi következményeket, kölcsönhatásokat figyelembe vevő, azokat a jog rendeltetésével összhangban értékelő jogértelmezés mentén jut el a végső ítéletekhez.
    A Kúria egyebek között kíváncsi volt arra is, milyen következményekkel járna, ha a bíróságok a szerződések érvénytelenségét állapítanák meg, s a bankoknak, valamint ügyfeleiknek el kellene számolniuk egymással.
    A felügyelet ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: nem tartják helytállónak az olyan általánosító jogi megközelítéseket, amelyek ezeket a devizaalapú hitelszerződéseket sommásan tekintenék jogszabályba ütközőnek. A PSZÁF szerint az a jó, ha minden egyes peres ügyben egyenként, a szerződés betűjét vizsgálva döntik el a jogvitákat. Természetesen nem zárható ki, hogy számos olyan egyedi szerződés született, amelyeknek kisebb-nagyobb jogi hibájuk van, ezeket – a jogszabályok keretei között – orvosolni kell – emeli ki a PSZÁF.
    A felügyelet egy konkrét példán levezeti, mit jelentene, ha a bíróságok kimondanák a devizahitel-szerződések érvénytelenségét. Egy 2005 júniusában felvett, 15 éves, 7 millió forint (44 612 CHF) összegű, 156,9 CHF/HUF vételi árfolyamon folyósított 5 százalékos ügyleti kamatú devizaalapú jelzáloghitelt vesz alapul.
    Ha a bíróság a forintban megjelölt összeg és az összeg jegybanki alapkamatának visszafizetését rendelné el, az alapkamat vonzat 2013. júniusig 5,17 millió forint lenne, így az ügyfélnek összesen 12,17 millió forintot kellene visszafizetnie. Ha az eddigi összesen 7,5 millió forint befizetését vissza is kapja, akkor is 4,6 millió forintot kellene befizetnie. A bank a befizetés után a fennálló tartozást már nem követelheti tovább, így azt le kell írnia, a vesztesége 1,5 millió forint lenne.
    A teljes, 4300 milliárd forintos folyósított hitelállomány a jegybanki kamattal együtt 6701 milliárd forint lenne. A háztartásoknak még további 2796 milliárd forintot kellene befizetniük. A fennálló tartozás és a visszafizetés különbözete 1697 milliárd forint veszteséget okozna a bankoknak, a végtörlesztés több mint ötszörösét (a hitelintézeti rendszer saját tőkéjének 70 százaléka), ami veszélyeztetné a bankrendszer működőképességét, s a forintra is nagy nyomás helyeződne.
    Ha a 7 milliós hitelt a jogerős ítélet napján aktuális MNB árfolyammal átváltanák (ez legyen 241 CHF/HUF), ez azt jelentené, mintha az ügyfél nem 44 612, hanem 29 038 svájci frankot vett volna fel. (Az adott deviza hivatalos kamatának a CHF LIBOR 6 hónapos kamatát vette a PSZÁF.) Az ügyfél és a bank elszámolásának eredménye az lenne, hogy az ügyfél még befizet 74 555 forintot és ezzel részéről zárult az ügy. A bank viszont elszenvedne 6 millió forintos veszteséget, jóval többet, mint az előző megoldás esetében. A teljes állományra kivetítve pedig a veszteség elérhetné a 3836 milliárd forintot.
    A harmadik vizsgált megoldás – ahol az eredeti svájci frank összeget kell visszafizetni a mai árfolyamon, de a hivatalos devizakamattal, amely sokkal alacsonyabb volt, mint egy átlagos szerződés ügyleti kamata -, ugyancsak jelentős mértékű befizetést (4,1 millió forint) igényelne egy átlagos ügyféltől a PSZÁF számításai szerint, és a banki veszteség is számottevő (1,9 millió) lenne. A teljes állományra vetítve 1370 milliárd forint lenne a veszteség.

Címlap fotó:Hetiválasz

Szabad Hirek