Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) Vlagyivosztokban tartott konferenciáján Vlagyimir Putyin orosz elnök az euró-válság kapcsán, és Moszkva európai gazdasági kapcsolatai témájában ismét olyan nyilatkozatokat tett, ami rendesen feladta a leckét nem csak itt Magyarországon az Orbán-kormánynak (és az összes, azzal egyívású versenyzőnek), hanem az őket pénzelő nyugati érdekeltségeknek is.

Érdemes odafigyelni ezekre az üzenet értékű megnyilvánulásokra. Ugyanis Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében vett egy mély levegőt, majd Soros György emlékének hátat fordítva nyílt utalást tett arra, hogy a hanyatló Nyugat helyett inkább a moszkvai kapcsolatépítést választaná. Erre Putyin az APEC konferenciáján meg is adta a megfelelő választ – bejelentette, hogy nem fogják pénzelni az EU politikai befolyásának megtartását a kelet-európai térségben. Talán Orbán úgy tehet, mintha elfelejtené, kinek a pénzén nevelkedett, de Moszkvában nem fogják elfelejteni, hogy mikor még Nyugatról fújtak azok a bizonyos szelek (gazdasági értelemben), akkor Orbán Viktor bátran felszólította a NATO vezetést az Oroszország elleni beavatkozásra (a grúz háború során).

Putyin kifejtette, hogy az euróválságnak nem gazdasági, hanem politikai okai vannak, és ők ennek a politikának a megmaradását nem fogják pénzelni. „Úgy tűnik, valaki az Európai Bizottságban úgy döntött, hogy Oroszország osztozni fog Kelet-Európa adósságterheiben. Ez azt jelentené, hogy az egyesült Európa megtartaná politikai befolyását a térségben, miközben mi fizetnénk ezért.” Csakhogy Oroszország nem fog részt venni ebben a játszmában, nem vállalják fel a segélyező fél szerepét. „A modern Oroszország már semmilyen kötelezettséget nem vállal a kelet-európai államok felé, csak és kizárólag akkor, ha ez mindkét fél számára előnyös.” Majd Putyin kifejtette, hogy az Európai Unió tagállamai a belépéssel gyakorlatilag elfogadták, hogy tönkre teszik a gazdaságukat, és mint tagállam, Brüsszel segélyein fognak tengődni. Most, hogy ennyi romba döntött tagállam segélyezésére már nincsen pénz, a nyugat Oroszországhoz fordulna forrásokért. Csakhogy ennek az állapotnak a fenntartása „nem előnyös”. Se a tagállamnak, se Oroszországnak.

Putyin ennek kapcsán elmondta, hogy a Gazprom ellen indított eljárásnak is az a próbálkozás jelenti az alapját – hogy valakik ott Brüsszelben Oroszországon élősködve akarnak pénzt megspórolni a saját hibáikból adódó válság kezelésére, és azt akarják, hogy Oroszország fizessen. Csakhogy ez így nem fog összejönni.

A Gazprom ellen indított eljárás ugyanis nem csak egyszerű pénzszerzési mód a válság kezelésére, hanem arról van szó, hogy valakik ott nyugaton nagyon szeretnék, hogy a Gazprom megbízhatóságát az egyes tagállamok kétségbe vonják. Ugyanis a Gazprom és az európai államok viszonyában mindig is az Európát sakkban tartó cionista politika volt, ami felrúgta a megállapodást, soha nem az orosz fél. Brüsszel szerint a Gazprom korlátozza a tagállamok szabadságát azzal, hogy „nem enged másik alternatívát megjelenni”, hogy szándékosan keresztbevágja az alternatív gázszállítási útvonalakat, nehogy másik üzleti érdekeltségnek is tér maradjon.

De felmerül a kérdés: mégis mi szüksége lenne Kelet-Európának alternatív útvonalra és nyugati vállalatokra a gázpiacon, mikor a Gazpromon keresztül Oroszország mindig is jutányos áron értékesített a partner országoknak? Amin változtatni kell, az nem a Gazprom, hanem hogy az orosz féltől megvett gázra az unióban még ráteszik a kétszeres hasznot, majd azt megadóztatják, hogy mire az a fogyasztóhoz jut, már elviselhetetlen terheket jelentsen. Mi értelme lenne teret engedni a nyugati konkurenciának, ami még több közbeiktatott kereskedőt jelentene, mindegyiket a saját maga levont hasznával? Hogy a Gazprom helyett olyan nyugati vállalatoktól jöjjön a gáz, melyek a NATO fegyverei által lerombolt közel-keleti országokban kitermelnek, amire Izrael vállalatai teszik rá a saját hasznukat, majd az izraeli gázt megvásárolva a nyugati cégek, amit még pluszban „nyugaton” forgalmi adóval, jövedéki adóval, a vállalatokra kivetett egyéb adókkal terhelnek? És hogy mindez egy olyan gázvezetéken keresztül jusson el Kelet-Európába, aminek szinte minden szakaszánál felmerül a kérdés, hogy az érintett állam két év múlva is támogatja-e a gázvezeték további működését? Nem nehéz belátni, hogy ha tíz érintett állam a gáztranzitot megadóztatva akarja ellensúlyozni a saját adósságait, milyen ára lesz annak a gáznak, mire elér Európába.

A „keleti blokkból” érkező gázra csak az a teher nehezedik, amit a nyugati kormányok rátesznek. Emiatt Brüsszelben nem annak a problémának a gondolata merült fel, hogy Európa Oroszországtól függ – hanem hogy mi történik, ha a kelet-európai politika egyszer csak éles fordulatot vesz, és egyesek rádöbbennek, hogy inkább az olcsóbb gázt választanák. No nem azzal, hogy a nyugati államok által (adókkal) mesterségesen megemelt árú Gazprom gázt megveszik, hanem hogy többet nem kell a nyugati kormány, ami megadóztatja. Hogy inkább ahhoz a hatalmi tömbhöz tartoznának, ahonnan a gáz is jön. Hogy nem tíz országon át szállított, hanem „hazai” gázt vennének. Akkor Brüsszel elveszíti Kelet-Európát.

Putyin a vlagyivosztoki beszédben felidézte, hogy a „keleti blokk” már a Szovjetunió idejében is mérsékelt áron értékesítette a szénhidrogéneket a partner országoknak. Ez alatt a fentieket kell érteni, és ezek a mondatok nagyon is kimértek, mert Brüsszel rémálmait találják meg. Azt jelenti, hogy ki lesz húzva alóluk a szőnyeg. Hogy hiába az azeri baltás gyilkos, hiába a szír városok lerombolása, Kelet-Európában bizony nem fogják eladni az Azerbajdzsánban, Szíriában kitermelt gázt.

A Vlagyivosztokban tartott konferencia során Putyin felhívta a figyelmet arra, hogy Oroszország gazdasági kapcsolatai 51%-ban nem az APEC államok, hanem Európa felé orientálódnak. Bár Putyin állította, hogy Európa és Oroszország közt egyelőre nincs gazdasági háború, nem nehéz belátni, hogy az orosz érdekeltségeket Európa-szerte igyekeznek kiszorítani – és az 51%-os arány miatt ez az orosz külkereskedelem bevételei elleni támadásnak értékelhető. Márpedig ez egy gazdasági háború kezdetét jelenti, amiben a nyugati fél csak vesztes lehet.

Az elnök nem is titkolta a nyugati vezetők iránti megvetését – hibát hibára halmoznak, miközben a keleti országok gazdaságai nagymértékű növekedést mutatnak évről évre. Putyin arról beszélt, hogy „miközben az eurozóna recesszióban van, a gazdaság zsugorodik, itt van az ázsiai növekedés, amit nem árt ha figyelembe vesznek”, és ez a mondat egyben kifejezte, hogy az orosz vezetés nem csak erkölcsi fölényben van a nyugaton uralkodó állapotokhoz képest, hanem hogy a nyugati vezetők a saját értékrendjük szerint is (anyagi siker) kudarcot vallottak. Az orosz szállítási útvonalak kapacitásának fejlesztésére és az áramexport növelésére tett célzások pedig joggal nevezhetőek olyan dolognak, amitől Brüsszelben sokaknak rémálmai lesznek. (Jövőnk.info)

Szabad Hirek