2010.01.16. Közélet. (Részletek a programból a teljesség igénye nélkül..)

III.1.11. A helyi gazdaságok erősítése
Az elmúlt húsz év:
A globalista gazdaságpolitika következtében a helyi gazdaságok, a helyi kereskedelem drámai hanyatlást szenvedett el.
Az önkormányzatok által biztosított pénzeszközök, támogatások, megrendelések jelentős része szintén a multinacionális
cégeknél kötött ki.
A szövetkezetekkel kapcsolatos, szocializmusból származó rossz emlékeket nem sikerült felülírni, az együttműködési
szándék alacsony szinten maradt, a helyi szövetkezések nem terjedtek el kellő mértékben.
A szebb jövő:
Megerősítjük a helyi termelők érdekvédelmi szervezeteit, piacokat nyitunk, ahol – a kereskedelmi láncok megkerülésével
– közvetlenül a fogyasztóknak tudnak értékesíteni, minden egyéb területen költségvetési forrásból és törvényi háttérrel
támogatjuk a magyar vállalkozók és magánszemélyek összefogását, szervezeteit, szövetkezeteit.
A szociális támogatások rendszer-átalakításának részeként, egyben a helyi gazdaság fejlesztésének eszközeként, országosan
kiterjesztjük a szociális kártyák rendszerét. Az elektronikus utalványok általi vásárlások biztos megrendeléseket teremtenek
a helyi kereskedők és a vonzáskörben tevékenykedő gazdák, termelők számára is.
A szociális kártya komoly lépést jelent a helyi pénzek elterjedése felé, csökkentve a lokális gazdaság globális függőségét.
A helyi pénz – korszerű formájában elektronikus pénz – használatának mind a hazai, mint az európai uniós jogi háttere
adott, csak a gyakorlati lehetőséget kell kiaknázni.
III.1.12. „Válaszd a hazait!” mozgalom – Vállalkozói Magyarigazolvány
Az elmúlt húsz év:
Az óriási mértékű és általános forráshiánnyal küzdő kisvállalkozások térvesztése a hazai gazdaságon belül nemzetközi
összehasonlításban is kirívóan magas.
A külföldi cégek térnyerése miatt ma már százezernél is több, gyakorlatilag csak vegetáló kényszervállalkozó küzd a
túlélésért.
A szebb jövő:
Országos mozgalmat indítunk a „Válaszd a hazait!” jelmondattal, bevezetve a kezdeményezést a gazdasági élet mindennapjaiba.
Lehetővé tesszük, hogy a magyar állampolgárságú magánszemélyek tulajdonában lévő cégek tulajdonosai a cégbíróságon
igényelhessék a gazdasági társaság típusának megnevezése elé a „magyar” jelzőt, vele együtt – ennek megjelenítéseként
– a Vállalkozói Magyarigazolványt.
A szociális kártya felhasználási szabályozását úgy kell megalkotni, hogy a Vállalkozói Magyarigazolvánnyal rendelkező
termelő által előállított termék vagy szolgáltatás vásárlási előnyt élvezhessen.
A rendszer sikeres bevezetése után a Vállalkozói Magyarigazolvány igényelhetőségét kiterjesztjük a Kárpát-medence
valamennyi magyar vállalkozására.
14
III.1.13. A korrupció felszámolása
Az elmúlt húsz év:
A korrupció által hazánknak okozott károk összege – központi és önkormányzati szinten – évente több százmilliárd
forintra tehető.
Mára gyakorlatilag nem létezik közpénzes beruházás, állami megbízás korrupció nélkül, legyen szó autópályáról,
hídfelújításról, parkolásról, egészségügyről, hazai finanszírozású vagy EU-s pályázatról.
A szebb jövő:
Követeljük valamennyi nagy állami beruházás utólagos kivizsgálását, a futó projektek felfüggesztését és felülvizsgálatát,
betekintést az off-shore jelleggel bejegyzett cégek dokumentumaiba az érintett országtól, az állami beruházás
döntéshozó folyamatában résztvevők anyagi helyzetének feltárását vagyonosodási vizsgálat eszközeivel, annak büntetőjogi
következményeivel együtt.
Megszüntetjük a meghívásos pályázati rendszert: minden közbeszerzést, pályázatot, állami támogatást a
meghirdetéstől az elszámolásig nyilvánossá kell tenni az érintett hivatalban és az interneten.
Radikálisan szigorítjuk a korrupciós cselekményekre vonatkozó büntetési tételeket.
Megalkotjuk az Államszámviteli törvényt, amely előírja a közpénzekkel és a közvagyonnal való részletes, szigorú
elszámolás követelményeit.
A politikai korrupció ellen törvénymódosításokat kezdeményezünk a pártfinanszírozás szabályainak a számviteli
szabályokkal való összehangolása, a pártok pénzügyi beszámolóinak a szakmai standardok szerint történő auditálása,
hitelesítése és nyilvánosságra hozása, az összeférhetetlenség szabályainak szigorítása, a köztisztségek halmozásának tilalma
érdekében.
A közbeszerzés problémái és azok megoldása
A korrupciót szerte a világon a szervezeti átláthatóság növelésével, a bürokrácia csökkentésével, a jogszabályok
racionalizálásával, és nem további hivatalok és szereplők szervezeti rendszerekbe integrálásával lehet felszámolni,
de legalábbis csökkenteni.
Ma a közbeszerzések szinte már átláthatatlan jogszabálytengere és az eljárásokba kötelezően bevonandó szereplők
nagy száma nem segítik a korrupció-ellenes célok elérését.
Magyarországon az elmúlt 14 évben a közbeszerzési jogterület túlszabályozásában keresték a közpénzekkel kapcsolatos
visszaélések felszámolására a megoldást, teljes sikertelenséggel. Mára olyan méreteket öltött a közpénzfelhasználásban
a korrupció, melyet a közbeszerzési törvény havi módosításaival sem lehet felszámolni.
Mit kínál megoldásként a Jobbik Magyarországért Mozgalom?
Elsődleges célunk a közbeszerzési jogszabályok teljes és átfogó felülvizsgálata, racionalizálása, a valódi uniós
normákhoz való hozzáigazítása, nem engedve sem pártpolitikai, sem gazdasági érdekcsoportok folyamatos nyomásainak.
Ezzel elkerülhetővé válik a gyakori törvénymódosítás, kialakulhat a jogfolytonosság és megfelelő jogalkalmazással
a jogbiztonság érzése.
Módosító koncepciónk egyszerre szolgálja a közbeszerzések költségeinek racionalizálását, a munkanélküliség
csökkentését, a magyar vállalkozók támogatását és a korrupció visszaszorítását.
A közbeszerzési törvény (Kbt.) a hozzá kapcsolódó jogszabályokkal a nemzetgazdaság egyik legfontosabb és
ezáltal kiemelkedő jelentőségű joganyaga. Szabályrendszerének megfelelő kialakításával óriási megtakarításokat
lehet elérni a közpénzfelhasználás területén. Ezzel lehetőség nyílna arra is, hogy olyan területekre is juttassunk
közpénzt, amelyekre a hazai költségvetésből évek óta nem jutott.
A közbeszerzési eljárások előkészítésének időszakában – akár uniós támogatásokról, akár nemzeti pályázati forrásokról,
akár a költségvetési pénzek felhasználásáról beszélünk – a közbeszerzések értékét kirívóan túlbecsülik,
eleve belekalkulálva már „bizonyos tartalékokat”. Ezért a jövőben valamennyi beszerzési igény esetén szakágazatonként
részletesen kimunkált, olyan költséghatárokat kell megállapítani, amelyeket meghaladóan nem lehet
költségvetést tervezni, és amelyekbe természetesen a tisztességes, de maximált vállalkozói haszon is belefér még.
Ezáltal elkerülhető lesz az akár 100-120 %-os hasznot eredményező közpénzből való beszerzés.
A Kbt. átfogó módosításának egyik lépéseként felülvizsgáljuk a hivatalos közbeszerzési tanácsadói intézmény
rendszerét. A tanácsadói intézmény az EU-n belül sehol sem ismert, így annak fenntartására hazánknak semmilyen
uniós kötelezettsége nincs. Az elmúlt hat év tapasztalatai azt mutatják, hogy sem a közbeszerzésekkel
kapcsolatos visszaélésekben, sem a jogsértések feltárásában nem mutattak fel eredményt.
15
III.1.14. A privatizációs visszaélések feltárása és semmissé tétele
Az elmúlt húsz év:
A rendszerváltáskor megindult „spontán” privatizáció révén a nemzeti vagyon tekintélyes része az azóta is hatalmon
lévő pártállami elit birtokába került.
A korábbi kormányzatok szinte a teljes termelői, a pénzügyi és a közszolgáltató szektort külföldiek kezére juttatta, akik
az üzemeket bezárták, és helyette saját termékeikkel árasztották el hazánkat.
Az elmúlt nyolc év balliberális ámokfutása során a maradék, még nyereségesen működő vállalat nagy részét is kiárusították.
Jelenleg rengeteg, korábban a nemzeti vagyonba tartozott gyár, középület és más vagyontárgy került rendkívül
nyomott áron magántulajdonba. A hatályos jogszabályok és az őket tovább rontó bírói gyakorlat más szervekkel (például
az ügyészségekkel) karöltve a fent említett privatizációk – a szolgáltatások feltűnő aránytalanságával jellemezhető –
szerződéseit gyakorlatilag megtámadhatatlanná tette.
A szebb jövő:
Az ország számára aránytalan veszteséget okozó és jó erkölcsbe ütköző privatizációs szerződések általános felülvizsgálata,
a felelősök megbüntetése és az okozott kár megtérítése érdekében igénybe vesszük a jogalkalmazás és jogszabályalkotás
összes lehetőségét. Jogszabály-módosítással kell elérni, hogy a nemzeti vagyont érintő ügyeket ne lehessen titkosítani.
Érvényt kell szerezni annak az alkotmányos követelménynek, hogy a köztulajdonnak a magántulajdonéval egyenlő
védelme legyen.
A közszolgáltatások árának magasan és minőségének alacsonyan tartása esetében megtámadjuk a közszolgáltatók
eladásáról szóló szerződéseket.
Ellenezzük a vasútvonalak koncesszióba adását, mivel ez távlatilag nagy részük eltűnéséhez vezethet.
Az ország számára stratégiai fontosságú, közműszerű szolgáltatókat – az ország teherbíró-képességének és a jogi
lehetőségek figyelembe vételével – újra állami vagy önkormányzati kézbe vesszük.
A jövőben a megalakuló Nemzeti Igazságtételi Központ (ld. VI.1.1. pont) kétlépcsős stratégiát fog alkalmazni. Amíg
a nemzetellenes törvények érvényben maradnak, tömeges keresetindításokat fog kezdeményezni az illetékes ügyészeknél
és minden olyan szervezetnél, amelyet ilyen fellépésre külön törvény feljogosít. A második lépcsőben olyan törvény
elfogadását kezdeményezi a megmaradt nemzeti vagyon védelmében, amely hatékonyan képes lesz megakadályozni annak
indokolatlan eladását, illetőleg amely a csalárd módon elidegenített nemzeti vagyon jogi eszközökkel történő visszaszerzésének
hatékony eszköze lesz.
III.1.15. A multinacionális vállalkozások hazai jelenlétének újragondolása
Az elmúlt húsz év:
A multinacionális cégek az olcsó munkaerő és a felvásárlópiaci potenciál miatt betelepültek hazánkba, miközben
megjelenésükkel több szektorban kétszer annyi munkahelyet szüntettek meg, mint amennyit teremtettek.
A parlamenti pártok mindezt adókedvezményekkel, állami támogatásokkal, infrastrukturális hozzájárulásokkal
segítették elő.
A magyar tulajdonú termelői szektor a teljes ellehetetlenülés határán van, mert nem versenyképesek a hatalmas
előnnyel rajtoló multikkal szemben, melyek az alkalmazottak és beszállítók kizsákmányolása révén tudnak alacsonyabb
árat ajánlani a fogyasztóknak.
Eközben a multik adóbevételekhez történő hozzájárulása elenyésző, a keletkező hasznot számviteli trükkökkel eltüntetik
és kiviszik az országból.
A szebb jövő:
Az OECD-tagállamok (köztük Magyarország) által közösen elfogadott, a multinacionális vállalatok működésére tett
ajánlásokat hazánkban maximálisan érvényesíteni fogjuk, felhasználva más országok tapasztalatait az érdekérvényesítési
gyakorlat területén.
Az adózási és számviteli rendszerből kigyomláljuk a magyar gazdaság számára káros kiskapukat.
Egyidejűleg több területen történő intézkedéssorozattal versenyképessé tesszük a hazai vállalkozásokat, megszüntetjük
a gazdaság dualitását. Az esélyegyenlőség megteremtése miatt az országból esetleg kivonuló multinacionális vállalatok
helyét a versenyképessé tett magyar vállalkozások hónapokon belül betöltik.
16
III.1.16. Multinacionális vállalatokra vonatkozó adóváltozások
Az elmúlt húsz év:
A magyar gazdaság duális, kettős jellegét (amit a multinacionális cégek, illetve a magyar kis- és középvállalkozások
élesen eltérő helyzete és lehetőségei okoznak) tovább erősítik a magyar társasági adóra vonatkozó jogszabályokon keresztül
érvényesített kedvezmények, amelyeket kizárólag tőkeerős, jellemzően külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok tudnak
igénybe venni.
A jelenleg is hatályos jogszabályok lehetővé teszik, hogy hazánkban telephellyel rendelkező, off-shore jellegű cégek –
kihasználva Magyarország más országokkal kötött, kettős adóztatást elkerülő egyezményeit és a magyar adójogban tátongó
hézagokat – magyarországi vagy külföldi telephelyeik között olyan ügyleteket bonyolítsanak, amelynek valóságos gazdasági
tartalma nincs, egyetlen célja a magyar társaság adóalapjának erodálása, ezáltal a profit eltüntetése.
A szebb jövő:
Kiiktatjuk a magyar adójogszabályokban jelen lévő, burkoltan diszkriminatív, kizárólag a multik tevékenységét
elősegítő, a magyar vállalkozásokkal szemben versenyelőnyt biztosító jogszabályi rendelkezéseket.
Kizárólag a magas hozzáadott értékkel rendelkező és a több mint 50%-ban magyar beszállítótól származó árut feldolgozó,
termelő tevékenységet folytató cégeket fogjuk támogatni.
A közvetlenül, adófizetői pénzből juttatott állami támogatásokat, illetve adómentességet biztosító jogszabályokat
kiiktatjuk az adórendszerből.
Az adómegkerülésre lehetőséget adó kiskapuk megszüntetése érdekében felülvizsgáljuk a közvetett, társasági adóalap
módosítása által érvényesíthető kedvezményeket, mint például a tőzsdei ügyletek árfolyamnyereségére, a kapcsolt vállalkozások
közötti transzferek árazására, a jogdíjak, kamatok elszámolására, a holdingtevékenység végzésére vonatkozó
jogszabályokat.
Felszámoljuk a valóságos gazdasági tartalom nélküli, az off-shore jellegű cégekhez tartozó magyar társaságok adóalapjának
csökkentésére lehetőséget teremtő kiskapukat a jelenlegi adórendszerben és számviteli szabályozásban.
Ezzel együtt adókedvezménnyel ösztönözzük a megtermelt profit, illetve eredménytartalék egy részének hazai kijelölt
ágazatokba történő visszaforgatását.
III.1.17. A tisztességtelen verseny visszaszorítása
Az elmúlt húsz év:
A fogyasztóvédelmi hatóság és a versenyhivatal gyakran mutogat egymásra, ha a fogyasztóvédelem érdekében kellene
hatékonyan fellépni. Ezt a fogyasztóvédelmi és versenyjogi törvények ésszerűtlen párhuzamosságai teszik lehetővé.
A közszolgáltatások sok esetben irreálisan drágák, az értékesítőik által megszabott feltételek erőfölénnyel való
visszaélésből fakadnak.
A szebb jövő:
A közszolgáltatások jogszabálysértő áralkalmazását tiltani, érvényesítőit nagy bírsággal büntetni, az illegitim ártöbbletet
a sérelmet szenvedett fogyasztó részére visszatéríteni szükséges.
Támogatjuk a hátrányos fogyasztói szerződések bíróságnál való, tömegméretű megtámadását.
El kell érni, hogy a versenyhivatal ne bújhasson a korlátlan versenyszabadság paravánja mögé, és fellépjen a valóban
gazdasági erőfölényben levőkkel szemben. Ehhez világosan meg kell osztani a fogyasztóvédelmi feladatokat a fogyasztóvédelmi
hatóság és a versenyhivatal között, másrészt olyan jogalkalmazásra kell e két szervet kötelezni, melynek révén
szigorú szankciókkal csökkenteni tudják a fogyasztók kiszolgáltatottságát.
III.1.18. Személyi jövedelemadó, családi adózás, áfa és társadalombiztosítási járulék
Az elmúlt húsz év:
A személyi jövedelemadót, az adózás rendjét szabályozó jogszabályok, valamint a társadalombiztosítás rendszerei
követhetetlen, bonyolult és bürokratikus kuszasággá formálódtak, ami lehetetlenné teszi a jogkövető magatartást.
Az elvonások mértéke az adóalanyok valós teherbíró képességének felmérése nélkül került meghatározásra, ami az
adóelkerülés növekedését vonta maga után.
A szebb jövő:
Társadalmi igazságossága miatt kitartunk a sávos adózás mellett, annak progresszivitását tovább növeljük, a sávhatárok
jelentős megemelésével együtt.
Az adóelkerülés ellen a törvény és az adóhivatal legkeményebb eszközeivel lépünk fel. Az intézkedésben résztvevőknek
pedig fokozott személyi védelmet biztosítunk.
17
Nemzetünk és gazdaságunk jövője szempontjából kulcsfontosságú társadalmi értéket hordoznak a többgyermekes
családok, ezért támogatásuk az adózás eszközeivel is fontos. A Jobbik bevezetné a választható családi adózást, mely a családot
adózás szempontjából egy adóalanynak tekinti. Az adó mértéke a családban realizált jövedelem, valamint az eltartottak
száma alapján kerülne meghatározásra.
A gyermeknevelés anyagi terheinek enyhítése érdekében javasoljuk a gyermekneveléshez szükséges termékek és
szolgáltatások (pl. gyermekruházat, bébiélelmiszer, gyermekpiperék, tanszerek, gyermekélelmezés) 0%-os áfakulcs alá
történő besorolását.
Az adózás rendjének, az adóhatóság bürokratikus eljárási gyakorlatának egyszerűsítésével ösztönözzük a jogkövető
magatartást.
A nyugdíjrendszert átalakítjuk, beleértve a korengedményes, a pártállamnak tett szolgálatok alapján kimagasló
mértékű nyugdíjak, a rokkantsági ellátások teljes felülvizsgálatát, valamint a kisnyugdíjak és a nyugdíjminimum
megemelését.
Lehetővé tesszük a szabad nyugdíjpénztár-választást, megszűnik a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság.
III.1.19. Társasági és osztalékadó
Az elmúlt húsz év:
A társasági adójogszabályok alakulását elsősorban a hazánkban jelen levő multinacionális cégek érdekeihez igazították,
versenyhátrányba juttatva az amúgy is tőkeszegény hazai kis- és középvállalkozásokat.
A versenyhátrányt jelentő bonyolult és nagy elvonást jelentő adórendszer miatt vállalkozások tömege települt át
kedvezőbb adózási feltételeket biztosító szomszéd országokba.
A szebb jövő:
Az adórendszert egyszerűsítjük, átláthatóvá, kiszámíthatóvá tesszük, a jogszabályok egyértelművé tételével
csökkentjük az adórendszerben túlburjánzó, adóelkerülésre lehetőséget adó kiskapuk számát.
Alapvető nemzetgazdasági érdek a társaságok osztalékadó-mentességének megszüntetése, a kettős adóztatást kizáró
nemzetközi egyezmények, kétoldalú megállapodások felülvizsgálata.
A gazdasági kényszerből külföldre menekült vállalkozások hazahozatala, valamint az itthon maradtak marasztalása
érdekében a 200 millió forint összbevétel alatti gazdasági társaságok (a kis- és középvállalkozások) esetében a céges nyereségadó
mértéke, valamint a tulajdonos jövedelemkivételét terhelő osztalékadó együttes mértéke ne haladja meg a 30%-ot.
III.1.20. Monetáris politika
Az elmúlt húsz év:
A hiteltelen és politikai ciklusoktól függővé tett költségvetési politika következményeit a jegybank többnyire csak
kiugróan magas alapkamattal tudta ellensúlyozni, fékezve ezzel a gazdaságot, és növelve amúgy is kiugróan magas adósságszolgálati
terheinket.
A magasan tartott alapkamatot a monetáris politika irányítói a globális pénzpiaci válság idején – az összeomló árfolyamtól
való félelmükben – kiugróan magasra emelték, ami önmagában is hozzájárult a recessziós mélyüléshez.
A monetáris és költségvetési politika gyakran került egymással szembe, hiányzott a tartós összhang, ami jelentős
felárat és többletköltséget jelentett az állam finanszírozása szempontjából.
A szebb jövő:
A kamatszint drasztikus csökkentésével elő kell segíteni a költségvetési kiadások elviselhető szinten tartását, a gazdaság
élénkítését, a külkereskedelmi mérleg egyensúlyban tartását.
Az inflációs célt a lehető legalacsonyabban szabjuk meg, de figyelembe véve a növekedő gazdaságokra jellemző magasabb
inflációs kényszert is.
Magyarországi vagy Magyar Nemzeti Bank?
A Magyar Nemzeti Bank – jelenlegi keretek közötti – hivatalos megalakulása (1991. december 1.) óta számára a jegybanktörvényben
biztosított függetlenségét ürügyként használva ellenőrizetlenül működik. Az állami költségvetés hatáskörébe
tartozó szervezetek működésének ellenőrzésére hivatott Állami Számvevőszék (ÁSZ) a jegybank alapvető tevékenységét,
a monetáris politikát nem ellenőrizheti, érdemi szakmai beszámoltatás az Országgyűlésben sincs. Az elmúlt húsz évben
ugyan törvényben előírt kötelezettsége volt a pénzérték stabilitásának biztosítása, mégis ennek ellenkezőjét tette, a pénzérték
folyamatos romlását segítette. A romló pénzérték stagnálás közelében tartotta hazánkban a gazdasági növekedést. A megtermelt
termékből keletkező jövedelmek egyre nagyobb hányadát kellett és kell ma is kamatokra fizetni. Ezért nem volt
18
Mezőgazdasági és vidékmentési alapvetések
A legtöbb nép, így a magyar is, meg tud élni a saját hazájában, ha a profit hatalma nem rabolja ki gazdasági értékeit, ha az
országok viszonyát az együttműködés, a gazdasági és társadalmi egyenjogúság, a szolidaritás és nem az egymás legyőzését
parancsoló profit törvénye uralja.
Egy szükségszerű történelmi változásnak vagyunk részesei. A 100-150 éve tartó – de mára már omladozó –, az olcsó energiára
alapozott gazdaságfejlődési paradigma a végét járja, a globalizáció körbeért a világban, elfogytak tartalékai, hatalmas
társadalmi, környezeti és gazdasági pusztulás jár a nyomában. Korábbi tisztességtelen haszonélvezői ma bankokat visznek
csődbe, kiszolgáltatják piacainkat a multinacionális tőkének, elviselhetetlen adósságterhet tolnak az utódainkra. Utolsó zsákmányként
az SPS rendszerrel (összevont kifizetési rendszer) be akarják betonozni maguknak a visszamenőlegesen „történelmi
alapon” megítélt mezőgazdasági támogatásokat. Ez a földtulajdonosok milliónál is nagyobb tömegét tehetné támogatási
III/2. A vidék: megtartó erő
Mezőgazdasági és vidékmentési program
- Vidékfejlesztési programunk alapelemei a népességmegtartás, a minőségi élelmiszer-előállítás és az idegenforgalom
erősítése
- Stratégiai feladat földünk és vizeink nemzeti tulajdonban tartása
- A közjót szolgáló agrármodell kialakítására van szükség
- A hazai élelmiszer-önrendelkezés megvalósítása
- Az EU-csatlakozási szerződésünk felülvizsgálata a föld és piacaink védelme érdekében
- A helyi közösségek önrendelkezési kultúrájának fejlesztése
- A bioüzemanyag-felhasználás csak élelmiszer-előállítás céljára
- Vidék Bankja és Biztosítója létrehozása
- Az agrár-technokrácia elszámoltatása a közpénzek és az állami földvagyon felhasználásának társadalmi
hasznával
mód arra, hogy hazai tulajdonú termelő gazdaság számottevő mértékben létrejöjjön, hiszen a felhalmozás saját forrásból
lehetetlen volt a magas hitelkamatok miatt, az idegen források pedig elérhetetlenek voltak. A csekély gazdasági növekedést
a hazánkba települt külföldi tőke hozta létre és hasznát is az élvezete. Belső felhalmozási képesség híján a források egyre
nagyobb hányada érkezik külföldről. A forrásokért nekünk versenytársainknál jóval többet kell fizetni, így a megtermelt
jövedelem növekvő hányada kerül külföldre. Mára az állam, a vállalkozások és a háztartások együttesen a társadalmi terméknél
nagyobb összeggel tartoznak külföld felé. Azt, hogy más út is volt az elmúlt húsz évben, jól jelzi a térség többi országaiban
folytatott gyakorlat. Szlovákia, Szlovénia és mások jegybankjai fékezték és nem szították az inflációt, és az olcsó pénz
politikáját folytatták, ezért gazdaságaik még válságos körülmények között is eredményesebbek hazánknál.
A rendszerváltás utáni gazdasági sikertelenség fő felelőse a jegybank. Függetlenségét az infláció és a magas kamatok fenntartására
használta, de soha nem ment szembe a kormányzatok káros gazdaságpolitikájával. A jegybank a magyar államtól
függetlenül működik, de szorosan össze van fonódva az országot kizárólag értékesítési piacnak és profittermelési célpontnak
tekintő multinacionális pénzügyi és befektetői tőkével. Jórészt a jegybank tevékenységének betudhatóan e körök a húsz
év alatt bekövetkezett gazdasági növekedés teljes jövedelmét megszerezték, miközben a magyar országlakók jövedelme –
egy rendkívül szűk réteg (a külföldi érdekeket kiszolgáló komprádorok) kivételével – stagnált; napjainkban pedig vészesen
csúszik lefelé. Az elmúlt nyolc év káros politikája a meglévő hárommillió nélkülöző mellé odataszította az elszegényített
középréteget is. Kibontakozás csak akkor képzelhető el, ha ez a törvények feletti jegybanki állapot megszűnik, és a jegybank
visszatér hivatásához: a pénzérték stabilitásának megteremtéséhez. Ennek hiányában minden kormányzati erőfeszítés
kudarcra van ítélve.
Ahhoz azonban, hogy a jegybank elindulhasson a nemzeti érdekű működés útján, mindenekelőtt szükséges a nemzetközi
könyvvizsgálati elvek alkalmazásával történő, a kétszintű bankrendszer létrehozásáig (1987) visszamenőleges, alapos számszaki
átvilágítása. Fel kell tárni a jegybank által folytatott összeférhetetlenségi gyakorlatokat, és a mögöttük meghúzódó
személyes motivációkat, meg kell nevezni, el kell számoltatni és felelősségre kell vonni a káros összeférhetetlenségekben
személyesen érintett vezetőket.
Végül, de nem utolsósorban a közhatalom és a közvélemény számára is a pénzügyi szektoron, azon belül is elsősorban az
MNB-n belül, átlátható szervezeti megoldásokat kell létrehozni a monetáris politika, a jegybanki devizatartalékok és az államadósság
kezelésre a további veszteségek elkerülése céljából.

(jobbik.hu alapján szerk.)