2010. június 18. Külföld

Mintegy százezer ultraortodox zsidó tüntetett Jeruzsálemben csütörtök délután az izraeli legfelsőbb bíróság egy határozata ellen, amely megtiltotta a szefárd zsidók szegregációját egy ciszjordániai zsidó telep lányiskolában.

Mintegy százezer ultraortodox zsidó tüntetett Jeruzsálemben csütörtök délután az izraeli legfelsőbb bíróság egy határozata ellen, amely megtiltotta a szefárd zsidók szegregációját egy ciszjordániai zsidó telep lányiskolában.

A tüntetők nem fogadják el az izraeli legfelsőbb bíróságnak azt a döntését, hogy az iskolákban érvényesülnie kell az integrációnak, nem lehet megkülönböztetni egymástól a tanulókat. A határozatra az adott okot, hogy Emanuel településen az askenázi (európai származású) zsidó szülők egy része nem engedte iskolába a gyerekét, mert nem akarta, hogy együtt tanuljon szefárd (észak-afrikai és ázsiai) társaival. Negyvenhárom házaspárt ezért a legfelsőbb bíróság két hét börtönbüntetésre is ítélt.

A Jeruzsálem központjában az ítélet ellen tiltakozók egyik plakátjukon fasisztának minősítették a bírói testületet, egy másikon pedig a zsidó nép "üzenetvivőinek" nevezték az elzárásra ítélt emanueli szülőket. Ők azért tiltakoznak az integrált oktatás ellen, mert megítélésük szerint a szefárd gyerekek nem elég vallásosak.

Esther Bark, az egyik tiltakozó, akinek hét lánya van, úgy nyilatkozott, hogy a tiltakozók legfőbb célja megóvni gyerekeiket a modern világ kísértéseitől. "Nem mondunk el mindent lányainknak a világról, és ha hirtelen nyílt közegbe kerülnek, az nem jó nekik. Védeni kell őket" - fogalmazott.

Egy másik jeruzsálemi tüntető, a kétgyerekes Barry Dubin elutasította azt, hogy a bíróság döntse el, hova járassák a szülők gyerekeiket. "Ennek semmi köze a rasszizmushoz, de minden kultúrában vannak különbségek a valláson belül, különböző szintek léteznek, és ezek a lányok (a szefárdok) alacsonyabb szinten vannak, mint a többiek" - érvelt a 28 éves férfi.

A Szerkesztő megjegyzései: A világ zsidósága két nagy csoportra osztható: a szefárdiak a hajdani Spanyolország nevét viselve alkotják mintegy 5%-kat, és az askenáziak, a Rajna-völgyiek nevét viselve pedig a zömét, a 95%-át. A két csoportnak mind a múltja, mint a társadalmi szerepe szögesen eltérő volt a történelem során.

Jeruzsálem templomának lerombolása majd a hébereknek Palesztinából való kitiltása után a túlélők alapvetően két irányba távoztak.

A nyugati útirány elsősorban a mai Franciaország déli területeire és az Ibér-félszigetre irányult. Az ide 'menekültek' a feudális rend tripartitiumába beépültek és értelmiségi, kereskedő réteget alkotva az államok gazdaságának lettek meghatározó tagjai mind a középkori Frank Birodalom, mind pedig az Ibér félsziget területén. A judaizmus rabbinikus farizeus rítusát követve a menekülésükkor már születőben lévő Talmudra építették a társadalmi életüket. A Talmudot jelen formájában a XIII. század elején a spanyolországi rabbi, Majmonidesz rendszerezte és alakította ki. A keresztényi világvégevárások végleges összeomlását követően azonban a szefárdi zsidóság kiszorult az állami életből, majd az Új Világ felé fordulva hozta létre a mai szemmel nézve is mérhetetlen gazdagságát, a későbbi pénzkölcsönző bankok és a világkereskedelem alapjait. A kereszténység világvége hangulata ehhez nagy mértékben hozzájárult, hiszen a VII. századtól kezdve készültek rá és a társadalom műveltsége mélyrepülésbe kezdett, olyannyira, hogy írni-olvasni csupán a katolikus papság és a szerzetesi rendek tagjai tudtak, az országok 'elitje', a nemesség azonban zömében már nem. Ezért léphetett az értelmiségi szerepkörbe a 'könyv népe', akiknél az írás-olvasás és szellemi foglalkozás meghatározóan fontos volt. Még akkor is, ha a nyugati polgári társadalomtól magukat gettókba zárkózva  határolódtak el.

A másik menekülési irány úgyszintén a hagyományos diaszpóra felé történt: keletre, lehetőleg a Római Birodalom hatóságaitól távolabbra. Egyik központot Babilon jelentette, ahol a Talmud egyik változata alakult ki a VII. századra (a másik a Palesztinában maradtak terméke). Azonban ez kitermelte a Talmud ellenzőit is, akik visszatértek volna a könyvhöz - azaz Mózes nevéhez kötött Törvényhez (Tórah) - és innen kapták a karaita (könyv) elnevezésüket. Azonban keményen léptek fel ellenük a rabbik és ezért északra menekültek (pl. Krím félsziget). A mai értelemben véve a karaiták ortodoxok. A legnagyobb karaita közösség még ma is Dél-Oroszországban él.

A muzulmán vallás kialakulásával és két Birodalom közé zárván a VI. században létrejött Kazár Birodalom válaszút elé érkezett: választania kellett egy világvallást a kiterjedt birodalom immár letelepedő népe számára és a VIII. század közepén (minden valószínőség szerint 740 körül) az akkor már zsidónak nevezett izraelita vallást választotta. Ámde a turk népek hagyományában az uralom alattiaknak is föl kell venniük az uralkodók vallását, ezért az izraelita (júdeai) hagyományokkal ellentétben nem csak az elit vette fel a vallást, hanem teljes lakosságuk - kivéve azokat, akik ez ellen tiltakozva elmenekültek a birodalom hatásköréből. Zsidó Kazária aztán a IX. században elfogadta a Talmudot. A manapság szefárdinak nevezett, akkoriban a muzulmán uralom alatt virágzó spanyol zsidóság miután erről értesült, érdeklődéssel vette fel velük a kapcsolatot, ám megismerve az eredetüket és hogy nem Dávid született népét alkotják elfordult tőlük, csupán fattyúknak - mamzel - tekintette azokat.

A nyugatra menekültek egy része aztán északra települt és a Rajna völgyében több városban is megjelentek zsidó közösségek. Létszámuk a néhány ezret is meghaladta. Ám de a XI. század végén szerveződő keresztes hadjáratok serege ezek tetemes részét leöldöste. Az életben maradottak igyekeztek elmenekülni, a feudális nagyurak védelmébe húzódni, majd a seregek távoztával zömmel visszatértek eredeti helyükre. Aztán a tatárjárás idején hirtelen a kelet-lengyel, litván, fehér-orosz területeken jelent meg igen nagyszámú (százezer feletti) zsidóság, ott esetleg 2-3 zsinagógát is tartalmazó falvakat népesítve be. Ezeket a falvakat stetl-nek hívják és az itteni zsidóság a társadalmi élet teljes vertikumát folytatta, nem csak pénzzel kereskedett, hanem gazdálkodott is. A zsinagógákban tanult, írni-olvasni tudott.

A mai zsidó történelem ezt a zsidó tömeget tekinti askenázinak, ami eredetileg a Rajna-völgyiek neve volt. A középkorban a lakosság szaporulata kedvező körülmények között két évszázadonkénti megduplázódást jelentett, ezért egy évszázad alatt több tízszeres szaporulat meglehetősen kétséges, mondhatnám, lehetetlen. Éppen ezért a kelet-európai - ma galiciainak tekintett - zsidóság forrását nem kereshetjük a rajnai zsidóságban, hiszen azok zöme a keresztesektől megkopasztva ugyan, de ebben az időben is még ott volt. Tömeges vándorlást keleti irányba azonban a közbenső területek - így a bajoroké - nem is tette lehetővé.

Az askenázi zsidóság forrásául ezért mindenképp a tatárjárás elől nyugatra menekülő és a litván hercegségtől, a lengyel királyságtól védelmet nyert kazár zsidóságot tekinthetjük.

A szefárdi zsidóság művelte a Talmudot, bevezette Európába a kabbala ezoterizmusát és mindezt a XIV. század elejéig uralta. Az akkoriban föllépő erőteljes zsidóellenesség - aminek következtében számos területről ki is tiltották a zsidókat - következtében a XV. századtól mindezek továbbfejlesztése a keleti, az askenázi zsidóságra maradt. A XVIII. század kabbalista új messiásai is innen kerültek ki, amikor is a zsidóság a feudális nagyurak udvari zsidói lettek, azok pénzügyeit, kereskedelmi és gazdasági tevékenységét alapvetően meghatározva. Az ekkor fölöttébb ellentmondásos szerepüket mutatta be a Süss der Jude c. film. A mai pénzkölcsönző bankárrendszer kialakulás is hozzájuk köthető. A XVII. században az Amerikába irányuló rabszolga- és onnan Európába hozott hatalmas mennyiségű arany kereskedelmének a hasznát kamatoztatva hozták létre azt a bankrendszert, ami mára már az egész világot behálózza és igyekszik a népeket rabszolgasorba kényszeríteni. Ennek egyik - ma már meghatározó - eleme a Rothschild bankárház és dinasztia létrejötte.

Az askenáziak viszonylag védett élete Kelet-Európában a XVII. századra megroppant, az orosz cárok, a kozák katonaság ellenezte még a létüket is, nyugatibb területre telepítették éket.  Ettől kezdve egyre nagyobb rajokban az akkori Habsburg Birodalom felé vették az útjukat. Bécsből aztán Amerika felé mentek volna, de sokan leragadtak a Birodalom keleti rézében és teremtették meg Közép-Európa legnagyobb zsidó népességét. Az I. világháború idejére a Magyar Királyságban már 1 millió feletti zsidóság élt kihasználva a Habsburg uralkodók nekik kedvező politikáját. A törökök kiűzésekor a Magyar Királyság területén 1000-nél kevesebb zsidó élt csupán! Szaporulatuk a Királyság egyéb lakói szaporulatának több mint tízszerese volt, holott a Habsburgok tetemes mennyiségben telepítettek be idegen ajkúakat velük párhuzamosan, azaz ez sem természetes szaporulat, hanem kívülről történt betelepedés volt.

Az askenáziak és a szefárdiak aztán Amerikában találkoztak drámai módon. Ott kellett az askenáziaknak felismerniük, hogy a 'kiválasztottak’' általában gazdagok, a társadalmi élet más fajta szelete jut nekik, mint az askenáziaknak. A két csoport gyűlölettel fordult egymás ellen, mígnem a XIX. század közepén a két csoport közötti szövetséget a B’nai B’rith-t, és rajta keresztül a közös társadalmi célt teremtették meg. Az eredményt a XX. század során megtapasztalhattuk.

A fenti híranyag ebbe az ellentétbe enged betekinteni. Izraelt a kelet-európai zsidóság bokszolta ki magának és az eredetileg ottani őslakos zsidóságot műveletlennek, ellenségének tekinti - és szinte üldözi is. Izrael állam gondolata a magyarországi születésű, askenázi Herzl Tivadar fejéből pattant ki és létrejöttéhez az ugyancsak európai, ám bizonytalan eredetű Rothschild dinasztia politikai és pénzügyi támogatására volt szükség. Minthogy a zsidó szellemiséget a XV. századtól az askenáziak határozták meg, a mai zsidó magatartást, barbár agresszivitást is ebben kereshetjük.

(barikad.hu, stop.hu alapján szerk.)