2009. december 9. Közélet

Magyarország ma ugyanannak a nagy érdekközösségnek két változatát nyögi. Az egyik változat elrejti az arcát, nevét, címét, háttérben terjeszkedik a pénzével, és irányít másokat, strómanokat, megvásárolt és rövid pórázon tartott politikusokat, ügyvédeket, ügyvezetőket. Ezeknek a rejtőzködő tulajdonosoknak a címét kellett most a napokban törvényesen elrejteni, nehogy kilétüket felfedhessék. Az offshore cégeket többek között erre találták ki, de a demokráciában valamiképpen védeni kell a nyilvánosság elől azokat a tulajdonosokat is, akik a pénzükkel egyenesen ide jönnek, azonban a háttérben akarnak maradni.

De mért is rejtőzködnek ezek? Nyilván azért, mert a hátsó szándékokat nem kell előtérbe tolni, hiszen azok azért hátsók, hogy ne lehessen tetten érni őket. A tulajdonosokat pedig nem kell kitenni közvetlenül a megszállt ország népe indulatainak. Oda-vissza úgy lehet legjobban nagy pénzeket mozgatni. A ciprusi offshore cég például nagyszerűen rejti a tulajdono­sait. Az ügyvezető handabandázik, nem adja ki megbízóit, és ez érthető – hiszen ezért fizetik. Érdekes ugyanakkor, hogy olyan, az egész magyar népességet érintő ügyben, mint amilyen a mostani influenzajárvány, a Nemzetbiztonsági Hivatalnak sincs informá­ciója a tulajdonosokról, akik egyébként közpénzből kaptak a magyar államtól milliárdokat – támogatásképpen. Az is lehet persze hogy a nemzetbiztonság őrei nem akarták elárulni még az Országgyűlés illetékes bizottságának sem azt, amit tudnak. Végül is, mi közük van hozzá, mi közünk van hozzá, hogy kiknek a kezében van az egészségünk, az életünk, és kiknek a kezébe kerülnek az adóforintjaink.

Elvégre demokrácia van, és a demokráciában mindenki úgy titkosít, ahogyan csak tud, és azt titkosít, amit csak akar. Sukoró ügyében elég volt például tudni Blum úr nevét, a háttérnek rejtve kellett maradni, mert lesz még sok hasonló kivásárlás, kaszinóprojekt, és gondolni kell a jövőre is. Már az is elég kínos, hogy az izraeli Blum úr maga ilyen mértékben a nyilvánosság elé került, és bizony akaratlanul rávilágított a háttérre is és az egész felvásárlási folyamatra. Ám egyelőre ennél is sokkal fontosabb – az újabb kárpótlási kampányban – rejtve maradnia, hogy a kárpótlási jegyekért kik jutnak a még állami kézben lévő földekhez, milyen mértékben és milyen minőségű földekhez és hol. Az ugyanis, hogy Magyarországon kié lesz a jövő, ki uralja az országot a következő száz vagy ezer évben, döntően a magyar termőföld birtoklásán múlik. Ha már az ipar, a kereskedelem, a bankok, értékes ingatlanok nagy része idegen kézben van, ha már tökéletesen eladósították az országot, akkor csak még egy lépést, egy döntő lépést kell tenni: fel kell vásárolni a földeket. És ezt nálunk csendben, félig vagy teljesen rejtve, de meg lehet tenni – miközben nagy a hangoskodás a közéletben, kezdődik a választási csinnadratta is, és ebben a zajban sok mindent el lehet még intézni csendben, lopakodva.

Az igazi hatalom háttérhatalom, az igazi szándék, Magyarország jövőjét illetően, hátsó szándék, de ne háborogjunk, mert van azért itt nyilvánosság is. A Nagy Érdekcsoport másik változata ugyanis mindenki számára látható, hallható, mégpedig napról napra. Ezek az új arcátlanok. Ezek nem rejtőzködnek, az ő arcuk látható, arcátlanságuk csupán annyit jelent, hogy nem tudnak elpirulni, mert nagyon vastag bőr fedi a képüket. Az ő szerepük az, hogy ha lebuknak is akárhányszor, tartsák a frontot, viseljék büszkén a rendszer természetét, a liberális demokrácia legfőbb törvényét: mindenki úgy hazudik, ahogy tud, mindenki annyit lop, amennyit tud – és mindenki úgy árusítja ki az országot, ahogy ügyességéből telik. Ezt a réteget biztonságosan fenntartja az idegen spekulánstőke és az a hazai törvénykezés, amely nekik mentelmi jogot, elévülési törvényt, lényegében érinthetetlenséget biztosít mint képviselőknek, kormánytagoknak, és ha már pozíciójukban tarthatatlanokká válnak – mint éppen egy Draskovics nevű mindenes –, akkor kitárul előttük a nagyszerűen jövedelmező „magánszféra”, és csörgethetik az aranyaikat magabiztosan. Mi pedig biztosak lehetünk benne, hogy ezentúl is ott lesznek minden fordulónál, mert ott lesz a náluk nagyobb úr is: a háttérhatalom.

Olyan ez, mint egy mese. Álmodni sem tudnának szebbet. Anélkül kapják meg a fele királyságot (vagy akár a teljes kiskirályságot), hogy meg kellene küzdeniük a hétfejű sárkánnyal. Gondolom, hisznek abban erősen, hogy majd eljön az idő, amikor már a rejtőzködőknek nem kell rejtőzködni, az arcátlanoknak nem arcátlankodni, mert nyíltan és maradéktalanul birtokba vehetik az országot, amelynek népét tönkretették, maradékát a maguk igájába vonták – és nem lesz már senki, aki bármit is számon kérjen rajtuk. És miben hiszünk mi? Miben hisz ennek az országnak a népe, amely ma még van, él és még mindig élni akar? Talán abban, hogy egyszer mégis elszámolásra üt az óra, és eljön a visszavétel ideje is.

Komment

Ismert tényező, hogy hazánkat a háborús bűnös volt MSZMP KB kibővített tagja, mintegy ötszáz család a saját kapzsiságuknak megfelelően irányítják vazallusai által országunkat. Akik "le buknak" csak vazallusok vagy strómanok.

Például ismert tény, hogy a kádárizmus alatt 3 milliárd Dollár hitelt vett fel egy kanadai (Tom Lantos) cégtől. Majd ezen ötszáz család 1988-ban 1 milliárd Dollárt kapott. Cserébe a hitel törlesztés mértéke utólag összesen 33 milliárd  Dollár  volt amit az adófizetők ki fizettek. A MSZP-SZDSZ-MDF csak fedő pártok a tevékenységük takarására a nép elől.

Magyarország nem fejlődhet a törvényes felelősségre vonás nélkül. Nem szabad hagyni, hogy csak a vazallusok vigyék el a balhét. Ezért is lényeges kérdés a vagyon elkopás  európai törvényi paragrafusai. Vagy európai szintű tulajdonosi  törvényi felelősség meghatározása. Jelenleg csak az állampolgároknak van tulajdonhoz fűződő felelőssége ami ki rekesztő és antieurópai. Lásd Lengyelországban volt bátorság megtenni. Most már  fejlődik a gazdasága.

(Magyar Hírlap Online alapján szerk.)