2011. november 18. Közélet

Háborúvá fajult a kormánypártok között zajló oktatásügyi vita a nemzeti köznevelési törvényjavaslat célegyenesbe érkezésével, és az ütközetben két tűz közé szorult a miniszterelnök. A felek árgus szemekkel figyelik Orbán Viktort, és minden megnyilvánulását igyekeznek a saját oldaluknak tett gesztusként értelmezni.

Az hónapok óta köztudomású, hogy Hoffmann Rózsa oktatáspolitikája finoman szólva nem élvezi a Fidesz osztatlan támogatását, ám azt még a legkacifántosabb forgatókönyvet álmodó elemzők sem gondolták volna, hogy egyes fideszes politikusokban felmerül az ötlet: oly módon próbálják megpuccsolni az államtitkár nevéhez fűződő törvényjavaslatot, hogy azt tárgyalás nélkül utasítják el. Eddig nem volt világos, hogy csak Pokorni Zoltán és szűk köre lát komoly problémákat a javaslatban, vagy ennél jóval kiterjedtebb ellentáborral kell szembenéznie az államtitkárnak, ha a javaslat a parlament elé kerül.

Az utóbbi néhány nap világossá tette: nemcsak Pokorni, de csaknem a teljes Fidesz-frakció felsorakozott és rögtön csatasorba is állt Hoffmann ellen. Az ötletet, hogy a kormánypárt nyilvánítsa általános vitára alkalmatlannak a javaslatot, Pósán László vetette fel, ami sokak szerint Kósa Lajost, a Fidesz másik alelnökét sejteti a háttérben, a felvetést pedig állítólag Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője tolmácsolta a miniszterelnöknek. Ekkor érezte úgy Orbán Viktor, hogy ki kell mondania: eddig és ne tovább! Elvégre ha a Fidesz vita nélkül lesöpri az asztalról a kormány támogatását élvező javaslatot, azzal magát a kormányt járatja le.

Az azonban, hogy Orbán Viktor szavai egészen pontosan mit is jelentenek, már értelmezés kérdése. A kereszténydemokrata „fordítás” szerint a kormányfő Hoffmann Rózsa mellé állt, és kinyilvánította, hogy az a fideszes politikus, aki a köznevelési törvény parlament elé került változatát támadja, az magával a miniszterelnökkel száll szembe. Fideszes forrásaink szerint azonban erről szó sincs: Orbán csak annyit kért tőlük, hogy támogassák a törvényt, arra már nem terjed ki az intés, hogy a javaslatot módosító indítványokkal „átírják”.

Pósán kezdeményezése egyébként komoly politikai hibának tűnik, hiszen egy kormány által támogatott törvényjavaslat vita nélküli elvetése olyan példátlan skandalum lett volna, ami nemcsak az államtitkárt, de magát a kormányt is nevetségessé tette volna, ráadásul a módosító indítványok még komoly lehetőséget jelentenek az elégedetlenkedőknek. De vajon mitől ilyen kibékíthetetlenek az ellentétek a kormánypárti politikusok között? Hoffmann Rózsát és Orbán Viktort a kritikusok közül sokak szerint a rendpártiság köti össze. Ezt gyakran szitokszóként használják, holott soha nem volt nagyobb szükség az iskolában a rendre, mint most, amikor fényes nappal késelnek gyerekeket az iskolai mosdóban. Azt már látjuk, hova vezetett a megengedő liberalizmus: köszönjük, elég volt belőle! Az államtitkár ellenlábasai szerint azonban Hoffmann Rózsa a nagy rendbetétel során olyan elemeket is eltörölne vagy fellazítana, amelyekben legalább konszenzus alakult ki az elmúlt húsz évben. Ilyen például az egységes mérési-értékelési rendszer kidolgozása, a középiskolai felvételik egységesítése vagy a szóbeli egyetemi felvételi vizsga eltörlése, amelyekre azért volt szükség, hogy ne legyen lehetőség a protekció érvényesítésére. Az oktatási integrációnak számos fideszes politikus is a híve, elég csak a Lázár János nevéhez fűződő hódmezővásárhelyi iskolai modellt említeni.

Az, hogy a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett oktatáspolitika valóban rendet tesz-e a rendetlenségben, vagy sem, csak az új oktatási törvények életbelépése utáni években derülhet ki. (mno.hu)

Szabad Hírek