Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Immár több mint egy éve folyik Magyarországon a rokkantak elleni hajtóvadászat. Rögeszmévé fejlődött a téveszme, hogy egy megroggyant ország minden bajának okozói a rokkantak.
„Magyarországon rendkívül negatívan hat a foglalkoztatásra a rokkanttá nyilvánítás rendszerét körülvevő számos csalás és visszaélés. A következmény: régiónk többi országához képest hazánkban kétszeres a rokkantak aránya. Ekkora különbséget semmilyen valóságos körülmény nem indokol, nincs tehát ennyi magyar ember, aki ne tudna valamilyen betegség, vagy fogyaték miatt munkát vállalni.” (Széll Kálmán terv)
A bűnbak tehát megneveztetett. Indulhatott a vadászat és a rokkantak száma egyre nőtt, mint a horgász hala a meséjében. Legfelkészületlenebb döntéshozóink már csaknem egymillió „vadászható” rokkantról beszéltek érzékeltetve, hogy legalább a felük szimuláns. Meg is indult a csalózás, felpörgött a gépezet, rohant mindenki álrokkantat találni. Szimuláns ugyan nem nagyon akadt, az esetleg munkára foghatók száma mára már kormányzat szerint is elenyésző. De az előítélet még tartja magát, sőt most törvény rangjára akarják emelni…
Érdemes-e néhány tízezer egészségkárosodott emberrel megnövelni a munkanélküliek táborát csak, hogy kielégítsük a tudatlanok vérszomját? A Széll Kálmán tervben két régmúlt technika pontatlan értelmezéséből adódóan beszélnek blődségeket. A ’90-es évek elején volt bevett társadalmi gyakorlat az ötvenes éveiket taposó a munkaerőpiacról kiebrudalt munkavállalók rokkantosításba menekítése. Velük – átmenetileg – tényleg felduzzadt a rokkantak száma. De ezek az emberek ma már betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt, beszélni beszélhetünk róla, kiöregedtek már ők a munkára foghatók világából. Korrigálva a hibát őket ezért a jövőre átsorolják az öregségi nyugdíjasok közé. Ezzel a csaknem nyolcszázezres rokkant tömeg kevesebb, mint felére csökken. (Ez a törvény legpozitívabb, egyetlen dicsérhető eleme) Vadászható rokkant tehát már csak: cc. 380 ezer fő.
Egyenetlen területi megoszlásban: Soltész államtitkár úr (aki több éves, ezen a területen dolgozó politikus mivolta ellenére elképesztően hozzá nem értő! Ő az, aki mai napig képtelen felfogni, hogy a rokkantság állapot, ami lehet betegségből fakadó éppen úgy, mint balesetből. Továbbá nála a rokkant vagy fogyatékos ellentéte nem az ép, hanem az egészséges, holott egy rokkant is lehet beteg vagy egészséges, mint egy ép ember – NIF szerk. megj.) rácsodálkozott arra, hogy a rokkantságot az ország legelmaradottabb területein találjuk meg. Jó, ha tudja az államtitkár úr, a szegénység és a nyomor, betegség együtt jár. A kilencvenes évek óta megfigyelhető tendencia, hogy a magyar munkavállaló nem megy táppénzre, inkább betegen is dolgozik, mert félti az állását. Egy egyszerű influenzát éppúgy lábon próbál meg kihúzni, mint egy komolyabb egészségkárosodást. Na most, ahol már semmi munka nincs, akkor mit veszíthet, ha jelentkezik rokkantnak? Valami betegsége biztos van, hisz a kevés jövedelméből nem jutott neki helyes egészségmagatartásra, gyógykezelésre. A munkanélküliség, a betegség és a rokkantság együtt járásában nincs tehát semmi magyar sajátosság, inkább az a furcsa, hogy ez az alapvetőnek tartott ismeret még nem evidens minden döntéshozó számára.
A rokkantság fogalmának megváltozásával
az ezredforduló után megfogalmazódott egy szigorítási és egy
szemléletváltási igény a rokkantosításban. 2008. január 1.-től már nem
azt nézi az erre hivatott bizottság, hogy az illető képes-e korábbi
munkáját elvégezni, hanem azt, hogy maradt-e annyi munkavégző képessége a
megbetegedettnek, hogy az még elfogadható arányban értékesíthető a
munkaerőpiacon. A szigorítás eredményeként csökkent a rokkantsági
vizsgálatra jelentkezések száma. (Átmenetileg persze ez nőhet, ha tartós
marad a gazdasági visszaesés vagy stagnálás.)
Mivel a rokkantak közé belépők száma csökken és a természetes fogyás (vagyis az elhalálozás – szerk. megj.) esetükben magasabb az átlagnépességnél, a rokkantak összlétszáma is elkezdett apadni.
A szemléletváltás másik eleme a rehabilitáció megnövelése volt. Az
egészségkárosodott személyt segíteni kell a mielőbbi egészségi
állapotának lehetséges helyreállásában, szociális talpra állásban és a
munka világába történő visszakerülésben. Ezzel elméletben természetesen
mindenki egyetért. De azt a jelenlegi törvénytervezet alkotói is tudják,
hogy hiába rehabilitálunk közepes hatásfokkal egy élete delén járó
embert, ettől ő nem lesz vonzó a munkaerőpiacon. Negyvenöt
év felett már nagyon nehéz munkahelyet találni, félig átképzetten és
többé-kevésbé gyógyultan meg érdemi munkát megvalósítani szinte kizárt. Társadalmi
szinten ez azt jelenti, hogy feleslegesen kidobott pénz a minimális
rehabilitáció, amit nyugodtan nevezhetünk csak összekalapálásnak.
Ezért a törvénytervezet saját bevezetőjének is ellentmondva, azokat,
akiknek kevesebb, mint öt éve van hátra saját öregségi nyugdíjkorhatáruk
betöltéséhez békén hagyná. Szintén reménytelennek ítéli meg a jelenlegi
I., II csoportos rokkantak komplex rehabilitációját. Emberi jogaik, ide
vagy oda, ők sem részesülhetnek a komplex rehabilitáció áldásaiban.
Kapnak annyit, mint eddig. Többet rájuk költeni, azaz rehabilitálni őket
már nem érdemes ismeri el a tervezet. Egyénileg ez egy sablonszöveg:
„rehabilitálható, de komplex rehabilitációja nem javasolt” Ennyi,
leírták…
Kiesnek hát a munkára fogható körből ők is, de maradt még vadászható: olyan kétszázezer fő. Két fő csoportban :
A megközelítően 110 ezer III. csoportú „vadászható” rokkantnyugdíjas
esetében olyan húsz százaléknál változtat – csökkent – a bizottság az
egészségügyi károsodottság mértékén. (Bár, ezen megállapítások némelyike
is csodatétel kategóriájába tartozik. Jelenleg háromezer per zajlik a
rokkantsági fok vitatása következtében, döntően az
egészségkárosodottaknak van igazuk.)
A rehabilitációs ellátásban részesülők esetében gyenge harmadrész az,
aki ideig-óráig meg tud kapaszkodni a munkaerőpiacon. Hozzájuk számítják
a szociális járadékosokat, ez olyan kilencvenezer ember.
Az összesen kétszázezer főből tehát olyan 30-40 ezer fő visszaterelését
látják elképzelhetőnek egy-két évre a munkaerő piacra. Hogy miért csak
ilyen keveset? Mert sem valódi, azaz komplex rehabilitáció, sem
tényleges munkaerő szükséglet nincs jelenleg.
A jelenlegi komplex rehabilitáció eszköztelenségét jelzi, hogy az állami
statisztikák szerint is mindössze 25-30 %-át sikerül újra munkába
helyezni. Arról, hogy ez esetleg csak időszakos és képtelen megragadni a
rehabilitált a munkahelyen természetesen nem vezetünk statisztikát.
Nincs kommunikáció a szigorítást
sürgető Dr. Lanczendorfer Erzsébet kereszténydemokrata (?) országgyűlési
képviselő és az egészségkárosodottak mentésére fellépő katolikus
egyház, a Máltai Szeretetszolgálat és Róma püspöke között.
Jól jelzi, hogy az egyházak egyre inkább a szigorítások miatt a megnyomorodott emberek sokoldalú mentésére állnak át. A
képviselő asszony meg megtagadva 2007-es önmagát, ma már az
egészségkárosodottakat hibáztatja azért, mert azok nem tudnak
visszakerülni a munkaerőpiacra. Kár, hogy nem Róma püspöke dönt a magyar országgyűlésben az egészségkárosodottakkal kapcsolatban.
Pedig a képviselő asszonynak már csak hivatalból is tudnia kellene,
hogy a „Kelj fel és járj” csak arra hivatottak esetében jelent valódi
segítséget. A többieknél marad a csökkent munkaképesség, esetleg
csökkent ezért muszájból kiegészített kereset és majd ha elterjed akkor
az atipikus foglalkoztatás. Ezek nélkül a rehabilitáltak üldözésének
megszavazása méltatlan minden humánus, vallásos embernek.
A magyar gazdaság nem azért
foglalkoztatja csak mindössze 55 %-át a munkaképes korú lakosságnak,
mert a többi nem akar dolgozni, hanem mert nincs több munkavállalóra
szüksége.
Az egészségkárosodott személy akkor lesz
keresett munkaerő és valóban többlettermelő, ha növekszik a gazdaság.
Addig csak vagy a munkanélküliek egy agyon szekált és ettől költséges
részét alkotja a ráerőszakolt színlelt rehabilitációs részleggel, vagy pedig sajátos módon – a kedvezmények által – kiszorítja az állások egy részéből az egészségeseket. Azaz nem lesz több munkahely, csak államköltségen megtámogatott egészségkárosodottak kerülnek az egészséges dolgozók helyére.
Összegezve: Sebtében és munkaerő-piaci és költségvetési hatásait nem megfelelően végig gondolt tervezetet állítottak össze.
Ennek csak egyik következménye, hogy a megálmodott megtakarítás
töredékét sem érheti el a költségvetés, miközben a másik oldalon
jelentős kiadások keletkeznek. Új intézményrendszert kell létrehozni
kétszázezer gondozottra. (Hisz a folyamatban mindenki részt vesz
valameddig és hát vannak új belépők.) Többszörösére kell növelni a
képzési kiadásokat, miközben az érintett családok számára is
megnövekednek a kifizetendő szociális juttatások. Miközben az általános
pénzhiány miatt éppen összeomlani készül az egyszerű, minimális
értékteremtő munkára felépített foglalkoztatói hálózat. Tehát olyan évi 15 milliárd forint költséggel elérünk olyan évi 10 milliárd forint megtakarítást. Ez nem tűnik logikus, sem pedig a beépített kényszertömeg miatt humánus, ha úgy tetszik keresztényi megoldásnak. Rossz a törvénytervezet… Újra kellene tervezni.
Spitzer Tibor
Szociológus, politológus
Szakvizsgázott szociális munkás
Alulírottak egyetértünk a „Rokkantvadászat” című szakmai vélemény levél tartalmával.
Kérjük a Tisztelt Országgyűlést, hogy a T/5000 A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról című törvény-tervezet előterjesztését vonja vissza és szociális szakemberek, rehabilitációs szakemberek az érintettek és azok érdekképviseleteinek bevonásával kezdjen tárgyalásokat egy a társadalmi reintegrálást lehetővé tévő törvényről.
Katalin Varga
NIF kommentár:
Kár, hogy a szakmai véleményező is elköveti azt a hibát, hogy keveri a fogalmakat! Mint már a megjegyzésben is jeleztük, a rokkant vagy fogyatékos ellentéte nem az egészséges (az a betegnek az ellentéte), hanem az ép ember. Ezt leszámítva jó, és nagyon fontos az, amit tartalmaz. Elképesztő, hogy a magát kereszténynek nevező KDNP a nevét adja egy ilyen embertelen törvénytervezethez, élén a szociális területekért felelős, magát szintén kereszténynek mondó államtitkárral! Szégyen, gyalázat!
Miközben az ép és még erejük teljében lévő 45 év felettiek is alig-alig (inkább nem) kapnak munkát, az amúgy is megnehezült életet élőkön akar nyerészkedni az állam, ráadásul, mint olvashattuk, ráfizetéssel. Ahelyett, hogy munkahelyeket teremtene, inkább az ebben a helyzetben vétlen kisembereket zaklatja a kormány. Őrült és aljas világ ez.
Kérjük, aki a forrásként megadott oldalon található petícióval (mármint, hogy parlament vonja vissza a T/5000 A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról című törvény-tervezet előterjesztését) egyetért, az írja alá. (Nemzeti InternetFigyelő)
Szabad Hirek
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát