2012. október 3. Közélet

Sarkosan fogalmazvaAz ember azt hitte volna, hogy a baloldal kigyógyult a turulfóbiából. A legtöbb állam címerállata valamilyen ragadozó madár, többnyire sas (akár kétfejű is), az erő és a szabadság jelképe. A másság jegyében lehetett volna nyulat, teknősbékát vagy disznót is választani, de a népek már csak ilyen elmaradottak voltak.

Most, hogy Ópusztaszeren turulszobrot avattak, ráadásul maga a miniszterelnök mondott beszédet, ismét beindult a gyűlöletgyár.

 A Népszabadság szerkesztőségi cikkben tiltakozott, Orbán Viktornak címezve az üzenetet, van itt bőven szélsőjobb, hamis nemzetromantika, újpogányság, ősmagyar világ, mondabéli vérszerződés, és a jóslat, miszerint aki a turul nevében szállt eddig harcba, mindig veszített, így hát „Ön is veszíteni fog”.

Azt nem írták meg, mégis milyen ősmagyar jelképet kellett volna Ópusztaszeren felmutatni, talán vörös csillagot, sarlót és kalapácsot, netán turul helyett keselyűt, de mindegy.

A Vasárnapi Hírekben a közismerten művelt Gál J. Zoltán fogalmazta meg a szerkesztői véleményt (Turulpásztor) hasonló hangnemben, csak a befejezést idézem a remekműből:

„Azt hiszem, ott, ahol mostanság a sorsunk eldől, nem nagyon tudják, mi a fene az a turul. Onnan juhok sem látszanak. Legfeljebb birkák.”

Ahol a sorsunk eldől, az Brüsszel, és onnan minden bizonnyal birkáknak látszunk, kivéve persze a világpolgár balliberálisokat, akik bezzeg tudják, micsoda vészterhes örökség a turul és általában a hamis nemzetromantika, melyből a világ népei már régen kigyógyultak, csak mi merülünk el a sosemvolt múlt ködében, miközben körülöttünk minden nemzet már az új Európát építi.

Nekem személy szerint már régen nem fáj az ilyen őrült beszéd, ez tényleg a selejt bosszúja, a hazáját szerető magyar ember kikerüli, átlép rajta, nem kell megsértődni sem, ők ilyen különös anyagból vannak gyúrva, és ebből élnek.

Igaz, sajnálni sem tudom őket, amiért a turultól rettegnek.

Ők tudják, miért....

(Magyar Hirlap online)

Szabad Hirek