Schopenhauer és a megítélése a Realis vagy a Szürreál posztmodernitás (I. rész)

2010 Október 27. Külföld (Amerikai Szabad Sajtó alapján)

Az alábbi szöveg a kibővített változata Tom Sunic a beszédében az új jobboldal konferencia London London , 2010. Október 23-án.

Fennáll a veszélye annak értelmezése szövegben néhány rég letűnt szerzője, nem beszélve néhány nehézsúlyú filozófus, mint például Arthur Schopenhauer (1788-1860). A tolmács általában nézni részei a szerző prózájában, hogy a leginkább megfelelő a saját következtetéseit, ugyanakkor el kell kerülnie részeket más kritikusok is találnak releváns, és amelyet a tolmács fontolóra veheti vagy érthetetlen, vagy nem releváns. Ez igaz a Schopenhauer, amennyiben ő foglalkozik az ő többrétegű munka változatos tárgyú, kezdve az elméletek a tudás, a nők szerepe, szex, eugenika, vallás, stb, miközben aforizmás képleteket, hogyan kell élni egy többé-kevésbé élhető életet. Sőt, az ő egész munkája Schopenhauer foglalkozik részletesen a képpel, az objektív valóság, a mi saját észlelés, és hogyan ön-érzékelés tükrözi magát a felfogást, a többi, például az elme az én politikai (pszihopolitika) ellenség vagy barát. Nem csoda, hogy amikor Schopenhauer olvassák együtt néhány posztmodern szerző, munkája is utólag hozamot néhány úttörő betekintést, amelynek még nem volt tudomása.

Az ördög gyakran a részletekben, de gyakran a részletek önmagában is gyakran beárnyékolja az egészt. Csak azért, mert Schopenhauer kritikus volt a zsidó monoteizmus ellen, vagy néhány kritikus megjegyzést nőkről, nem vezethet minket arra a következtetésre, hogy ő a zászlóvivője az antiszemitizmusnak, vagy utálatos a nőknek. Az a tény, hogy Adolf Hitler volt az egyik lelkes olvasók nem beárnyékolja az a tény, hogy az apa a modern pszichoanalízis, a zsidó származású osztrák Sigmund Freud, tanultam kap foglalkozik tőle az irracionális, hogyan fogja kifejezni szexuális vágy.

Egy apolitikus Meta-politikus

Schopenhauer lehet katalogizált mint gondolkodója az úgynevezett szellemi konzervatív forradalom , amennyiben sok gondolkodó, mint például Friedrich Nietzsche, Vilfredo Pareto, Julius Evola és mások, száz évvel később, nagy mértékben befolyásolta az ő írásai alapján. Nem lehet ezek a szerzők megfelelően értelmezni, kivéve, ha az olvasó megismerkedik a Schopenhauer írásai először. Másodszor, Schopenhauer tanítások elsőbbségének majd élen felfogásunk a valóság is lehet segíteni, megérteni a politikai hyperrealitizmust a modern liberális rendszert.

De azért messze van a karikatúra egy öngyilkos szerző harping szüntelen a halál kultúrája, mint volt a helyzet sok a ^20. századi utódai, köztük a magisztrális Emile Cioran . A ő aforizmák Schopenhauer ad néhány hasznos receptet, hogy hogyan kell minimalizálni az életet a fájdalom és bánat, hogyan dobja ki a veszélyes illúzió a boldogság. Mint egy finom műértő az emberi pszichológia, Schopenhauer joggal megjegyzi, hogy ha van egy erőszakos kitöréséig az öröm, a katasztrófa fenyegeti a sarkon. Ezért a legnagyobb erőfeszítéseket, hogy meg kell megfékezni változását a hangulatot: szorongás csak a másik oldalon az ecstasy. Nem szabad teret ad nagy öröm vagy nagy szomorúság, mint a változékonysága minden dolgok átváltoztat azokat bármikor. Ezzel szemben azt kell élvezni az "itt és most", esetleg egy vidám módon - ez a bölcsesség, az élet. ( Die Kunst zu sein glücklich . CH Beck 1999, p. 56).

Schopenhauer nem foglalkozik a politikai értekezések az ő munkája, és nem is tárgyalja a politikai szociológia a gyorsan iparosodó európai, vagy állami intézményeket számára az ő történelmi ideje még nincs. A politikai változások szemtanúja volt, de drámai voltak, mint például a napóleoni háborúk Európában, a hatalomra of America, és a napóleoni korszak utáni, nem voltak érdekes neki. Elég felelniük embergyűlölő nézeteket vallanak az emberi természet, aki felett maradtak a politikai és történelmi csetepatéba a pont a teljes pártatlanság.

Schopenhauer visszautasít minden formulát minden ontológiai, a politikai, vagy etikai rendszer nélkül. Ehelyett lerombolja az összes doktrínák és minden rendszer, legyen az vallási vagy politikai. Ő nehezményezték a politika, és ő is méltán mutatják be egy "anti-intellektuális", a modern értelemben vett.

A Schopenhauer világa alapvetően abszurd és egyetlen politikai filozófia megváltoztathatja annak abszurditását. Egy francia teoretikus posztmodernitás, a filozófus Clément Rosset , valószínűleg az egyik legjobb szerzők, akik össze a jelentősége Schopenhauer számára több alkalommal.

Az ember örökre sikeresen megtévesztő múlt eseményeinek az új események által. Ő már úgy gondolják, hogy képesek cselekedni belül szabad és regeneráló idő elteltével. A valóságban azonban ő volt a karja a holttest. A retrospektív horror kiterjed a múltját, amelyben élt azóta, bár, mint a jövőben, ez idő telt el a jó. Ez az idő-betegség, mély forrása az intuíció, hogy nincsenek minden véglegességét, fejezi ki magát, A megszállott témája az ismétlés. ( Clément Rosset , Schopenhauer, filozófus de l'Absurde , 1967, 97. o.).

Más szóval, bármennyire mi is vágyunk befolyásolják az áramlás az idő vagy hozzá, hogy valamilyen cél vagy célból, könyörtelen ciklikus természete mindig visz minket, hogy tovább téveszméket, és az elmaradhatatlan status quo.

Sehol sem látszik ez abszurd ismétlődő lesz az élet látható, mint a férfi nemi vágy - amely Schopenhauer írja le a híres fejezetet és esszét "a metafizika a szex." Egyszer egy szexuális étvágya assuaged, az akarat továbbra is nyilvánul meg újra és újra a szüntelen azonosság ,A szexuális vágy. Ebből következik, abszurd repetitiveness, hogy az egész történelem az emberi faj a beakadása újbóli törvények. Világ ügyek és a politikai döntéshozatali megnyilvánulása a saját maga okozta vágy valami új iránt. Az ezeken alapuló felfogás az ismétlődő valóságot, Schopenhauer azt mutatja, nem érdekli a történelem, megjegyezve, hogy mindig ugyanazok az emberek, akik a világ színpadára, hasonlóan gondolkodnak, de keretezve egy másik retorikai. Röviden, ő a kritikai a filozófiája és az optimizmus az ötlet a haladás, amelyek megszabják az beépül a tizennyolcadik század tanítása a felvilágosodás.

A Schopenhauer nincs semmi új a nap alatt, mint minden futó második az új lesz a régi és a régi lesz az új, az idő kereke fordul örökre. Ideje Schopenhauer mentes történetiség. Ezért a tanulmány néhány történelmi esemény, vagy valamilyen politikai dráma, teljesen irreleváns. Schopenhauer támogatja a feladása az illuzórikus lesz, hogy hozzon létre egy jobb világot. Volt kénytelen-kelletlen támogatója monarchikus kormányzati forma, mert ez a szabály kínált néhány látszatát hatóság és a stabilitás.

Annak ellenére, hogy statikus filozófiáját, amely elutasította az emberi és politikai jobbáságot, Schopenhauer vállalkozások gyakran az ő hosszas munka érdekes és megalapozott elemzések, mint például a rövid tanulmány a fontosságát, az örökítőanyag. De óvatosnak kell lenni, hogy ne extrapolálni a szétszórt észrevételeket a faji és az öröklés és feltételezik, hogy ők alkotják a nagy részét az ő munkájának. Hitt az örökös javítására az emberiség, és néhány saját megjegyzést biológiai fejlesztő igaza van a célnak. Függetlenül attól a ténytől, hogy nem sokat ásni tárgyát öröklődésnek, az egyiket el kell fogadnia, hogy Schopenhauer is könnyen fegyverként használják a modern szociobiologia vagy faji realisták.

Ha tudnánk ivartalanítani minden gazemberek, és fogd be a szád minden hülye liba kolostorokban és adjon személyek nemes karakter egy egész hárem, és a férfiak, sőt teljes férfi, az összes lányok az elme és a megértés, egy nemzedék hamarosan fel, mit hozna a jobb kor, mint a Periklész ( The World, mint Will és Ötlet , 331. o., "Örökletes tényezők.")

Schopenhauer megjegyzései öröklődés tökéletesen kompatibilisek az ő tanítása a függetlenségét is. Csakúgy, mint tudjuk soha nem változnak az előre meghatározott jellegét génjeink és a mi genealógia, nem tudunk változtatni az előre meghatározott jellegét is:

Az egyetlen szabad, hogy létezik ez a metafizikai jellegű. A fizikai világban a szabadság lehetetlenség. .. [T] ő maga, mint ami kívül esik azon időre, és amennyiben egyáltalán létezik, soha nem változik ...Tehát, hogy minden ember éri el csak az, ami végérvényesen letelepedett az ő természete, vagy születik vele. ( Szabad Akarat és fatalizmus ).

Az akarat ellenfél a Megtévesztő Valóságnak

A fő hajtóereje az egésznek az egyetemes az akarat. "Ötletek", fogalmak és képek csak a tárgyiasításának mi lesz a különböző szinteken az észlelés. A majd egy vak erő, rá sem idő, sem tér, sem nem is engedelmeskednek az elvek okság, nem is tárgya a baleseteknek.

Ebben az értelemben Schopenhauer jelent nagy áttörést a tanításait racionalisták és idealisták idejével, akik szerelmes elvei kauzalitás, és a továbbiakban nézett szükségessége amely sarkalatos pontja a földi élet. Schopenhauer állt ki, mint egy furcsaság az ő időkben, amelyeket áthatott az örökség a felvilágosodás.

Ugyanakkor a fogalmi szinten, mint néhány tudós rámutatott, egy körültekintően kell különböztetni az akarat és az ösztön, a későbbi kritikus csodálója és kommentátor, a nemzeti-szocialista miniszterelnök, Alfred Rosenberg, jegyezte fel a fejezetben "Akarat és ősztön" aki mára már híres könyve, A mítosz a ^20. század . "W beteg mindig ellentétes az ösztön (" Trieb "), és nem azonos vele, mint Schopenhauer úgy tűnt, hogy tanítani."

Más szóval ellentétben Schopenhauer, Rosenberg kifogásolja, hogy Schopenhauer használja a "lesz" egy túlságosan általános módon. Hasonló a Nietzsche és az ő követői, Rosenberg érvel a "végrehajtási" A szabad akarat a prométheuszi és politikai célokat, és ugyanakkor ellentmondásos, hogy az ősi biológiai impulzusok, amelyben kéri a "ösztön." (Trieb).

Az ember eredetileg nem is a tudás, hanem egy lény, ösztönösen, és - az akarat, hogy életre kel a ciklikus időben és egy nem lineáris módon. Az az alapvető valóság, a világ, a dolog-ben is, és a tárgyiasítás az, ami látható, a külső jelenségek, mint például a tárgyak vagy politikai események tanúi vagyunk naponta. A gyakorlati életben az ellentétek között lesz, és ezért abból a tényből ered, hogy az akarat metafizikai anyag, míg az oka, valami véletlen és másodlagos: a "függeléke az lesz. Az akarat egy önálló vágy, azaz, egy irracionális cselekednünk kell, vagy tenni valamit. Az akarat szabad minden egyes gondolkodási folyamat és cselekvés, de nem kell, és általában nem követi a séma okaként.

Ellentétben a legtöbb filozófusok idejével, beleértve a Hegel, Schopenhauer nem rendelkezik miatt nagy megbecsülésnek. A illúziók alapján öncélú felfogás, így is marad annak ellenére, hogy beépült a legkifinomultabb kéri oka. Ezért, Schopenhauer is méltán jelöléssel a legnagyobb anti-racionalista filozófus minden időkben. Csak az a zsenialitás valamilyen minőségben az objektivitás, amennyiben tudja kihasználni az akaratát, és vált a tiszta tudni tárgyá.

Az abszurd Schopenhauer "szabad" lesz az, hogy az ember rabszolgája, hogy anélkül, hogy valaha tudta az eredetét és okát. Az emberek járnak, de nem tudom, miért járnak ahogyan ők: ha eltekintünk néhány zsenik, saját maguk megítélése nem más, mint illúzió. Ez élvezet minket egy rettenetes életet, teljes, szorongó az egyik kezét, és eksztatikus elvárások között. Az abszurd a mi akaratunk nem, hogyan érheti el a folyón, és oltja a szomjúságot: az abszurd abban áll, majd az, hogy szomjas! Az akaratnak nincs oka és, tekintettel arra, hogy kizárja a kauzalitás, hogy nincs szükség vagy célja.

De, hogy ez a nagyon is van, továbbá boldogtalan és szerencsétlen csak hangsúlyozza hiányában a létjogosultságát. (Rosset, 16. o.)  

Schopenhauer elmélete képviseleti és a felfogás könnyen rangsorban neki ma a kategóriában az alapító atyák a posztmodern elmélet, a kettős és the Hyperreal . Minden, amit látunk, múlandó "képviseletek", és nem a tényleges fizikai jelenségek. Álmodunk akkor is, ha ébren vagyunk.Nos, hogy akkor mi a különbség a tényleges politikai igazságot és a kitalált politikai igazság között?

Folytatni fogom.

JOBBIK GONDOLAT