2010. január 8. Közélet

Csalódniuk kell azoknak, akik elhitték, hogy a banki etikai kódex előírásai meggátolják a pénzintézeteket, hogy az ügyfelek számára kedvezőtlenül és egyoldalúan módosíthassák a szerződéseket. Ugyanis amit a bankok elvesztettek a kódex miatt, azt beépítették a hitelintézeti törvénybe.

A december első napján életbe lépett banki etikai kódex mindössze elveket rögzít. Mégpedig első helyen az átláthatóságot, majd a szabályelvűséget és a szimmetriát. Ez azt jelenti, hogy a kódex legfőbb célja a hitelszerződések közérthetőbbé tétele volt. A kódex kimondja, hogy a pénzintézetek a joggyakorlatot segítő elvárásoknak megfelelően, tisztességesen tevékenykedjenek.

A feketelevest azonban a hitelintézeti törvény tartogatja az ügyfeleknek.

Eszerint „a fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani”. Azaz mindent, ami a legnagyobb pluszköltségeket jelenti az ügyfeleknek. Az egyoldalú módosításra okot adó körülmények meghatározása olyan általános, hogy szinte bármi belefér. A törvény kimondja: „

Az egyoldalú módosítás jogát a hitelező (bank) akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette”. A szerződésből a pénzintézetek semmit nem hagynak ki, miután a törvény szerint a dokumentum egyoldalúan nem módosítható új díj vagy költség bevezetésével.

Talán az egyetlen konkrétum az, hogy díjat vagy költséget évente legfeljebb a KSH által közzétett, előző évi éves fogyasztói árindex mértékében lehet emelni. Állami kamattámogatással nyújtott lakáskölcsön esetén ráadásul az ügyfél számára kedvezőtlen módosítást annak hatályba lépése előtt mindössze 15, és nem harminc nappal kell hirdetményben közzétenni.

( Magyar Hírlap alapján szerk)