2009. november 23. Közélet

A balsajtó előszeretettel retteg attól, hogy jövőre a Fidesz – más megfogalmazásban a jobboldal – óriási győzelmet fog aratni. Akiben élnek még a jól bevált régi reflexek, azokban már felébredt a gyanú, hogy ez nem valóságos elemzés, csupán színház. Festett világgal riogatják a népeket, hátha megijednek. Gondoljunk a középkori haláltáncokra, azokkal is az ijesztés volt a cél.

Ha a díszletek mögé nézünk, egyáltalán nem vehetünk mérget az elsöprő Fidesz-győzelemre. A régebbi választások eredményének ismeretében pedig magát a Fidesz-győzelmet sem szabad tényként kezelni.

A balsajtó egységes riogatása a Fidesz-győzelemmel szintén azt jelzi, hogy központilag elrendelt médiaoffenzíváról van szó. Magyarán a nagyarányú Fidesz-győzelem vizionálásával propagandát folytatnak. Propagandájuk céljai: 1. a rossz kormányzás miatt közömbössé vált baloldali szavazók megijesztése, hogy féljenek a jövőtől, és szaladjanak az MSZP-re szavazni; 2. megdöbbentő, de tény, hogy sok választó van, aki a propaganda hatására azt hiszi, hogy a mostani közállapotokat a Fidesz okozza, ezért – a változtatás céljával! – az MSZP-re voksol jövőre.

A balmédia fogyasztói között nem csekély számban találhatók olyanok, akik azt hiszik, Orbán van hatalmon, ő kormányoz ilyen rosszul. A balsajtó a maga érdekei szerint tökéletesen célszerűen jár el. Igaz, a népet félrevezeti, de ez nem szempont arrafelé.

A múlt is a balsajtó mostani viselkedését igazolja. Az MSZP csak egyszer veszítette el a kormányt – ráadásul akkor sokkal jobban kormányzott! Az MSZP 1998-as vereségének oka az volt, hogy a szocialista kampánystratégia a „fagyasztást” célozta. Azt hitték, akkor járnak jól, ha minél kevesebben mennek el szavazni – és tévedtek. Azóta kimutatták: nem az MSZP szavazótábora, hanem a radikális jobboldali szavazótábor a legfegyelmezettebb.

Az MSZP 2002-ben és 2006-ban a hisztériáig fokozta a félelmet a Fidesztől – és nyert. Most is ez fog következni.

Lássuk a számokat!

 A közvélemény-kutatások egyértelműek: a Fidesz nem áll jól. Azonban a fősodratú baloldali sajtó szándékosan úgy prezentálja az adatokat, mintha a Fidesz elsöprő fölénnyel vezetne. A Fideszhez közeli médiumok pedig nem mernek szögesen ellentétesen fogalmazni, talán attól félve, hogy „árulónak” bélyegzik őket. Pedig a tények, amelyek mindegyik kutatásban egybehangzóak, a következők:

 1. Most, nyolcadfél évi katasztrofális kormányzás után is van több mint 900 ezer MSZP-szavazó, amihez hozzá kell adni a látenciát (közismerten ez a réteg vallja be nyíltan a legkevésbé a szimpátiáját), tehát akár holnap több mint egymillió szavazót tudnának urnákhoz vinni a szocialisták.

 2. A Fidesz szavazóbázisa más. A Fidesz-bázis (a régi jobbos hagyománynak megfelelően) „nyíltan szavaz”, valószínűleg egy nyílt voksoláson ugyanazt az eredményt hozná, mint a titkos szavazási rendben. A Fidesz-szavazók száma most 2,4–2,5 millió között van, ezt is egyöntetűen méri minden közvélemény-kutató.

Ha a tényleges szavazatszámokat nézzük, akkor még tisztábban kirajzolódik a Fidesz korlátja, a sokat emlegetett üvegplafon. A Fidesz 2002-ben – az MDF-fel közös listájára – 2 306 763 voksot kapott, végül a mandátumok 48,7%-át szerezte meg – és veszített. Az ellen oldalon az MSZP listája 2 361 997 voksot gyűjtött, és – az egyéniben Orbán Viktor nagy menetelése után elszenvedett vereség miatt – a mandátumok 46,11%-át szerezte meg. Viszont az SZDSZ által begyűjtött 4,92%-nyi mandátummal a 2. és a 3. helyezett kormányozhatott. Az SZDSZ-lista egyébként 313 084 szavazatra volt jó.

Ne felejtkezzünk el a ködbe veszett voksokról sem. Összesen több mint 10%-nyit adtak a küszöbön elbotlott pártokra, közülük a MIÉP 4,37%, a CENTRUM 3,90%, a MUNKÁSPÁRT 2,1%-nyi voksot vitt magával a süllyesztőbe. Összesen cirka 590 ezer voks halt el a rendszerben, közülük akár a MIÉP-, akár a Centrum-voksok is elegendőek lettek volna a polgári kormányzás folytatásához – ha a Fideszre adták volna le őket.

Így viszont 2 675 081 szavazó támogatásával lehetett kormányt alakítani, pedig 2 306 763-an a folytatásra voksoltak, és majdnem 600 ezren nem akarták az MSZP-t vagy az SZDSZ-t.

 Az összesen leadott 5 616 750 voks 47,6%-a eredményezett kormányt, illetve kormányváltást akkor, és nyilván ez a tény is benne van a választási csalás lemoshatatlan gyanújában. Pedig a MIÉP-szavazóknak elég tükörbe nézniük, ha az Orbán-kormány megbuktatóit keresik.

Ugyanezek az adatok 2006-ban jóval kedvezőtlenebbek a Fideszre, egyszersmind kedvezőbbek az MSZP-re nézvést. Az MSZP 2 336 705 szavazatot kapott, az SZDSZ 351 612-t – azaz a két párt együtt meg tudta ismételni a 2002-es eredményt (összesen 2 688 317 voks, nyolcezerrel kevesebb a 2002-esnél). Pedig a szavazók száma 5 408 050 volt, azaz 208 ezerrel kevesebben voksoltak!

Hiány nyilvánvalóan a Fidesznél jelentkezett: a KDNP-vel közös listájuk 2 272 979 támogatót gyűjtött, azaz 33 784 voksnyi mínusszal zártak. Igaz, mondhatjuk, hogy az MDF 272 831 voksa (2002-ben közösen álltak ki) már pozitívba fordítja a mérleget, de hát tudjuk: 2006-ban az MDF, akárcsak 2002-ben a Centrum, nem a Fidesz támogatására volt a pályán.

Sokkal kevesebb szavazat veszett el (csupán 170 ezret vittek magukkal a küszöb alattiak), ami azt is jelentette, hogy sok választó megértette az angolszász demokrácia lényegét: a meccsen két csapat focizik, három-négy vagy több csapattal értelmetlen mérkőzést rendezni.

A nem országgyűlési választások megtéveszthetnek

A nem országgyűlési választások adatait dőreség volna figyelembe venni a sereg-számla készítésében.

Példaként most csak a két EP-választás tényeit hozzuk, röviden.

Az MSZP 2004-ben (a 2002–6-os ciklus félidejében) mindössze 1 054 921 voksot gyűjtött, ami a fele sincs a választási támogatottságának. A júniusi 503 140 voksukból tehát nem érdemes kiindulni.

A másik oldalon a Fidesz–KDNP listája is alul szerepelt most júniusban a 2006-oshoz képest. Az 1 632 309 voks 633 670-es hiányt mutat. Magyarán nincsen oka hátradőlni a pártszövetségnek.

A Jobbik viszont joggal büszke a júniusi teljesítményére: a 427 773 EP-voks nagyságrenddel múlja felül a 2006-os MIÉP–Jobbik lista 119 007 szavazatát. Az előző választások tanúsága szerint a Jobbik biztosan parlamenti párt lesz jövőre – főleg ilyen kormányzás mellett.

Most, öt hónappal a választás tehát nem dőlt el még semmi sem, amit számszerűen is jelez a közvélemény-kutatások egyik legfontosabb adata: a választók több mint negyven százalékának a véleménye ismeretlen! Ez az ismeretlenség annyira fontos az MSZP-nek, hogy például Csornán a részt nem vételre buzdítottak - és nagyon sajnálják, hogy "túl sok" szavazójuk ment el mégis voksolni. Ezért lehet most képviselő Gyopáros Alpár fideszes jelölt, de azt hinni, hogy a Fidesz óriási többségben van akár Csornán is, hatalmas aránytévesztés volna.

Azonban megkísérelhetjük ennek a negyven százaléknak a véleményét is „bemérni”, sőt bevalljuk, igazából fentebb is ezt tettük.

A negyvenszázaléknyi – nominálisan több mint 3,2 millió – választásra jogosult országlakos túlnyomó többsége megfelel a klasszikus „bizonytalan” jelzőnek. Ők még nem tudják, mit csináljanak (egy jelentős hányaduk, mint említettük, rejtezkedő szoci), a többiek akárkire is voksolnak, ha…

Mivel győzhető meg ez a tömeg? A válasz szomorúan egyszerű: ahogy Biberach mondja a Bánk bánban: ott van a haza, ahol a haszon.

Tegyük ehhez hozzá a szociológiailag biztos tényt: a 8 060 ezer választóból 4 millió nem képes önmagáról gondoskodni. A szavazók cirka fele azt akarja tudni, hogyan s miből fogják őt eltartani.

Most pedig nézzük a választás „egyéb résztvevőit”!

 Messze a legfontosabb résztvevő őfelsége a pénz. Márpedig ebben a mostani kormányzó elit összehasonlíthatatlanul jobban áll, mint a Fidesz.

A pénzhatalom magyarországi letéteményesei kivétel nélkül az MSZP oldalán fociznak.

Az MSZP győzelmét segítik a szociális juttatásokkal. Tessék csak a „krízisalap” nevű agybajra gondolni, egyetlen célja a voksvásárlás.

Ugyancsak voksvásárlásra fog elmenni a teljes, cirka 150 milliárdos kormányzati tartalékkeret a 2010-es költségvetésben.

Voksvásárlásra tartják vissza a tenger sok EU-pénzt. Késve fizetnek a mezőgazdaságban, légyen szó bármilyen jogcímről. A 2006-os kampányban is a szavazás előtti napokban osztottak szét a Gráf József vezette szférában vagy 400 milliárd forintot. A miniszter ma is ugyanaz.

Nem lehet hozzájutni az EP-pályázatok pénzeihez, miközben az illetékesek állítják: rengeteg a jó pályázat, rengetegen nyertek, és megvan a pénz. Miért állnak akkor a kifizetések? Csak nem a kampányban nyitják meg a pénzcsapot?

A bankokat ostromolják a hitelért könyörgő cégek – ám valamiért nem kapnak. Ennek az abszurd helyzetnek is vége lesz egyszer. Vajon mikor? Csak nem a kampányban?

A bankok az adósokkal is kényre-kedvre bánnak. Nem nagy kunszt kidolgozni olyan hitelkönnyítési rendszert – természetesen a kampányban jelentik majd be –, amelyben az állam nagyvonalúan támogat bizonyos rétegeket.

Ugyancsak a mostani kormányzatot szereti jobban a külföld

A nemzetközi gazdasági szereplőknek Magyarország egy aranybánya – mert felelőtlen vezetése megengedi, sőt segíti az ország kizsákmányolását. Ezek a cégek kivétel nélkül az MSZP-t fogják támogatni pénzzel, szóval, saját kormányaik orientálásával. Sokatmondó példája volt ennek a kilenc nagykövetség minapi nyilatkozata, amelyet a magyar kormányzattal összehangolt módon hoztak nyilvánosságra idehaza.

Az MSZP-t támogatják a nemzetközi szervezetek. Ugyanis a szocialistákkal könnyű tárgyalni, még egyszer sem támasztottak komoly nehézséget a Magyarország rovására történő egyezkedések alkalmával sem az EU-ban, sem másutt.

Az MSZP-t támogatják a környező országok. Nekik minden pénzt megér, ha Budapesten olyan kormány van, amelyik nem okoskodik sokat a magyarellenes intézkedések miatt a trianoni utódállamokban.

Összegezve: az MSZP nem áll rosszul, sőt nagyon is jól áll. Nemhogy nagy vereségtől nincsen oka félni, akár győzhet is. Végeredményben pénzkérdés az egész…(Hitelt is vett fel rá az IMF-től.)

( gondola.hu alapján szerk.)