2012. június 19. Közélet

Olvasom Seszták Ágnes: Hárommillió élősködő című írását (nálunk ITT), és eltűnődöm. Eddig úgy tudtam, hogy az évek előrehaladtával, az ember tapasztalatának növekedésével nő a logikusabb, józanabb, érzelem mentesebb gondolkodás képessége és nem csökken lényegesen (legalább is az aggkor eljövetele előtt) a koncentráló képesség sem. Most azonban ennek ellenkezőjét tapasztaltam.

Úgy gondolom, hogy egy sok-sok éves tapasztalattal rendelkező, jó tollú újságíró – mint Seszták is – egy írásban nem követhet el két olyan óriási baklövést, mint ennél a cikknél lehet tapasztalni.

Először is a címválasztás. Ilyen címet csak egy pancser ad (pláne minden jelzés – idézőjel, kérdőjel – nélkül) írásának. Ha a cím (ami még akár jó is lehetne, ha ténylegesen ilyenekről szólna – mint például jelenlegi vezetőink, a politikai “elit” tagjai) után az ember elolvassa az első két mondatot, úgy felmegy benne a pumpa, olyan ideges lesz, hogy vagy végig sem olvassa az egészet (és máris nekimegy a szerzőnek) vagy, ha végig olvassa is – magára erőltetve a nyugalmat -, akkor is keserű marad a szája íze…

Mert a végén kiderül, hogy éppen a bevezető mondatokban a nyugdíjasokat érő támadás ellen akar szólni, de mindezt nagyon satnyán, gyengén, a lényeget éppen hogy megérintve teszi, és ezért az egész cikk igen silánynak minősíthető. Ha egy képzett és gyakorlott újságíró csak ilyen szánalmasan képes érvelni, akkor mit várhatunk a tanulatlanabb nyugdíjas tömegtől? Mint ha bátorítani akarná ezzel a gyenge védelemmel is a támadókat, hogy tegyék csak bátran, mert a nyugdíjas úgysem üt vissza! Ez után van még egy nagy hibája, hiányossága Seszták Ágnes írásának.

Másodszor azt a súlyos hibát követi el, hogy meg sem látja a támadás lényegét. Még halványan sem veszi észre. Vagy nem meri? Nem mer keményen rávilágítani a támadók aljas szándékára? Ezt neki kellene megválaszolnia, de én ezt sem tartom lehetetlennek. Egy sokat megélt, a bolsevik időkben felnőtté vált embernek mára sokkal tisztábban kellene látni a dolgok folyását, az okokat és a szándékokat! Seszták Ágnesnek ugyanis világosan látnia kellene a globalista világuralomra törő néhány elvetemült sátánfajzatnak és azok hazai talpnyalóinak aljas, elvetemült szándékát. Azt nem vette észre – vagy szándékosan hallgatta el -  Seszták, hogy itt a globalista világ vezetőinek, és azok aljas hazai hűbéreseinek tudatos ellentét szítása, a dolgozók és nyugdíjasok szándékos szembeállítása zajlik. A fiatal és az idős nemzedék összeugrasztása, ellenséggé züllesztése. Pedig ezt nem észrevenni nagyon nagy hiba! A neokolonializmus egyik nagy fegyvere a társadalom minél nagyobb megosztása, összezavarása, a káosz fokozása, hogy védekezés-képtelenné váljon a majdani globális letámadás ellen!

Egy hivatásos újságíró két ekkora hibát egy cikkben nem követhet el, mert akkor szakmájának csupán hitvány kontárjává válik! Lehet, hogy a szerző már belépett a szenilitás korszakába? Akkor ideje lenne abbahagynia az írást. Ha pedig tudatosan tette mindezt, akkor már le sem írom jelzőimet, mert nem akarok lesüllyedni a tahók szintjére.

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT! Az ilyen “védelmezőktől” is!

(Nemzeti InternetFigyelő)

Szabad Hirek