2010. 03. 03. Közélet
Valamennyi nemzeti érzésű, gerinces honfitársam nevében határozottan tiltakozom a zsidó „kárpótlás” összegének egész népünket terhelő további növelése ellen, ill. a „gyűlöletkeltéssel”, holokauszt-tagadással szembeni fellépés tervezett megszigorítása ellen, az alábbi cáfolhatatlan okok és indokok alapján:
1.) A magyar nép és Magyarország hatóságai soha nem üldözték a zsidókat, sem faji, sem vallási alapon, hanem az Eötvös-féle emancipációs (egyenjogúsítási) törvény
elfogadása óta velünk mindenben egyenlő jogokat élveztek, sőt ezen
felül kiváltságokban (pozitív diszkriminációban) részesültek.
A II. világháborúban Antonescu Romániája több mint 300 ezer ottani zsidót gyilkolt meg brutálisan; hasonlóan cselekedett a Tiso-féle
fasiszta Szlovákia is; Lengyelországot, Ukrajnát, Franciaországot,
Dániát, Ausztriát s a Benelux államokat pedig többé-kevésbé a hitlerista
megszállók „zsidótlanították”. Ezzel szemben hazánk még az európai
országokból ezerszámra hozzánk menekülő zsidókat is befogadta és
megvédte, s az 1944-es „szövetséges” német bevonulásig maximális
biztonságot, békességet nyújtott részükre. Utána is minden eszközzel
akadályozta Németországba történő deportálásukat – úgy Horthy Miklós, mint a sárga földig becsmérelt Szálasi Ferenc.
Ennek
eredményeként a teljes budapesti gettó, a védett házak és az összes
fővárosban bujkáló zsidó megmenekült, de vidékről is csak korlátozottan
történtek elhurcolások. Akiket pedig elvittek, azok jelentős része
útközben megszökött, vagy Wallenberg és
mások hamis útleveleivel szerzett menedéket, amelyet valamennyi
kormányunk alatt tiszteletben tartottak. A koncentrációs
munkatáborokból (nem megsemmisítő haláltáborok!) hazakerültek, vagy az
oda soha nem deportáltak viszont tízezrével jelentkeztek, mint „túlélők”, s bosszúszomjukra jellemző, hogy „az utcákat magyar keresztény koponyákkal akarták kikövezni”.
Ma is ezek és ezek utódai (akik jelentős része időközben Izraelbe, az
USA-ba és egyéb helyekre költözött) követelőznek a leghangosabban.
[Legutóbb például azzal a képtelen ötlettel álltak elő, hogy Amerikában beperlik a MÁV-ot,
amiért az tevékenyen segítette „sorstalan” társaik Auschwitzbe
szállítását. Talán mentek volna inkább gyalog? Vagy a parancs
megtagadása miatt vállaltunk volna egy fegyveres összetűzést a
németekkel, csupán miattuk? Ebbe még belegondolni is ostobaság,
közönséges vicc, sőt egyenesen Ausch-witz! Ennek kapcsán már olyan
megjegyzések is elhangzottak – nem teljesen alaptalanul –, hogy akkor
ők meg utólag fizessék ki a vonatjegyeket, elvégre ingyenes
utaztatásukkal jelentős kár érte a Magyar Királyi Államvasutakat. Ami
pedig az ún. „Aranyvonatot” illeti (melyen a
közhiedelemmel ellentétben nem csupán a zsidóktól elkobzott javakat
vitték Nyugatra, hanem a magyarságtól összeszedett értékeket, sőt
bizonyos múzeumi műkincseinket is!), azt leltár szerint átadtuk az
amerikai győzteseknek, aminek zömét ők egyszerűen ellopták, azaz
magukkal vitték hazájukba. Ennek tőlünk való követelése nevetséges;
kártérítési igényükkel forduljanak inkább az USA kormányához.]
A
magyar keresztény egyházak s a civil lakosok is mindvégig példamutató
módon, komoly áldozatok árán bujtatták, mentették a rettegő zsidóságot.
A sokat kárhoztatott, milliószor elítélt ún. „zsidótörvények” meghozatala és a munkaszolgálat bevezetése is az ő érdekükben, a német nyomás ellensúlyozására történt;
továbbá tudni kell azt is, hogy Magyarország éppen az angolszász
zsidóság könyörgésére nem ugrott ki idejében a vesztes, számunkra a
kezdetétől szörnyű vérhullást okozó, bolsevizmus elleni háborúból
(ezért viseljük máig a homlokunkra égetett „utolsó csatlós” szégyenbélyegét!), nehogy ezzel provokálja a nácikat, akik cserbenhagyásukat nyilván elsősorban a zsidókon torolták volna meg.
Mindent összevetve: okos politikánknak, humánus és lovagias viselkedésünknek köszönhető, hogy a jelentős számú hazai zsidóság
néhány tízezer fős fogyatkozással (szemben a 600 ezres nemtelen
hazugsággal!) vészelhette át a senkit sem kímélő vérzivatart. Éppen
ezért eléggé ki nem fejezhető, örök hálával tartozik népünknek, s bármiféle kárpótlási követelése eleve komolytalan
és méltánytalan. A tények iménti kifejtését igazságérzetünk követeli
meg, melynek legfőbb célja nemzetünk becsületének megtisztítása a
rádobált sár és a ráhulló rágalomeső szennyétől, valamint az alaptalan
legendák, mítoszok és az oktalanul gerjesztett bűntudat eloszlatása.
2.) Viszont mit szólhatunk mi magyarok az 1919-es zsidó tatárjáráshoz, Kun Béla, Szamuely, Korvin Ottó és a „Lenin-fiúk”
barbár gyilkosságaihoz, s a lényegében nekik tulajdonítható trianoni
országcsonkításhoz? Vagy miként vélekedjünk az 1945-ben fél Európát
legázoló vörös horda fegyverein nyugvó 45 éves cionbolsevizmusról; a Rákosi, Farkas, Gerő, Péter Gábor, Révai, Lukács-féle moszkovita ávósvilágról; 1956-os szabadságharcunk kegyetlen eltiprásáról és Kádár-i
megtorlásáról; a szovjet hadifogságban, a szibériai Gulágon, az itthoni
haláltáborokban s börtönökben sínylődő sok százezer ártatlan
honfitársunk pokoljárásáról; a gulyáskommunizmus Aczéllal, Majorral fémjelzett kulturális népirtásáról; anyagi javaink Fekete János vezette fondorlatos kisíbolásáról; a Hirschler-Czeizel-banda által a „nők védelmében” elkövetett 7 millió abortuszról stb.?
S hogyan tűrhetjük el (az utóbbi 20 évben) a valódi, tisztességes rendszerváltás végrehajtása helyett a (cionnáci képviselők) petők,
hornok, gadók, surányik, gönczök, bauerek, eörsik, hackok, princzek,
tocsikok, demszkyk, szekeresek, gyurcsányok, bajnaik, hillerek,
lendvaik, deutschok, hellerek, zoltaik, feldmájerek, keletik,
csintalanok, kósánék, hujberek, békesik, kapolyik, suchmannok,
draskovicsok, gergényik, bokrosok, ungárok, vásárhelyik, zwackok,
pokornik, rogánok, kupák, dávidok, donáthok, paskaik, várszegik,
tasnádik, popperek, kendék, jancsók, kernek, jordánok, alföldik,
spírók, balók, bánók, jusztok, fialák, bolgárok, mészárosok, havasok,
verebesek, farkasházyk, gesztik, gálvölgyik, sassok, sólyomok,
berkovitzok, landeszmannok, konrádok, baruchok, fejtők, sorosok,
lantosok és hitsorsosaik által ránk erőszakolt
álliberális democsokráciát; a mételyező ízlés- és sajtóterrort, a
globalizmus rettenetes kártevéseit, az elvtársúri jólét féktelen
tobzódását; a nemzet zömének aljas kifosztását, rabszolgasorba
süllyesztését; gazdaságunk, oktatásunk, egészségügyünk,
létbiztonságunk, hagyományaink, erkölcsünk, szakrális szellemiségünk
tönkretételét; az ország kiárusítását és idegen gyarmatosítását? Ezekért
a rombolásokért a valódi bűnösöknek felelniük kell! Ezekért a
veszteségekért a zsidóság igen jelentős kártérítéssel tartozik a magyar népnek! És a máris késedelmes számlát egyszer be fogjuk nyújtani!
3.) A mérhetetlen sok megpróbáltatásért, üldöztetésért a magyarság eddig még semmiféle elfogadható kárpótlást nem kapott,
csupán nevetséges alamizsnát. A korábban törvénytelenül eltulajdonított
(„államosított”) földjeit, ingó és ingatlan vagyonát sem nyerte vissza.
Hogyan gondolhatja bárki, hogy a többségi magyarság rovására, annak
mintegy fölé helyezve, állam az államban módszerével, kizárólag egy
törpe, de erőszakos kisebbséget kárpótoljunk vélt vagy valós
szenvedései okán, csak úgy „bemondás” alapján? Azt a zsidóságot, mely
már eddig is számtalan különjuttatásban részesült, és korábban is, most
is szabad rablása terepének tekinti az országot?!
Nekik nem elég az egykor felajánlott fejenkénti 30000 Ft, nekik Dárius kincse
is kevés lenne! Ha 10-szer annyit adnánk, a 100-szorosát követelnék,
sose bírnánk kielégíteni őket. Ezért sem kaphatnak egyetlen lyukas
fillért se, amit pedig eddig különböző hamis jogcímeken összeharácsoltak, azt mind visszaköveteljük, törvényes úton! Egyébként nálunk elvileg nem is léteznek zsidók, hiszen konkrét számbavételüket (akár faji-nemzetiségi, akár vallási alapon) különböző ürügyekkel mindmáig megakadályozták; önazonosságukat nem merik vállalni
(kiváltságokat óhajtanak, kötelességteljesítés nélkül!), hanem
„magyarnak” vallják magukat (pontosabban elrejtőznek a hátunk mögött!).
Akkor pedig viseljék a mi sorsunkat, mindazokat a hátrányokat is, ami a magyarsággal végzetszerűen együtt jár.
Ki hallott még olyat, hogy egy láthatatlan árnyékhadoszlop rendszeres dézsmát szed, s többletjogokat biztosít magának a „bennszülöttek” semmibe vételével? Arról nem is szólva, micsoda otromba közönyösség és perverzitás bármit elvárni egy olyan néptől, amelyet adósságcsapdába, NATO-ba és EU-ba taszítottak,
s amelyet a sírgödörben vergődve még aszályok, árvizek, kereskedelmi
embargók, közvetett háborús veszteségek (pl. a délszláv etnikai
konfliktusok miatt), nincstelen politikai menekültek, betelepülő
lumpenek sáskarajai is sújtanak. Vajon hol vannak ilyenkor a „jó” zsidók, akik megfékeznék legmohóbb társaik kapzsiságát?!
4.) Nálunk nincs, nem is volt soha semmilyen faj(ta)gyűlölet. Itt csak idegenek által provokált magyargyűlölet van! Tótok,
oláhok, rácok, ukránok, zsidók, cigányok irigykednek ránk, és egyként
gyűlölnek bennünket az egész Kárpát-medencében. S a készülő
törvénymódosítás szerint (melynek kidolgozását korábban Orbánék a Mazsihiszre bízták, tehát kecskére a káposztát!) még minket akarnak lecsukni, ha szülőföldünkön védekezni próbálunk. Azaz, mi legyünk tekintettel mindenféle „másság” és önérzetes jöttment „érzékenységére”, de bennünket akárki gond nélkül gyalázhat,
ősi nemzeti és vallási jelképeinket büntetlenül gúnyolhatja,
rongálhatja, s kabarétréfák céltáblájává alacsonyíthatja. Ám, ha
fájdalmunkban felüvöltünk, s népünket tettekre serkentjük, akkor rögtön
nacionalisták, revizionisták, rasszisták, szélsőségesek, antiszemiták,
nyilasok, fasiszták és gyűlöletkeltők leszünk. Pedig csak szabad és
boldog magyarként szeretnénk élni saját, Istentől rendelt hazánkban.
Mert
micsoda ország az, ahol betiltják vagy föloszlatják a hazafias fiatalok
békés megemlékezéseit nemzeti mártírjainkról és hőseinkről, szétverik a
földeladás ellen tüntető parasztgazdákat, vagy a szavazatok
újraszámolásáért demonstráló polgárokat; ugyanakkor elnézik a
korrupciót, a maffiák garázdálkodását, háborítatlanul tűrik a
homokosok, kábítószeresek s a különféle destruktív szekták
közerkölcsromboló rendezvényeit, a „Demokjatikus Chajta” fölvonulásait;
ahol megfojtják a hungarizmust, de táplálják a kozmopolitizmus, a cionizmus és judaizmus tombolását (hanuka-ünnepek, „tarka marha” kiállítások, zsidó fesztiválok, napi holokamu-megemlékezések stb.)?!
5.) Pár évvel ezelőtt New Yorkban a néhai Kahána rabbi fanatikus ortodox követői – a fennálló törvényekre fittyet hányva – kikiáltották az új Judea államát.
A „vállalkozást” a Wall Street-i uzsorások s más magas tisztségeket
bitorló zsidók is segítették, míg a rendőrség, a közhivatalok s a
politikusok sülthalként hallgattak. Amerika – a „korlátlan lehetőségek”
oázisa, a zsiványok paradicsoma – talán még ezt is elbírja. De a
megcsonkított, betegen vegetáló Magyarország nem engedheti, hogy
gyönyörű fővárosát Judapestnek „kereszteljék”, hogy a sajtót kizárólag
„ojságok” uralják, hogy a Tiszántúlon és másutt kibucokat nyissanak, a
Pilisben pedig soha nem volt „gázkamrás díszleteket” kreáljanak egy
filmhez stb.; s végül a Kárpát-medencében az egyre rohamosabban (Izraelből, Ukrajnából, Oroszországból és máshonnan) beözönlő zsidók megalakítsák Nagy-Izraelt. Mert ez az őrült elképzelés régen létezik, hiába tagadják.
A mi feladatunk, hogy ezt meggátoljuk, s biztosítsuk, hogy Árpád apánk országa a magyarok földje maradjon!
Ha lehet, a velünk élő idegen népességekkel együtt, ám ha nem, akkor
nélkülük; mert akik törvényeink felett állónak tekintik magukat,
azoknak semmi keresnivalójuk nincs itt. Egy biztos: ha a sok évtizedes
talmudista bosszúhadjárat folytatódik ellenünk, nem mi leszünk azok,
akik elvándorolnak innen. Mert ez a mi otthonunk, mi vagyunk a
házigazdák, s a hívatlan, ármánykodó „vendégeknek” kívül tágasabb!
Minket az összmagyarság által támogatott nemzeti kormány irányítson az
országépítésben, ne pedig a hazaáruló MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó
Hitközségek Szövetsége), illetve bármely hasonszőrű hazai vagy külföldi
kaftánosok bűnszövetkezete!!
Egy találó és szellemes álláspont szerint: „Ezek a zsidók sose fogják ’megbocsátani’ nekünk, hogy nem irtottuk ki őket.” A lapokban s az elektronikus hírközlésben óvatosan elhintett, gyűlöletbeszéd elleni törvénytervezet
sérti állampolgáraink emberi jogait (szólás- és véleményszabadság
stb.), szemben áll az alkotmánnyal, hátrányos megkülönböztetésektől
hemzseg, és egyértelműen magyarellenes. Ezért – a
fenti pontokból is következően – nemzetvédő hazafiként teli torokból
protestálok ellene, s tiltakozásomat mindaddig folytatom, ameddig
szükséges, amíg érdemi eredményt nem hoz.
Javaslom megfontolásra, hogy (a fenti szöveggel) indítsunk el egy petíciót,
melyet – kellő számú egyetértő és támogató aláírás (származzék akár
magánszemélyektől, akár közösségektől) begyűjtése után – küldjünk el a
magyarországi (p)ártoknak, az országgyűlésnek, a (k)ormánynak, a
fontosabb hazai és külföldi zsidó szervezeteknek, valamint az ENSZ-nek,
az EU-nak, a NATO-nak és egyéb számottevő nemzetközi fórumoknak. Hadd
tudja meg a világ, hogy szerencsétlen, számkivetett fajtánknak milyen
fenyegetésekkel kell szembenéznie, s mily alattomos, sátáni eszközökkel
gátolják ma is önrendelkezését és fölemelkedését.
(Szeged, 2010-02-13)Tiltakozunk az új nemzedék anyagi kifosztásáért a cionnáci kárpótlás ürügyén.(Magyar.megmaradásért.hu alapján szerk)
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát