2010/06/29 Közélet

(nagyításért KATT a képre)

Simor – MNB elnök – leválthatatlan. Havi nyolcmillió forint feletti (cca. 30.000 euró) bére sem csökkenthető, zeng a balliberális média kommandó. Tekintsük át, hogy mi alapozza meg e magabiztos kijelentéseket.

1990 nyarán Antall József Surányi Györgyöt tette meg az MNB elnökének. Jogi értelemben akkor a jegybanki és kereskedelmi banki tevékenységek nem voltak külön törvényben szabályozva. A két törvény kidolgozása Surányiékra várt. Szépen meg is írták saját igényeik szerint. A jegybanknak nem kellett feladni kereskedelmi banki funkcióit, az Állami Számvevőszék nem vizsgálhatta a monetáris politika hatékonyságát, a Parlamentnek meg kellett elégednie azzal, hogy hites könyvszakértői vélemény nélkül – évente egyszer – az MNB elnöke eléjük terjeszt valamit. (A CW botrány egyik jelentésben sem volt megemlítve) Ez a törvény az MNB-t Magyarországon belül mindentől (kormánytól, parlamenttől) függetlenné tette. Az MDF kormány nem kívánt változtatni a törvényen. Beérte azzal, hogy egy zűrös, sorsmeghatározó ügy miatt a Surányi által magának készített jegybank élére – helyette 1991 december 1-én – Bod Péter Ákost ültette. Őt – jegybanki függetlenség ide vagy oda -1995 februárjában gyenge szellőként fújta ki a kétharmados szoclib koalíció (lemondott).

Újra Surányi jött és pótolta, amit az első körben kifelejtett. Mamut fizetést állapított meg magának az érinthetetlen jegybanktörvény keretében, amit minden évben az inflációval meg is kell emelni. A szabály máig érvényben van. Láttuk, milyen könnyedén szabadultak meg Bod Pétertől. 2002 után Járait is ki akarták üldözni a jegybankból. Némi kíméletet akkortól kapott, amikor 2003-ban belement a Medgyessy-László féle forint ócsításba, az árfolyamsáv eltolásába, aminek következménye a kamatok drasztikus megemelkedése, és az újabb 10 ezer milliárd forint eladósodás lett. Nézzük, ezek után kiket, miként lehet elmozdítani a világpolitikában. Egy angol koronás fő szerelmi ügyei miatt vált meg a koronától. Nixon a Watergate botrány miatt kényszerült visszalépni. Neves jegybank elnökként Pőhl a kancellár kérésének tett eleget, pedig a vitatott kérdésben (keleti és nyugati márka átváltási árfolyama) neki volt igaza. Pőhl tehát felállt, mert a választott politikai hatalom jelezte, hogy nem kíván vele együttműködni. Simornak is jelezte egy minősítetten erős politikai felhatalmazás, hogy menjen, de ő maradni akar. Kitölti idejét, mert esküje erre kötelezi. Mire is esküdött Simor? Nyilván a köztársaság szolgálatára, és az alkotmány betartására. Erre esküdött, de mit csinált eddig, az a kérdés. 2007 elején az agg Fekete János intelmeit alapul véve, az offshore folytonosság biztosítására nevezte ki Gyurcsány Ferenc. Hivatalba lépésekor már tudható volt, hogy az országot iszonyú piaci felárral finanszírozza a piac. Független jegybank elnökként, a pénzpiacok legfőbb őreként ezt többször szóvá kellett volna tennie. Nem tette, ilyen anyagokat nem láttunk tőle vagy a jegybanktól. Miért nem használta korlátlan függetlenségét, miért nem óvta az országot a közelgő veszélytől? Azt is szó és főként cselekedetek nélkül tűrte, hogy mi már a pénzügyi válság kitörése előtt két évvel recesszióba kerültünk. 2006 negyedik negyed éve már visszaesést mutatott. Hallgatott, mint a csuka. 2008 végén, amikor már nagyon drágán sem adtak pénzt az országnak, a jegybanki alapkamatot ismét az egekig emelte, mintha nem lett volna mindegy, hogy mennyiért nem kapunk pénzt. Ezzel maradandó kárt okozott. Ő ugyanis tudva tudta, hogy IMF-EU hitel lesz, és csak utána térhetünk vissza a piacra. Ha nem jött volna lére a 25 milliárd dolláros csomag, a kamatok égig emelése sem segített volna. Ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen hazai kamatszintről kezdődött a csökkentés. A nálunk történelminek titulált és tartott 5,25% mindenütt másutt sokkal alacsonyabb. Ilyen brutális kamatemelést sehol sem hajtottak végre.

Simor az eltelt három és fél évben nem a köztársaság pénzügyi érdekeit, hanem a szoclib kormány országrombolását szolgálta, egy klikk érdekét. Erről mondott lesújtó kétharmados ítéletet a választó. Róla is szól az ítélet. Simornak az sem szolgál mentségül, hogy nem ért a dolgához, vagy nem tudja, hogy káros, amit csinál. Ő pontosan tudja. Ifjúkorában fél évtizedet Londonban bankárkodott, volt bróker és tőzsdei vezető, valamint könyvvizsgáló. Ennyi képzettség talán elég az éleslátáshoz! Nem véletlen tehát, hogy befektetőként lebukásáig pénzét nem az általa irányított pénzpiacon, hanem az offshore-i Cipruson tartotta. Megítélése szempontjából mindegy, hogy azt ő találta e ki, vagy volt offshore tulajdonú cége, offshore-os pénzügyminiszter kollégája, vagy az ugyancsak offshore-os volt miniszterelnök, vagy hárman együtt. Simornak nem kellett jegybanki függetlenségre hivatkozni a szoclib kormány alatt, mert az országrombolást nagy egyetértésben végezte a kormánnyal. Most viszont a jegybanki köpönyeg védelmét kívánja, hogy tovább ténykedhessen. A kormány zavarja őt az országrombolásban. Húsz év után hivatalosan is illik kitalálni a Surányi-féle jegybanktörvény lényegét. Ha szoclib kormány van, akkor részei vagyunk a kormánynak, ha megbukik a kurzus, a jegybanktörvény véd meg bennünket. Véd minket, hogy ugyanazt folytathassuk, amit korábban a kormánnyal közösen, az adófizetők pénzének megrövidítését. Továbbra is válság-frászban tartsuk az országot, revolverezzük a kormányt, és mindennek az árát varrjuk a kormány és  az adófizetők nyakába. Jelenleg erről szól a jegybankban tartott 4500 milliárd forintnyi kockázatmentes, 5,25%-kkal kamatozó kereskedelmi banki pénz, aminek az összedűlő magyar gazdaságot kellene finanszíroznia, ehelyett a jegybankban pihenget. Erről szól a 35 milliárd eurónyi jegybanki tartalék is, amit drága hitelből finanszírozunk, és alig hoz valamit. Ez Simor produktuma, ezt védeti jegybanki függetlenséggel, és természetesen magát és mamut fizetését. Ehhez lármáztatja fel a médiával a fél világot. A világ úgy gondolja, hogy a jegybanki státusz nálunk is olyan mint másutt, azaz független, de nem az országtól független. Vagyis nem a külföldi magán spekulánsok ez elsők.

Simor erkölcsileg bukott meg. Lelepleződött, mert jegybanki tevékenysége klikkérdekeket szolgál. Magánemberként maga sem hitt az általa vitt politikában, érezte, hogy abba a teljes összeomlás is be van kódolva, ezért vitte pénzét Ciprusra. Simor erkölcsi alkalmatlanságát a népfelséget képviselő parlament bármikor megállapíthatja, és mennie kell! Ha ez ellen valaki igazi alkotmányos akadályokat tud gördíteni, akkor nem köztársaság a köztársaság, a parlament meg nem népképviselet. Akkor hazánk nem szuverén ország. A Magyar Nemzeti Bankról ugyanis már kiderült, hogy nevében egyetlen szó sem igaz, még a bank sem. Ehhez nagyban hozzájárult a jegybanktörvény, ami klikkek hatalmi pozícióit rejtette el az intézményben. Itt az ideje a kód megfejtésének.

Boros Imre közgazdász

(Nemzeti InternetFigyelő alapján JOBBIK GONDOLAT)