2010/07/20 Közélet

Ki is valójában a Breuer Péter nevű „ejtőernyős” ember, akiről viszonylag kevesen és keveset tudunk? Talán először azt járjuk körül, hogyan került ki ez az ember a zsidó államba, Izraelbe?! Breuer a 2010-es választásokig szerződésben állt a Hiller István vezette Oktatási és Kulturális Minisztériummal. Jelenleg a Fidesz parlamenti frakció vezetőjének, Lázár Jánosnak a bűvkörébe került, mint – nevezzük így – „zsidó ügyi” tanácsadó! Ki is ez az ember, teszem fel még egyszer ezt a kérdést, aki néhány évvel ezelőtt Orbán Viktort kísérte ki Izraelbe, tolmácsaként?

Breuer édesapja még az AVH –nál dolgozott , Székesfehérváron, az ötvenes években. Breuer 1971-ben hagyta el az országot, utolsó munkahelye a Budapesti Kézműipari Vállalat volt, ahol táskavarró betanított munkásként dolgozott. Családja nem nevelte zsidó identitásúként, ezért csak izraeli megérkezése után vette fel a zsidó vallást. Izraelből sajátságos kapcsolatot ápolt később a – már a nyolcvanas években megalakult, és jelenleg is működő – Mazsihisz ügyvezető igazgatójával, Zoltai Gusztávval. Zoltai Gusztáv úgy kérhetett – és kaphatott – izraeli állampolgárságot, hogy nem zsidó származású volt feleségével Izraelben kötött házasságot, Breuer segítségével. Breuer bejelentette Zoltait – e cél miatt – izraeli lakásába, a házasságkötés alapfeltételeként, mert Magyarországon, senki nem merte vállalni 1991-ben a hitközségen belül, hogy összeadja Zoltait nem zsidó származású feleségével. Így kaphatta meg Zoltai – még az izraeli törvények szerint is gyanús és homályos körülmények között megszerzett házasságlevelével – Breuer Péter, állandó bejelentője segítségével az izraeli állampolgárságot a kilencvenes évek legelején. Zoltai azóta is, állampolgársága birtokában, rendszeresen jár ki Izrael államba szavazni!

Breuer Izraelben működtetett egy fedőüzletet, de mégsem ez volt fő vállalkozása, hanem a kilencvenes évek elején kibocsátott kárpótlási jegyekkel történő folyamatos manipuláció.

Ehhez nagy segítséget kapott Zoltaitól, házassági szívessége viszonzásául, mert így folyamatosan hozzájutott azon kárpótlási jegyekkel rendelkezők – zsidó származású, itthon és nem itthon élő érintettek – névsorához, akik az akkori Kárpótlási Hivatal határozata alapján ilyennel rendelkeztek. Ebben az „üzletben” Breuer társa volt egy Angelusz Károly nevű ember, akinek apja Demján Sándor jogtanácsosa volt az akkor virulens Skála üzletben.

Angelusz szintén nem rendelkezett a – jó üzletmenethez elengedhetetlenül szükséges – zsidóságot egyértelműen igazoló papírokkal, ezért a Kozma utcai zsidó temetőben részére felállítottak egy elhunytat nem takaró síremléket, ezzel is hamisan bizonyítva zsidó gyökerei megalapozottságát. Ez az akció Karádi Gábor – az izraelita temetkezés felelőse – segítsége nélkül nem lett volna lehetséges, ezért csak utalok rá, hogy a temetői hírhedt, a hitközségen belül és kívül folyamatos szóbeszéd tárgyát képező – sugdolózások megérnének „egy külön misét”!

Figyelmünket ez a téma sem kerülheti el, egy másik alkalommal lencsevégre vesszük az évtizedes közbeszéd tárgyát, megígérem.

A kárpótlási üzlet később kezdett „lecsengeni”, ezért Breuer magánvállalkozása becsődölt, felesége elhagyta. A kilencvenes évek végén már, mint a Magyar Nemzet külpolitikai tudósítója, látjuk új arcát Magyarországon. Lovas István, a Magyar Nemzet jelenlegi tudósítójának, hathatós közbenjárására, Breuert eltanácsolják a napilaptól. Ekkor megalakítja saját új cégét Breuer-Press néven, ahol kinevezi saját magát külpolitikai szakértőnek, izraeli tapasztalatait erre felhasználva.

Zoltai éveken keresztül titokban lakást biztosított az itt tartózkodó Breuer számára a hitközség pénzén, aki időközben visszaköltözött Izraelből Magyarországra véglegesen eldöntve, hogy ezentúl kizárólag a politikából óhajt megélni itthon. Céljai elérése érdekében Breuer első lépésként éveken keresztül a kőkemény MSZP-s kötődésű Brodi Péter tulajdonát képező Budapest TV-ben volt műsorvezető és külpolitikai tanácsadó. Később Breuer – Zoltai barátságát és izraeli kiépített kapcsolatait is felhasználva – beférkőzött az MSZP legfelsőbb vezetésébe és természetes rendszerességgel Zoltaival utazott minden hivatalos és nem hivatalos tárgyalásra Izraelbe. Itt – Zoltai társaságában – minden olyan tárgyaláson és megbeszélésen részt vett, ami a Magyarországon élő zsidóságot illetve az őket érintő pénzek elosztását érintette. Azt a kérdést kell feltennünk, hogy miért volt szüksége a semmilyen nyelven nem beszélő Zoltainak Breuerra?

Többek között Breuer, a közelmúltban, az izraeli Tel-avivi Pinkas utcában, Feldmajerrel – a Mazsihisz elnökével – egy nagyon fontos pénzelosztó tárgyaláson vettek részt, ahol ők képviselték „a magyar zsidóság érdekeit” (Felmerül a kérdés, van-e felhatalmazásuk, hogy a teljes hazai zsidóságot képviseljék? Egyáltalán tudják-e pontosan, hogy hány zsidó származású honfitársunk van? – szerk. megj.). Izraeli részről szintén több „fontos” személyiség vett részt ezen a pénzosztó bizonyos tárgyaláson, akik neveit majd később hozzuk nyilvánosságra.

Zoltai saját hatalmi pozíciójának erősítése végett, Breuer részére egy szinte teljesen használaton kívüli zsinagógát /Budapesten, a Dózsa György úton/ és ennek a templomkörzetnek elnöki tisztét adta meg szolgálatai jutalmául, számára. Breuernak ettől kezdve így lehetősége nyílott részt venni a Mazsihisz vezetőség munkájában szavazati joggal rendelkezve, támogathatta Zoltai érdekeit, hatalmi törekvéseit, azok megtartását. Breuer Zoltait hűséges csatlósként támogatta.

Felvetődik a kérdés, hogy vajon más is kapott volna ingyenes lakáslehetőséget Zoltaitól ugyanúgy, mint Breuer?

Breuer természetesen folyamatosan szállította a híreket Zoltai és a bolsevik kormányok között. El kell gondolkozzunk azon is, hogy Breuer rendszeres havi juttatásban részesült a Hiller-féle oktatási tárcától tanácsadóként, ahol a pénz átvételét a legtöbb esetben Breuer–Press néven, számlán ismerte el.

Ugye milyen érdekes tisztelt honfitársaink, hogy ez a tárca az, amely a magyar kormány nevében 2007 decemberében megállapodást kötött a Mazsökkel és a Mazsihisszel 21 millió dollár értékű kifizetésről, amelyből ez ideáig több mint 12 millió dollárt ki is fizetett a szerződésben kikötött ütemezés szerint.

Felvetődik a kérdés: a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális minisztériuma milyen alapon és milyen pénzből folyósította az összeget?!!

Legjobb tudomásunk szerint Magyarországon nem dollár elszámolás él a minisztérium és a vallási intézmények között. Hogyan létezik az, hogy ez a megállapodás teljesen titkos körülmények között jöhetett létre? Ennek ellenére több hónappal később mégis nyilvánosságra került, azonban mindeddig senki sem akart felfigyelni sem az összeg nagyságára, sem a kifizetés módjára. (?)

Az eddig mintegy 8 ezer fő részére kifizetett háromszor 30 ezer Ft – amellyel egyfajta választási kampányt, magyarul burkolt szavazat vásárlást folytattak a zsidóság felé – silány kampányösszeg ahhoz képest, amit kifizethettek volna, de a közpénz 80%-ával eddig nem számoltak el a kedvezményezettek.

Breuer mindezekről első körben tudhatott, mégis felmerül az a kérdés, hogy amikor az egész ország az elszámoltatás lázában ég, hogyan kerülhet ez az ember hirtelen – már a választások utolsó órájában – a narancsosok látókörtébe?

Felvetődik az is, hogy Breuer, aki izraeli állampolgár is (!), rendszerességgel látható a országgyűlés bizottsági ülésein a Fidesz mögött lévő szakértői padsorokban.

Felmerül az újabb kérdés, amelyre szeretnénk választ kapni, hogy vajon egy magyar állampolgár részt vehetne-e a Kneszet bizottsági ülésén?

Az a FIDESZ, amelyik első számú választási szlogenjeiben a felelősségre vonást ígérte meg választóinak, egy ilyen feltételezhetően gyanús ügyletben közreműködő személyt miért tüntet ki bizalmával, aki állítólagosan már a Mazsök állami közalapítvány kuratóriumának is tagja, és miért nem hajlandó kivizsgálni a feltehetően Breuer bábáskodásával is létrejött titkos szerződést?

(Jogos az az olvasói kérdés is, hogy vajon a FIDESZ vezetése tudott-e ezekről a tényekről, vagy őket is becsapták? Itt akkor viszont felmerül a nemzetbiztonsági kockázat! És most nem a Gárdával kapcsolatban! – szerk. megj.)

Reiner Péter 2010. július. 18.

(Nemzeti InternetFigyelő alapján JOBBIK GONDOLAT)