2010. augusztus 14. Közélet

Egy amerikai honlap és magyar tanulsága: néha a titkok világának sem árt egy kis nyilvánosság.

Néha nehéz nem irigyelni az újságíró kollégákat. Például az amerikaiakat, akik időt, pénzt és főleg munkát nem sajnálnak, ha úgy vélik, a nyilvánosság számára fontos témát kell a lehető legalaposabban feltárniuk.

Erre a következtetésre jutottam, miután több órán keresztül a böngésztem a világ egyik legbefolyásosabb napilapja, a Washington Post Top Secret America (szigorúan titkos Amerika) című honlapját.

A két veterán újságíró, Dana Priest és William M. Arkin vezetésével egy egész csapat az dolgozott éveken keresztül az Egyesült Államok nemzetbiztonságával foglalkozó kormányzati hivatalok és magánvállalkozások feltérképezésén. Kik ők? Mit csinálnak? Mennyibe kerülnek az adófizetőknek? Mennyire hatékonyan dolgoznak?

Magától értetődő újságírói (és állampolgári) felvetések ezek - csak éppen egy olyan világra vonatkoznak, amely a nyilvánosságnál kevés dolgot utál jobban. Márpedig a „terror ellen folyó háború" tizedik esztendejében egyre hangosabban merülnek fel a kérdések. Bár nyilván sokan tudnák akár álmukból is felébresztve sorolni Amerikával kapcsolatos kifogásaikat, egyet alighanem minden kritikusnak el kell ismernie: a nyilvánosság tájékoztatását a tengerentúlon roppant komolyan veszik.

Ennek az elkötelezettségnek a bizonyítéka a honlap, amelynek lámpása az amerikai titkosszolgálati-védelmiipari világ rejtett zugaiba világít. Alighanem még a politikusok is megdöbbentek a kutatómunka eredményén: a filmekből, könyvekből idehaza jól ismert FBI és CIA mellett további 43 kormányzati ügynökség, szervezet foglalkozik titkos külföldi és belföldi adatszerzéssel, elhárítómunkával, objektumvédelemmel - a parti őrség szakszervétől a pénzügyminisztérium intézményeiig.

Ezek további 1271 alegységre tagozódnak. Még megdöbbentőbb adat, hogy kétezer védelmi vállalkozás, magáncég áll szerződéses viszonyban az állami szervezetekkel. S végül: 850 ezer ember végez szigorúan titkos munkát vagy fér hozzá legkülönfélébb minősített anyagokhoz.

Ennek az irdatlan hivatali-piaci dzsungelnek már a törvényességi felügyelete is nehéz. Vajon hogyan lehet a minden állam biztonsága szempontjából elengedhetetlen kül- és belbiztonsági szervezeteket ellenőrzés alatt tartani, s megakadályozni, hogy a politika instrumentuma őket magán külföldi üzleti érdekek mellett befolyásolja? Ez a kényes téma óriási vitát váltott ki az Egyesült Államokban, amikor kiderült, hogy a CIA vezetése készséggel aládolgozott az iraki háborút a nemlétező tömegpusztító fegyverekre hivatkozva megindító Bush-kormányzatnak. Vagy Afganisztán, ahol a „terrorizmus fészke” nevében amerikai üzlet emberek akarják rá tenni liberálisan a kezüket az Afgán földrajzi kincsekre.

De ezekkel a dilemmákkal Magyarország is küzd. Nem tudjuk, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatallá átnevezett belső elhárítást az elmúlt években milyen játszmákba sodorta bele a politika - máig nem világos például a cigány gyilkosságok idején tanúsított toporgás oka. Ráadásul sajtóértesülések szerint a romákat ölő kommandó egyik tagja a katonai elhárítás kapcsolata volt.

Most kiszivárgott vallomása szerint még a gyilkosságok idején is felkereste korábbi tartótisztje. Jóllehet, a Honvédelmi Minisztérium cáfolta, hogy a bűncselekmény idején a Katonai Biztonsági Hivatal érintkezésbe lépett volna a gyanúsítottal, pontosan az elmúlt évek titkosszolgálatokat érintő zavaros ügyei (például az UD Zrt. esete) miatt az emberben maradnak kérdőjelek.

Pedig ez a bizonytalanság romboló: egyetlen egészséges demokrácia sem gyanakodhat titkosszolgálataira. Bármennyire is furcsán hangzik a titok világával kapcsolatban, némi nyilvánosság szinte elkerülhetetlen. Erre jó példa az amerikai honlap, s egy kis feltáró munka ráférne Magyarországra.

A „cigány gyilkosságok” a „rendőr elleni támadás” a „2006 október” célja hazánkban demonstrálni a „polgárháborús viszonyokat”. Aminek eredménye lett, hogy a Euró/Ft átlag 160 Ft viszonya le romlott 285 Ft-ra. Kinek van ebből haszna ? Az fizette a révészt. Ott kellene a tényfeltárás. Vagy ez már „antiszemitizmus”?
(hetivalasz.hu alapján JOBBIK GONDOLAT)