2010. április 4. Közélet

A jelenleg még kormányzó MSZP pészach ünnepét számon tartja, a keresztény húsvétra azonban legyint. Pészachkor üdvözlő levelet küldenek a Mazsihisz vezetőjének – a keresztény húsvét alkalmából viszont egy árva szóra sem méltatják a keresztény egyházak vezetőit, s rajtuk keresztül a keresztény magyarok millióit. Mintha egy másik országban működne a szegfűs párt. Valaki szólhatna már nekik, hogy ez itt Szent István Magyarországa. Sőt: Mária országa. Ideje lenne már, hogy ezt a történelmi tényt Mesterházy Attila megtanulja.

Kezdjük egy kis múltidézéssel. Egy évvel ezelőtt, a nagyhét derekán jelent meg az MSZP honlapján a távozó miniszterelnök zsidó honfitársainknak címzett üzenete. Ahogy a röpke levélben olvasható, a pészach (a zsidó húsvét) „ az identitás és a hagyomány megőrzése mellett jelképezi a szabadság iránti igényt és elkötelezettséget is”, mert aki „törődik közössége múltjával és őrzi értékeit, az saját jobb jövőjéről is gondoskodik”. A zsidóság egyik legnagyobb ünnepének örömteli megélése „nem csupán a zsidó közösség számára fontos, de erősíti az egész nemzetet is” – írta végezetül Gyurcsány Ferenc, békés ünnepet kívánva az egész zsidó közösségnek.

Szép gesztus volt a zsidó vallású polgárok köszöntése, a Mazsihisz honlapja rögvest közzé is tette. Gyurcsány „ műve” azonban csonkára sikeredett. A tavalyi húsvét előtt az ország keresztény millióihoz nem intézett hasonló üzenetet a jeles honfi. Igaz, 2009. április 10-én, nagypénteken az MSZP honlapján „Az újrakezdés bizonyossága” címen fölbukkant egy újabb ünnepi közlemény, de az csak annyiban egészítette ki az előbbit, hogy „zsidó honfitársaink” után az ország maradékának, „valamennyi magyarnak” – hívőnek és nem hívőnek egyaránt - „békés, örömteli ünnepet” kívánt a baloldal éppen távozó vezére. Ebben a közleményben olvashattunk többek között „az újjászületés bizonyosságáról”, „a természet ébredésének öröméről”, az emberi közösségek megújulási képességéről, a „világgazdasági válság komoly kihívásairól”, s arról, hogy „lesz elég erőnk elérni az általunk kitűzött célokat”, ha „van hitünk önmagunkban”. A keresztény közösség múltjáról és értékeiről, szabadság iránti igényéről azonban egy árva szót sem ejtett a szocialista ember. Ahogy arról sem, hogy a keresztény húsvét örömteli megélése, Jézus kereszthalálának és föltámadásának üzenete nemcsak a hívő „közösség számára fontos, de erősíti az egész nemzetet is”. Gyurcsány a keresztény húsvétot egyszerűen profanizálta. Szomorú.

Egy év telt el azóta, s a szegfűs párt – ha ez egyáltalán lehetséges - még mélyebbre süllyedt. Március 29-én a szegfűs miniszterelnök-jelölt az alábbi levelet intézte a zsidó felekezet első emberének:

„Feldmájer Péter
elnök
MAZSIHISZ

1075 Budapest, Síp u. 12.

Tisztelt Elnök Úr!

A mai nappal kezdődő, a zsidó nép egyiptomi rabszolgasorsból való kiszabadulásának ünnepe alkalmából emlékezünk a zsidóság történelmére és annak hagyományait tiszteletben tartva a szabadság eljövetelére.

Kívánok a magyarországi zsidóságnak, ahogy mondani szokás: ’kóser pészachot!’

Budapest, 2010. március 29.

Üdvözlettel:

Mesterházy Attila
az MSZP miniszterelnök-jelöltje”

Vártam, hogy a keresztény húsvét alkalmából Mesterházy Attila a történelmi egyházak vezetőinek, és ezzel a keresztény magyarok millióinak is kíván valamit, például áldásos húsvétot. Hiába vártam, Mesterházy nem kívánt semmit a magyarországi magyarságnak – ő csak a magyarországi zsidóságot tüntette ki a figyelmével. Ha szabad így fogalmaznom: Mesterházy ezzel a különös „szelektálással” még Gyurcsányt is alulmúlta, ami igazán nagy teljesítmény.

Pedig a húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen Jézus keresztáldozata és feltámadása a bűntől való megszabadulást, megváltást hirdeti a világnak. Többek között Mesterházy Attilának és elvbarátainak is. Akár tudnak erről, akár nem.

Köztudott, a kereszténység – és annak magyar hagyománya – mindig idegen volt és ma is idegen a veres szegfűs képződménytől. Valami rejtélyes oknál fogva ők csak a zsidó hagyományt tartják számon, s csak a zsidó felekezet vezetőit és híveit tüntetik ki figyelmükkel. Nagyon elszomorítónak tartom, hogy egy magát magyarnak tartó párt még egy vallási ünnepet is arra használ fel, hogy egy kicsiny felekezetet figyelmével kitüntetve – s a többségi keresztény egyházakra és híveikre legyintve - a keresztény magyarságot megalázza. Mert ez a különbségtétel bizony megalázó. S elgondolkodtató.

Nagyszombat van, délután négy óra. Nemsokára kezdődik a szertartás. De előtte még áldásos húsvétot kívánok minden kedves Olvasónak. S természetesen Mesterházy Attilának és szeretteinek is. Mert a „ történet” róla, róluk is szól. Mindannyinkról. Isten országába ugyanis valamennyien meghívást kaptunk. A meghívás ma is fennáll…

  ( hunhir.hu alapján szerk.)