2010 Október 17. Külföld

Van egy régi mondás, hogy a nyertesek írják a történelmet. Az egyik legfontosabb következménye a zsidók, hogy egy meghatározó szellemi és médiaelit az, hogy megírják saját történetét. Események, mint a pusztítás a USS Liberty által Izraelből a hatnapos háború, szerepe a zsidó neokonok előmozdításában az iraki háború, és a történetírás antiszemitizmus (a fő témája az elválasztó és Discontents) vált arénák, ahol kellemetlen szituációk egyszerűen eltávolítottak, vagy megadják apologetikus kezeléseket. Másrészt, a zsidó áldozattá válás a második világháború alatt érte el státuszát erkölcs mérföldkövének, és jelentősen támogatta a média és az oktatási rendszer a lényeg, hogy ez lett a fő fegyver a előretörés a tömeges nem-európai bevándorlás , a multikulturalizmus, és előlegfizetési más zsidó okok (lásd itt , 95. o.). emberek kategorizálása az antiszemiták vagy önálló gyűlöli a zsidókat.

Erre jó példa az a képesség, a zsidók, hogy manipulálják a történelmi rekord expunging a kritikus zsidó szerepet kommunizmus idején a bolsevik forradalom és az azt követő évtizedekben - a fő témája a Szolzsenyicin által 24. fejezet. Szolzsenyicin tulajdonítja a buzgalommal a korai szovjet kormány az intenzitása a zsidó támogatást. De, amint azt a korábbi fejezetekben, a nagyon nagy egyenlőtlenségek elit pozíciókat előnyben zsidókat jellemző a korai évtizedekben csökkent, főleg a második világháború után, amikor a zsidókat kezdték célzottan, az alatt a kozmopolita-ellenes kampány a 1950-es években. Izrael is gyakorolt a zsidók ősi húzza, különösen azután, hogy a hatnapos háború során a Szovjetunió támogatta az arabokat. Az eredmény az lett, megugrottak a nyílt zsidó nacionalizmus, a zsinagógák és a társadalmak tele szentelt tanul zsidó történelem, zsidó kultúra, és a héber nyelvet.

Zsidók ellen fordult, a kommunizmus, de ennek során "szinte senki" közülük soha elismerte, "a korábban aktív és kegyetlen szerepet győzelmét a kommunizmus Oroszországban." "Az egész művelt társadalom, a kulturált kör, már valóban nem észrevenni orosz sérelmek A 1920-as és 1930-as években, de azért nem is feltételezhető, hogy ilyen is létezik - mégis azonnal felismerte a zsidó sérelmek, amint az kiderült. "

A szint önáltatás valóban lélegzetelállító. Nagyon érzékenyek minden igazságtalanság felé zsidók voltak, teljesen botfülű az megértettem a mások szenvedését, illetve azok szerepét okozza. A zsidó szerző írja a vonzereje a zsidó értelmiségiek a marxizmus, mint motiválja idealisztikus elképzelések a liberalizmus és a humanizmus. Igaz, de csak Sztálin halála után, míg jön a érzékeiket. "Még a koncesszió, hogy a zsidók vonzott a marxizmus elveszett a nagy többsége zsidó író, aki" úgy találja, hogy a kommunizmus alatt nem volt semmi, de a zsidó szenvedés! … ... Valóban lehetséges, hogy mindent elfelejtek, így teljesen? "

Egy csak olvasható csodálkozva a zsidó író, aki azt állítja: "Ha ... valaki a madártávlat az egész történelem, a szovjet időszakban, majd ez utóbbi jelenik meg, mint egy lassú folyamat, a megsemmisítés a zsidókat." Szolzsenyicin hozzászólás: "Megjegyzés: - az egész történelemben! Megvizsgáltuk ezt az előző fejezetekben, és látta, hogy még nem veszi figyelembe zsidók túl nagy számban az első szovjet körök, volt egy időszak a jólét, sok zsidó számára a tömeges migráció a városokba, nyitott a felsőoktatáshoz való hozzáférés és a virágzó kultúra. "Szolzsenyicin a hitetlen, a követelés egy zsidó író, hogy" nem lehet művelni egy hűséges szovjet elit köztük [a zsidók] ":

Ó, Istenem! Nem ez a módszer működik hibátlanul a 30 éves és csak a közelmúltban elromlott? Szóval hol minden dicsőséges és híres nevek - akit láttunk olyan számban - jött? És miért is tartják a szemüket olyan szorosan zárva, hogy nem látták a lényegét szovjet uralom a harminc-negyven év múlva? És mi kinyitották? Nos, leginkább azért, mert a tény, hogy most, hogy a hatalom hirtelen megfordult és elkezdte nyomja a zsidókat nem csak az ítéletét és a közigazgatási körökben, de ki a kulturális és tudományos intézmények is.

Szolzsenyicin idézi több zsidó írók, akik ismerjék el a zsidók a legnagyobb gyilkosa a kommunista rezsim a történelmében, de kevesen vannak és messze közötte. Az egyik ilyen író különösen éles a bírálata e zsidók és nem a történelmi emlékezetet, az írás a "fiatal cionisták, akik bizonyítani annyira semmibe felé Oroszország, az ő durvaság és vadság, kontrasztos mindezt [olyanok is] az ókori zsidó nép. Láttam, hogy nagyon világosan, hogy azok, akik ma énekelni Hozsánna zsidóság, dicsőítjük azt teljes egészében (anélkül, hogy a legcsekélyebb bűntudat, vagy a legcsekélyebb lehetősége belenézni), [nem sokkal ezelőtt] verni a mellüket az extázis: "Éljen A nagy testvériség nemzetek! Örök Dicsőség az Atyának és a Barátom, a zseni Sztálin elvtárs! "

Sokatmondóan, Szolzsenyicin összehasonlítja az egyre bűnös és bűnbánó Németországban a viselkedését a szovjet zsidók. Németország tett véget nem érő kifizetések Izrael és a holokauszt áldozatairól, és a legcsekélyebb érdek képviseleti a német szuverenitás szabályozásában a határain, és biztosítja a jövő németek is találkozott betározott a bűntudat a múltjukat. Másrészt, van egy teljes hiánya miatt a bűntudat és lelkiismeret-furdalást a zsidók között való szerepét a megsemmisítés Oroszországnak, és a túlnyomó többsége zsidó erősen elkötelezett nyíltan etnofelsőrendű Izraelt. Egy zsidó, aki nem bánja a gonosz zsidók által elkövetett Oroszország ellen "volt, keserűen nevetségessé"-bizonyára nem a sorsa bűntudat hajlamos németek iránt.

Az eredmény az lett, hogy a zsidók, miután "buzgón segített kiirtani [az orosz értelmiség] első évtizedében a forradalom után" vált, élcsapata az új forradalom támogatója a Szovjetunióban. Zsidók felelősek nyilvánosságra szovjet igazságtalanságok a nyugati, de a túlnyomó többsége a szovjet másként gondolkodók soha nem kért bocsánatot a viselkedését zsidó ősei az első évtizedekben a szovjet uralomért. Jó néhány nem törődött semmit a sorsáról nem zsidóknak. A tiltakozások voltak csupán arról, a kezelés a zsidók és a képesség a zsidók kivándorolni a Szovjetunióból.

Mint mintaképe ilyen tendenciák, Szolzsenyicin jelentős teret szentel a Sándor Galich , egy költő, aki jelölt az döntéshozók a kultúra, mint "a legnépszerűbb emberek költő," a "bárd mai Oroszország." Szolzsenyicin beszámolója csöpög az undortól és megvetéstől.

(Alexander Galich ( orosz : Александр Аркадьевич Галич született Alexander Aronovich Ginzburg, 1918 - december 15, 1977-ben halt meg.), egy orosz költő , forgatókönyvíró, drámaíró, és énekes-dalszerző. Galich egy álnév, egyfajta betűszó az ő vezetékneve, keresztneve, és apai: G inzburg Al exander Arkadiev ICH. . Ő elfogadta ezt a nevet, hogy eltitkolja a zsidó származású szemben a szovjet antiszemitizmus . Ő is megváltoztatta apai től Aronovich hogy Arkadievich emiatt.)(Sztálin nagy udvari költője.)

Galich reprezentatív a zsidók Szolzsenyicin tárgyalja a fejezetben a második világháború : Ő aki kerülni a katonai szolgálat, arra hivatkozva, "a rossz egészségi állapot", de aztán "váratlanul könnyedén lett a vezetője az irodalom része a helyi Dráma Színháznak" - nyilvánvalóan arra utal, hogy Galich részesült zsidó kapcsolatokban. Töltötte a háború biztonságos szórakozási csapatokat jócskán elmaradva az első soroktól.

A háború után, akkor simán átalakították a széles körben elismert forgatókönyvíró, kényelmesen szónoklás a "bódító hivatalos szovjet hazugság", hogy volt szükség a siker a médiában. (A párhuzam a jelenlegi receptje a média siker a Nyugat fájdalmasan nyilvánvaló.) De a zsidók általában megrontotta a rendszer, Galich lett befolyásos kritikusa a rendszernek. Dalai bírálta a jelenlegi szovjet vezetés, szigorúan koncentrálva a "kiváltságos életmód," noha általában figyelmen kívül hagyva a véres első évtizedekben. Mint aki ért az ő tapasztalata a Gulagnak, Szolzsenyicin különösen felháborítónak, hogy Galich képviseltette magát, mint miután a tábor rab, és "a táborban voltunk küldte jogot, hogy az első!", Ami azt is, hogy szolgált a katona az első a háború alatt.

De még rosszabb, Galich elmulasztotta, hogy bocsánatot kérjen a saját korábbi, mint a szállítója a szovjet rejlik: "Még soha nem fejezte ki egy szót a személyes lelkiismeret-furdalás, egy szót sem a személyes bűnbánat, bárhol!" (Kiemelés a szövegben). Galich a zsidó identitás és értelme a zsidó áldozattá feltételezni középpontba: "A vonat elhagyja az Auschwitzba ma és naponta." Galich a "népi költő" nem volt semmi, de a gyűlölet és megvetés az orosz nép iránt. Az ő dalait, a gonosztevők vannak oroszok, gyakran nevezik az etnikai gyalázkodást. Nincs egyetlen hősi orosz katona, munkás, vagy szellemi, "még egy tisztességes [orosz] tábor rab (ő kapja a fő szerepet tábor bentlakó magához). "Másrészről, az összes zsidó karakter" vagy megalázzák, vagy szenvedés, vagy börtönben van, és haldoklik egy táborban "(miközben őrzött oroszok), annak ellenére, hogy a zsidók maradtak felülreprezentáltak elit pozíciók után is a második világháború utáni kampányban nagyobb a nem-zsidó részvétel között az elit.

Mi egy rövid memória azok - nem csak Galich, de az egész közönség, akik őszintén, szívből vesz ezekben a szentimentális sorokat! … Ők őszintén és teljesen feledésbe merült [a múltban]. Sőt, olyan nehéz megjegyezni rossz dolgokat magáról.

Figyeljük meg, hogy Szolzsenyicin azt mondja, hogy a zsidók "őszintén és teljesen feledésbe merült", a múltról. Ez egy újabb példa a zsidó önámítás összhangban lévő etnikai önkép. Magától értetődik, hogy e mögött lavináját önáltatás egy toronymagas etnocentrizmus, hogy elfogultság zsidó önálló felfogás-a pont 8. fejezetének elválasztó és Discontents . zsidók állhatatosan hiszem, hogy saját mítoszait, míg örömet a mítoszok, a népek, hogy között élnek. Ez az, ami a zsidó kérdés alapvetően nem oldódik: Nagyon kevés kivételtől eltekintve, amint azt Szolzsenyicin (szükségszerűen jelölt "ön-gyűlölő zsidók"), soha nem lehet vitás, mert a zsidó saját megítélése elkerülhetetlenül ferde által etnocentrizmus. Ők egyszerűen nem látják, hogy viselkedésük, mint egy elit, hogy a Szovjetunióban az 1920-as és 1930-as, illetve a kortárs Egyesült Államok és az egész Nyugat, ütközhetnek a jogos érdekeit mások.

Egy friss példa a neokon harcos Joshua Muravchik felülvizsgálata a Solzhenitsyn's Chapter 24: A könyv a zsidó refusniks, és ezért, amelyek ugyanazokra a földön, mint Szolzsenyicin a 24. fejezet:

[A helyzet iróniája, hogy a kommunizmus}, egy szörnyeteg, akinek a születési több kiválasztott zsidók játszottak szégyenletes szerepet nagy részét, végül hozta le a jogi aktusok vállalt aránytalan intézkedés újbóli racinated zsidók: izraeliek, amerikaiak, és mindenekelőtt, a szovjet polgárok számára.

A javaslat, hogy a zsidók felelősek a születése kommunizmusért volt "etnobiznisz" áll szoruló nincs védelem vagy magyarázatot. Nem kell magyarázni, zsidó etnikai hálózat minden szintjén az elit a szovjet társadalom során a legtöbb borzalmas napon a szovjet rendszer-egy pont ismételten hangsúlyozták Szolzsenyicin több fejezetből áll. Nem kell, hogy megvitassák a nagy tömege bizonyíték , hogy a zsidó radikálisok álló igen jelentős, a mostre zsidó szubkultúra, hogy megtartotta az erős etnikai identitás az egész első évtizedeiben a 20. ^században.

A zsidók és a baloldal

Soha nem tudtam megérteni, hogy mi a zsidó volt köze a marxizmus, és miért - megkérdőjelezi az utóbbi egyenértékű, hogy hűtlen az Isten Izsák és Jákób. (Ralph de Toledano [1996, 50] megvitatni az ex- periences kelet-európai zsidó értelmiség)

A szocializmus, a sok bevándorló zsidók, nem pusztán a politika, vagy egy eszme, hanem volt amely magában foglalja a kultúra, a stílus észlelés és megítélés révén amely a szerkezet az életüket meghatározta. (Irving Howe 1982, 9)

Az egyesület a zsidók és a politikai baloldal széles körben észre vehető és kommentálta kezdete a XIX. (“Whatever their )"Bármi legyen is

helyzetet. . a Szinte minden országban arról, amit az információk, a szegmensben a zsidó közösség játszott nagyon fontos szerepet mozgások

célja, hogy aláássák a fennálló rendet "(Rothman és Lichter 1982, 110).

A felszínen legalábbis, zsidó részvétel radikális politikai tevékenység meglepően. Marxizmus, legalábbis által tervezett Marx, az igazi ellentét

a zsidóság. A marxizmus egyik mintaképe egy univerzalista ideológia, amely az etnikai és nacionalista akadályt eltakarít  a társadalomban, és valóban közötti társadalmak

- végül eltávolították érdekében a társadalmi harmónia és egyfajta kommunikációs- NAL kamatot.Sőt, maga Marx született két etnikailag zsidó

szülők, már megtekintették sokak által antiszemitának.

Ő kritikája a zsidóság

(A zsidókérdés [Marx 1843/1975]) felfogni, judaizmus alapvetően az érintett egoista pénzt keres, nem volt megvalósítható világ uralom azáltal, hogy mind a természet és az ember a kelendő tárgyakat. Marx nézette a

Judaizmus, mint egy absztrakt elve az emberi kapzsiságnak, hogy vége lesz a a jövő társadalmának. Azonban Marx ellen érvelt az ötlet, hogy a zsidók

meg kell adnia a zsidóságot, hogy német állampolgárok, és azt képzelte, hogy Zsidóság, megszabadult elve a kapzsiságtól, továbbra is létezik az

átívelve  a társadalom a forradalom után (Katz 1986, 113)

(Szolzsenyicin van néhány kiváló példát fejezet 27, hamarosan felkerülnek.) Muravchik bízik abban, hogy a közönség teljesen kész azt hinni, hogy a zsidók nem voltak igazán zsidók, amikor szolgált Sztálin hajlandó hóhérokén szolgálták, de majd később hősi zsidók jártak el a hozza le a gonosz birodalom épülését. Közben, mint büszkén kiválasztott zsidó, Muravchik helyezi érdekeit Izrael először, például írás propaganda darabokat kommentár célzó tagadta, hogy neokonzervatív külpolitika előírások szabott javát Izrael és a amputálás ebben az értelemben összeg "az antiszemitizmus "(látom felülvizsgálata Muravchik szerepének neoconservatism itt ).

Így megy ez.

Összefoglalva, csak egyetérteni tudok szívből együtt Szolzsenyicin a szükségességét, hogy elfogulatlanul gondolni zsidó problémák, de félelem nélkül:

Meg kell szokni, hogy beszélni zsidó kérdés nem a csend és félve, de egyértelműen, artikuláltan és határozottan. Meg kell azt nem túláradó szenvedély, de együtt érzően tisztában a szokatlan és nehéz zsidó világ történetét és századok a mi orosz történelem is tele jelentős szenvedést. Aztán a kölcsönös előítéletek, néha nagyon vad, eltűnne, és nyugodt ok, ha uralkodni.

Az egyetlen probléma ezzel az, hogy Szolzsenyicin azt mutatja, hogy a zsidók túlnyomó többsége egyszerűen képtelen szenvtelen elemzés, amely semmilyen módon nem jelenti azt kritikát a zsidóknak. És ez viszont azt jelenti, hogy valódi vitára nem lehetetlen. Bár nehéz, hiszen az igazság elől a „holokauszt” védőpajzsa mögé bújnak.

(www.theoccidentalobserver.net/USA alapján)

JOBBIK GONDOLAT