2009. október 24.  Közélet

Szöőr Anna jogásznő e beszédet a Magyar Nemzeti Bizottság Alkotmány utcai rendezvényén mondta el.

Nemrég a „Pesti Srác” klubban egy idős ’56-os szabadságharcos felhívta a figyelmemet arra, hogy, ha összeadjuk az 1956. X. 23. számait, akkor megkapjuk az 1989-t. Mintha ezzel a két dátummal a Gondviselés két esélyt adott volna a nemzetünknek, hogy felszabaduljon a magyargyűlölő, internacionalista kommunizmus rabigája alól.

Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc bár véresen elbukott, az 1956. október 23. a fényes győzelem napjaként íródott be a nemzetközi történelembe, így 1956 lett a magyar bátorság örök jelképe.

Nem úgy az 1989, az elrontott rendszerváltás éve. Nemrég vált csak mindannyiunk számára világossá, hogy mindaz, amiben hittünk nem volt más, mint egy nagyhatalmak által irányított színjáték, az emberi jogaink álságos előtérbe helyezése pedig csak egy piacbővítési megállapodás szemfényvesztő mellékterméke. Azóta tudjuk, hogy Gorbacsov már évekkel azelőtt kiadta az ukázát, hogy rendszerváltást csak semmitmondóan, az akkor még aktív korú politikai foglyok bevonása nélkül szabad véghez vinni, mert az ő bevonásukkal bekövetkezne a valódi nemzeti érdekérvényesítés, ez azonban egyik nagyhatalomnak sem érdeke. Így lettünk mi magyarok megvezetve 1989-ben, így váltak a hős politikai foglyok minden párt ritkán szerepeltetett színészeivé. Szerephez azonban csak minden év október 23-án jutottak, amikor is az "56-os szellemiség" hangsúlyozásának hitelesítése szükségessé tette az eredeti szereplők felvonultatását. Szomorú tények, de mégis segít megértenünk azt, hogy hogyan jutott el a magyarság az 1956-ot követő megtorlásoktól a 2006-os tömeges rendőri brutalitásig.

Ahogy az internacionalista kommunistáknak, úgy a neoliberálisoknak is útjukban áll a nemzet. A nemzet, amelynek bátor tagjai ugyan győztek október 23-án, de évekig még a legszűkebb családi körben sem emlegethették büntetlenül a hősiességet, a hétsoros halálos ítéleteket, a néma talpakat, vagy a 13 percig elhúzódó brutális akasztásokat.

A történelmi igazságtétel közvetlen 1989 után való elszalasztásán át vezetett az út az újabb és újabb magyargyalázásokhoz, a nemzeti érzelmek folyamatos sárba tiprásához. De vajon most, húsz évvel a megjósolt esély után van-e még kivezető út?

Van kiút és az nem más, mint a nemzeti radikalizmus, mert a nemzet a szándékos magyarirtás ellenére makacsul élni akar. A jelenlegi parlamenti pártok húsz éve kacsintanak össze az "Igazságtételi" törvény hatályon kívül helyezésén és még soha nem láttuk Sólyom Lászlónak, - aki a jogszabály hatályon kívül helyezésekor az Alkotmánybíróság elnöke volt- , a különvéleményét a Zétényi törvényt illetően. Azért nem láttuk, mert nem készült ilyen. Húsz éve kacsintanak össze a pártok a privatizáció, az idegenek betelepítése, azaz a magyarság elűzése kérdésében, mert mi a XXI. sz. édesvízi Kánaánja vagyunk.

Az egyetlen kiút tehát a nemzeti önazonosság tudat és önbizalom megerősítése, a politikai elit lecserélése. A hatalmat vegyék át végre a nemzeti radikális erők és vonják be országgyűlési munkájukba az évek óta eredményesen küzdő civil társadalmat!

Egyetlen párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom akarja a kommunista gyökerű Magyar Alkotmány azonnali módosítását, hogy soha többé ne fordulhasson elő, hogy egy hazug kormány a lelepleződése után még négy évig hatalomban maradjon.

Már húsz éve a volt MSZMP Központi Bizottság kibővitett tagjai irányitják (mintegy ötszáz család) az országunkat az egyéni kapzsiságuk alapján. Az a "demokratikus" ha a nép csak egy pártra szavaz, de nem kérdőjelezi meg az ők hübéri rendszerét. Aki megkérdőjelezi az a fasiszta, náci, radikális, rasszista stb. Ezért nem akarnak új alkotmányt be vezetni. Mert az korlátozná illetve átláthatóvá tenné a "le nyúlásaikat". Ezért kell gyűlöletet kelteni mesterségesen társadalmi csoportok között. Ébresztő emberek.......
(Szent Korona Rádió alapján szerk.)