2012. január 31. Közélet

A nagy csaták után mindig következik a felmérés: ki miért győzött, ki miért vesztett, ha döntetlen volt az eredmény, akkor mikor lesz a folytatás, mert folytatás mindig lesz.

A 2010-ben kezdődött magyar szabadságharc nem katonai eszközökkel folyik, hanem politikaival, nem területhódításért, hanem gazdasági-pénzügyi rabszolgaság vagy függetlenség a tétje, azaz a nyugat kolóniája maradunk-e vagy független és szuverén népként fogunk-e élni “megfogyva bár, de törve nem… e hazán” az egyesült Európában?   

2010 óta eddig két nagy csatát vívtunk az EU-val. Az egyiket  az ú. n. médiatörvény miatt, a másikat  az új Alaptörvényből következő három ügy miatt: a Nemzeti Bank függetlensége, a bírák korhatárának leszállítása és az adatvédelmi biztos helyzete miatt. 

A konfliktus okai az elmúlt húsz év európai és hazai politikájában gyökerezik.

Az 1990-es rendszerváltás abban a reményben indult és ment végbe, hogy lerázva katonai, politikai és gazdasági diktatúrát országunk szabadon csatlakozhat a nyugathoz, remélve annak támogatását a felzárkózáshoz. Egy olyan nyugathoz csatlakoztuk mely a privatizáció, deregularizáció és globalizáció céljait tűzte zászlajára. Azonnal megindult egy felgyorsított privatizáció: “eladó lett az egész világ”. Nyugati kapitalisták és bankok kezébe került gyáriparunk, melyet nem modernizáltak, hanem leállítottak, s a piacot átvették nyugati termékeik részére – a hasznot pedig nem fektették be, hanem kivitték. Mert egyszerüen, ha biztos volt a piac, akkor sem adtak a vállakozásnak hitelt a külföldi magán bankok. Ez történt az ország infrastruktúrájával is, és most a termőfölddel, víz és ásványi kincseivel is. Mindez felfokozódott az ország 2004-es EU-hoz csatlakozásával. Ennek eredményeképpen a munkanélküliek száma óriássá nőtt, ezzel együtt a segélyesek száma, s emelkedett az infláció. Az államháztartás elérkezett oda, hogy bevételei drámaian csökkentek, kiadásai drasztikusan emelkedtek, végül is az egymást követő kormányok kénytelen volta külföldi hiteleket nyakló nélkül felvenni, hogy az állam működőképes maradjon. Aztán jöttek a megszorítások, kezdve a Bokros csomaggal és leépítése postának, vasútnak, egészségügynek. Amikor mindezek kevésnek bizonyultak jöttek a “trükkök százai” az EU és a lakosság felé, megtoldva légből kapott ígéretekkel és nyílt hazugságokat. Ezalatt a kormánypártokhoz közelálló, magukat a régi rendszerből átmentettek a privatizáción meggazdagodtak, miközben a nép milliói menthetetlenül csúsztak lefelé egészen a mélyszegénységig. Rövid 8 év liberális regnálás alatta az ország adóssága a GDP 52 %-ról 82 %-ra emelkedett. Mindenki előtt világossá lett, hogy ez a kurzus hamarosan államcsődhöz fog vezetni. A balliberálisok nem törődtek a mélyülő szegénységgel, a hatalom birtoklásakor.

Nem csoda, hogy a 2010-es választásokon a Fidesz-KNDP koalíció elsöprő 2/3-os győzelmet kapott.  A hatalomra került nemzeti kormánynak a nagy dilemmája az volt: milyen úton tovább? Nyilvánvaló volt, hogy a bal-liberális gazdasági politika és a nemzetvesztő kozmopolita ideológia útja semmiképpen sem követhető. Egy út maradt csupán: az ország radikális gazdasági újra strukturálása és szellemi-erkölcsi romjaiból való felépítése modern keresztényi alapokon. Egyszóval: vissza a jól bevált magyar útra, mely 1944. március 19-vel megszakadt, még pedig úgy, hogy mindez lehetőleg EU komfortosa menjen végbe. 

Az új politikai irányelveket és gyakorlati megvalósításuk rendszerét nagy vonalakban még 2010 előtt kidolgozták, de helyénvaló óvatosságból nem hozták nyilvánosságra.  Mindezeknek a sikere azok megvalósulásának gyorsaságától nagyban függött.

Kapóra jött ehhez a magyar EU elnökség 2011-első felében. Ebben sikerül megmutatni, hogy Magyarország komolyan veszi az EU-t. Sikerült egy stratégiai győzelmet elérni a 800 évig a Magyar Korona alatt élő Horvátország EU-s csatlakoztatásával. Egy baráti Horvátország nyitás lehet az Adria felé, s esetleges alapja egy Adria-Balti-tengeri államszövetségnek, amiről már Teleki Pál is álmodott.

2011 második fele pedig igen lázas törvényalkotásban telt el, közben az Új Alapörvény megszületésével. Év végére több mint 300 törvényt fogadott el a Parlament – mindezt az ország átstrukturalizálásának jegyében. 

Ezek és a hazai hatalomból kiebrudalt ellenzék jajveszékelése és a nyugati lakáj média (magán spekulánsok által támogatott)  harsogása felrázta csendes tespedéséből az EU Palamentjét, mely eddigelé főleg mással volt elfoglalva pld. a háziállatok humánusabb tartásának körülményeivel. Ez a baloldali, liberális és zöldpárti többségű társaság rémülten ébredt fel arra, hogy az EU tagállamú Magyarország nemzeti kormánya új útra lépett, szabadságharcot kezdeményezve  kamatrabszolgasága, kifosztása, kolonizációja és globalista felszámolása ellen. A busás profitot bezsebelő és külföldre mentő bankok és nemzetközi vállalatok megadóztatásával bevonták ezeket is az arányos közteherviselésbe; a nemzetközi pénzalapot (IMF) udvariasan, de határozottan eltanácsolta; megkezdte az országot kiprivatizáló és eladósító korábbi hivatalos személyek felelősségének vizsgálatát; az egészségügy, az oktatásügy reformját; a Kárpát-medencei és a nyugatra szakadt magyarság identitásának helyreállítását, az egyházak szolgálatának helyreállítását a hit és erkölcsi nevelésében. Az új Alaptörvényben a  a történelmi Alkotmány tradíciójának megfelelően benne foglaltatik  Isten neve és az ország keresztény megalapozottsága. 

Mindezekre fergeteges támadás volt a válasz és vádaskodás az EU, nyugati kormánykörök és médiájuk részéről. Nemcsak azért, mert szerintük mindez visszatérést jelent egy elmúlt kor intézményeihez: nemzethez, nacionalizmushoz, klerikalizmushoz, anti-globalizmushoz, sőt antiszemitizmushoz és fasizmushoz. A EU Parlament január 18-án három váddal eljárást indított hazánk ellen: a Nemzeti Bank függetlensége, a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentése és az adatvédelmi biztos személye miatt. 

A jelenlévő miniszterelnök visszautasítva a rosszindulatú és alaptalan és gyűlölködő  támadásokat  megvédte mindhárom esetben a kormány döntéseit. Sőt megígérte a vitatott kérdések tárgyalások útján való rendezést. Megkezdődnek az IMF-el való tárgyalások egy pénzügyi biztonsági hálóról, melyre esetleg szükség lehet a pénzügyi krízisekkel megvert EU-ban.  

Ez nyilvánvalóan egy taktikai visszavonulás mivel a nemzeti kormánynak időt kell nyernie gazdasági tervei: a munka alapú társadalom jövő évre várható beindulásáig. Ezért lesz nehéz ez az év. Meg azért is, mert nyugaton már előkészületeket tesznek a nemzeti kormány várható megbukására. Utódjának, az egy évig már hatalomban lévőnek felkészítése folyamatban van: sorra kap előadásokra meghívást amerikai egyetemektől. 

Új csaták kezdődnek majd a nemzeti kormány ellen mégpedig az új Alaptörvény szellemisége miatt, melynek visszavonására megy majd a játék, mivel az tökéletes ellentéte az EU Konstitúciójának, s veszedelmes mert az Egyesült Európának egy jobb, igazibb és járhatóbb tervét mutatja fel: nem arctalan és jellegtelen nemzeteknek összeolvasztott konglomerátumát, hanem egyenrangú nemzetállamok közösségét! Ez pedig veszélyes, mert ragadó és ezért megállítandó! 

Mindeddig nemzeti kormányunk sikeresen hárította el az ország csődbejutását – nem lettünk második Görögország!  A január 21.-i egymilliós békés tüntetés Magyarországért  hatalmas erőt ad kormányunknak a megkezdett úton való haladásra. Ezzel tartoztunk önmagunknak és Európának! Szokásos szabadságharcunk ebben az évszázadban kissé korán jött!

Edmonton, Kanada, 2012  január vége. Dr. Pungur József

Szabad Hirek